A sófár, kosszarvból készült kürt, nem pusztán egy hangszer, de megannyi funkciója van a zsidó rituális életben – olvasható a Lekvár és Jam blogbejegyzésében.
A sófár szólal meg zsinagógákban világszerte újév, azaz ros hásáná napján eleget téve a Tóra előírásának, miszerint: „A hetedik hónapban, a hónap elsején szent gyülekezés legyen nálatok; semmi produktív munkát ne végezzetek, a harsonariadás napja legyen az nektek.”1 A sófár hangja szívbe markoló és riadalmat kelt, így emlékezteti az embert a megtérésre és a bűnbánatra (erről többet ITT olvashatsz).
A Bibliai történetben, mikor Ábrahám Isten parancsának eleget téve kész lett volna feláldozni fiát, Izsákot egy angyal közbelépett, mikor Isten látta, hogy Ábrahám kész engedelmeskedni parancsának még a legnagyobb áldozat árán is. A történet szerint:
„Akkor szólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: Ábrahám! Ábrahám! És ő mondta: Itt vagyok. És mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem. Ábrahám pedig fölvetette szemeit és látta, hogy íme, egy kos mögötte megakadt a bozótban szarvaival; és odament Ábrahám, elvette a kost és föláldozta égőáldozatul fia helyett.”2
A Talmud bölcsei megjegyzik, hogy ez a történet ros hásáná napján játszódott és a kos szarvát megfújva mi magunk is Ábrahámhoz hasonlókká válunk kinyilvánítva önzetlen Istenszolgálatunkat.3
A sófár az idők során más fontos funkciókat is ellátott. Egyike volt a jeruzsálemi Szentélyben megszólaltatott hangszereknek, ahogy írva van: „Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!”4 emellett az ókori Izrael hadseregének riadókürtjeként is szolgált5. A Szináj-hegynél történt isteni reveláció és a Tóraadás sófár hangjára történt6 és sófár hangra omlottak le Jerikó falai is.7
Sófárt szólaltattak meg a királyok felkenése [értsd koronázása] során8 de sófárt fújtak örömünnepek alkalmával is, mint például amikor Dávid király Jeruzsálembe hozta a Frigyládát.9
Újév napján három, pontosabban négy hangot szólaltatunk meg:
Tekia – egy hosszú hang
Svárim – három rövidebb, megtört hang
Truá – kilenc, igen rövid riadóhang
és a plusz egy hang a Tekiá gdolá – hosszan elnyújtott kürtszó
Összesen száz hangot szokás megszólaltatni, ennek az oka a következő. A bibliai Királyok könyvében a Debora prófétanő által vezetett zsidó hadsereg leverte a híres és félelmetes hadvezért, Sziszra (Sisera) seregét. A Bibliában olvashatjuk Sziszra anyja miképpen fohászkodott fia visszatértéért de hiába.10 A fohász 101 betűből áll. Mi azért fújjuk meg a sófárt azonban csak százszor és nem százegyszer, mert ezzel kérjük Istent, hogy a sófár hangja mulasszon el minden bánatot, kivéve az anya fia iránt érzett bánatát, mert egy anya sírása gyermekéért még akkor is meghatja a Mennyeket, ha a gyerek történetesen gonosz volt, mint Sziszera.
- 4Móz 29:1
- 1Móz 22:11-13
- Babilóniai Talmud, Ros Hásáná traktátus 16a
- Zsoltárok 150:3
- Bírák 3:27, uo. 7:22, Nechemia 4:12-14, 1Sámuel 13:3, 2Sámuel 20:1,2Sámuel 20:22, Jeremiás 4:21, Hosea 5:8,
- 2Móz 29:16-19
- Józsué 6:1-20
- 2Sámuel 15:10, 2Királyok 9:13, Zsoltárok 47:6, uo. 68:6
- 1Krónikák 15:28, Zsoltárok 98:6
- 1Bírák 4. fejezet
