Nemrég Faiz Hameed, a pakisztáni hírszerzés (ISI) vezetője Kabulba utazott, hogy a tálibok új államában kialakuló válsághelyzetet kezelje. Míg a tálibok azt mondták, hogy szeptember 3-án mutatják be új kormányukat, a nap anélkül telt el, hogy hivatalos híradás érkezett volna Haibatullah Akhundzada kinevezéséről, akiről a csoport képviselői korábban jelezték, hogy az Iszlám Emirátus legfőbb vezetője lesz, és akinek székhelye Kandahárban lett volna. A késedelem sokkal nagyobb válságot jelezhet a tálib mozgalmon belül, ezért is lehetett sürgős Hameed útja – írja Michael Rubin az American Enterprise Institute kutatója.
Miközben a tálibok megszilárdították a hatalmukat Afganisztán felett, Joe Biden igyekezett elődjére hárítani a felelősséget az ország összeomlásáért. Azt mondta, Trump alkuja megkötötte a kezét. Ez nem igaz: igaz Trump tálib alkuja rossz volt, és lényegében a tálibok soha nem tartották be az alku rájuk eső részét. Ettől függetlenül Biden nem hivatkozott arra, hogy megvan kötve a keze amikor Trump határfallal, a Keystone XL gázvezetékkel vagy az Északi Áramlat-2 szankciókkal kapcsolatos döntéseit vizsgálta felül.
A mélyebb probléma, amellyel Hameed most küzd, az a tény, hogy az egységes tálib mozgalom mindig is csak egy illúzió volt. Több mint egy évtizeddel ezelőtt Hillary Clinton külügyminiszter a tálibokkal való tárgyalások felé kezdte terelni az Egyesült Államokat, ami ahhoz vezetett végül, hogy a katari Dohában a tálibok saját képviseleti irodát nyitottak.
Az igazi kérdés – amellyel az egymást követő kormányok és Zalmay Khalilzad különmegbízott soha nem foglalkozott – az volt, hogy ez a képviselet valóban a csoport egészének nevében beszél-e.
A Quetta Shura különbözik a Haqqani Hálózattól és az északi táliboktól. Bár a nyugati diplomaták, sőt a pakisztáni tisztviselők is úgy vélik, hogy a Teherik-i-Talibán (TTP) nem rendelkezik legitimitással Afganisztánban, semmi nem utal arra, hogy ezzel a csoport is egyetértene. Ez a megosztottság kezdetben a tálibok kezére játszott: Megjátszhatták az engedelmességet, és a támadásokat a szakadár csoportokra foghatták.
Sem a tálib vezetők, sem a pakisztáni hírszerzés vezetői nem számítottak arra, hogy le tudják győzni az Egyesült Államokat. Most, hogy hatalmon vannak, a belharc – szó szerint – elkezdődött.
Afgán források szerint Hameed azután sietett Kabulba, hogy a Baradar és a Haqqani által támogatott csoportok összecsapása során Baradar megsérült. A Haqqani és sok más tálib frakció egyszerűen nem fogadja el Haibatullahot a saját vezetőjének.
Más problémák is újra felmerültek. Amikor 2000 márciusában meglátogattam a tálibok Iszlám Emirátusát, gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy feszültségek vannak a magukat afgán nacionalistáknak tekintő tálibok és azon frakciók között, akik kizárólag a pakisztáni titkosszolgálatoktól kapták a parancsaikat. Az pakisztáni hírszerzés akkoriban befolyásának megerősítése érdekében etnikailag pandzsábi tálibokat vetett be, hogy megvédje saját érdekeit. Ugyanez a minta ismétlődik most is.
Egyes afgán frakciók egy inkluzívabb kormányt akarnak, és nem lelkesednek a pándzsíriek elleni harcért. A tálibok nagyrészt inkább politikai alkuk, mintsem katonai győzelmek révén hódították meg Afganisztánt, és nem szeretik a veszteségeket, amelyeket most a völgyben folytatott szárazföldi harcokban elszenvedtek.
A tálibok soha nem voltak igazán őshonos mozgalom Afganisztánban. Mindig is önbíráskodók voltak, akiket Pakisztán az 1990-es évek közepén kooptált, majd képzett ki. Sok frakció hűséges maradt a tálibokhoz, de ha saját magukra hagynák őket, a mozgalmon belül néhányan hamar hátat fordítanának egykori pártfogójuknak és az általa beiktatni kívánt báboknak. Faiz Hameed most ezt próbálja megakadályozni.
Most, hogy Hameed nyilvánvalóan ki van szolgáltatva, az amerikai döntéshozók számára a kérdés az, hogy miért kellene bárkinek is tárgyalnia vagy elismernie a tálibokat, amikor Hameed sürgős látogatása megerősíti, hogy azok csupán az pakisztániak bábjai.
Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Washington befolyást tud gyakorolni a tálibokra. Hameed álma az, hogy az általa felépített illúziót elég sokáig életben tartsa ahhoz, hogy megszerezze az ellenőrzést Afganisztán 9,4 milliárd dolláros deviza tartaléka felett. Washington számára azonban sokkal jobb megközelítés lehet, ha Faiz Hameedet terroristának, az általa vezetett szervezetet pedig terroristaszervezetnek minősíti.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
