Abbász 10 év után találkozott izraeli kormánytaggal, de az izraeli miniszterelnökség nyilatkozata igyekezett csökkenteni a találkozó jelentőségét.
Az izraeli kormányfő zöld lámpát adott ugyan Beni Ganz védelmi miniszternek a találkozóra, azonban annak céljáról úgy tűnik nincs egyetértés a kormánytagok között – számolt be a Times of Israel.
Az izraeli Miniszterelnökség egyik tisztviselője elmondta, hogy a találkozó elsősorban a biztonsági kérdések megbeszéléséről szólt, és nem pedig a békefolyamat újraindításáról.
A vasárnapi találkozóra tíz év szünet után került sor a két fél között, amikor is a béketárgyalások zátonyra futottak.
A találkozó Naftali Bennett miniszerelnök belegyezésével történt.
A kormánykoalícióban helyet foglaló baloldali Merec párt elítélte a Miniszterelnökség tisztviselőjének nyilatkozatát és a béketárgyalások folytatására szólított fel.
Ganz irodája vasárnap kiadott egy nyilatkozatot, amelyben az állt, hogy sok témáról szó esett a két politikus között. A béketárgyalásokat ez a nyilatkozat sem említette meg.
A Palesztin Hatóság egyik tisztviselője a következőt írta a Twitteren:
„Mahmud Abbász elnök ma este találkozott Beni Ganz úrral Ramallah-ban, ahol az izraeli-palesztin kapcsolatok mindenféle aspektusa szóba került”
– írta Husszein al-Sejk.
Az elmúlt években az izraeli-palesztin kapcsolat hivatalos csatornái zárva voltak, de a biztonsági koordináció továbbra is folyt.
Naftali Bennett múlthét pénteken találkozott Joe Biden amerikai elnökkel. A miniszterelnök elégedetten nyilatkozott az amerikai útról, ahol szóba került az izraeli-palesztin konfliktus, de az elnök nem erőltette a békefolyamat újraindítását.
Fotó: EPA/GIL COHEN-MAGEN / POOL
Borzalmas. A kormány egyik fele ezt mondja, a másik meg amazt. Tárgyalnak is meg nem is, találkoztak is meg nem is?
Kormány is meg nem is.
Közben a JPost-on olvastam, hogy az Abbasz körüli potentátok már fel vannak háborodva, hogy ő leállt a „cionista hadügyminiszterrel” trécselni.
Nos, erre szoktam azt mondani, hogy én valójából egyáltalán nem kívánok rosszabbat az araboknak, mint amit ők maguknak is követelnek. Igazuk van, velük nem lehet, és nem is érdemes tárgyalni, minden úgy lesz jó, ahogy majd ez az egész végződik. Mert hogy egyszer majd vége lesz, és hogy egyszer majd mindenki megkapja amit érdemel, az bizonyos.
Eddig az összes kétállami megoldás ötletet a palesztinok buktatták meg.
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az arabok nem a zsidó keresztény kultúrában szokásos módon viszonyulnak az idő fogalomához.
Ha nekem azt ígérik, hogy a problémáim 100-200 éven belül megoldódnak, akkor elég barátságtalan képet fogok vágni. Ezzel szemben az arabok számára elegendő ok a kompromisszumos megoldási javaslatok elutasítására az a meggyőződés, hogy Palesztina pár száz éven belül a Jordán folyótól a tengerig terjedő területű, judenfrei arab állam/emirátus lesz.
Pontosan, és összetehetjük a két kezünket, hogy Olmert és Barak terveit is visszautasították. Szépen is néznénk ki, ha azok megvalósulnak.
Érdekes, hogy ezt gondolják, hiszen a valóság pont hogy őket cáfolja. Ha megnézzük a trendeket, akkor minden jel arra utal, hogy ők egyre csak gyengülnek, míg Izrael egyre csak erősödik. Nem sikerült azon tervük, hogy a zsidókat a tengerbe, de legalábbis Európába kergessék. Nem sikerült azon tervük, hogy a terrorral megtörjék az izraeli nép lelkét. Nem sikerült az a tervük, hogy teleszüljék a földet. És azon tervük sem fog sikerülni, hogy majd rakétákkal és Irán segítségével legyőzzék Izraelt. (A legutóbbi összecsapásból adódóan a matek is megmutatta, hogy mennyire megalázóan erőtlen a Hámász a Vaskupolával szemben.) De még akkor sem fogják észrevenni, hogy a terveik, az ábrándozásuk hiábavaló. A konklúzió tehát az, hogy a fundamentalista iszlamistákat nem érdeklik a tények. Ez egyébként úgyszintén jellemző a fanatikus nyugati elvtársaikra és támogatóikra is.