Berki Krisztiánt számos módon lehet leírni: futballista, üzletember, televíziós személyiség, médiaceleb, influencer, botrányhős. A Neokohn-nak adott interjújában beszél a család fontosságáról, gyermekkoráról, karrierjéről és származásáról is.
***
Mielőtt elkezdtük az interjút, ön azt mondta, hogy minden televíziós produkcióban a stáb tagjának érzi magát. Ezt hogy kell érteni?
Azt gondolom, hogy nem szereplő vagyok, hanem egyenrangú tagja a stábnak, kvázi a saját produkcióm producere. Egyenrangú vagyok a stábbal, viszont maximalista, emiatt nem vagyok jófej. Tehát a jófejség, az a munkaidőn túl van. Követelőző vagyok, utasító vagyok, saját magammal szemben is. A maximalizmusnak az a lényege, hogy mindenki az adott területén a legjobbat hozza ki magából. Sportolóként megtanultam, ha mondjuk egy családtagomat elvesztettem volna bármikor, akkor is ha vasárnap mérkőzésem van, azt ott senki nem láthatja.
A pincér, aki mindig mosolyogjon?
Pontosan. És ugyanezt elvártam a stáb minden tagjától. Viszont nekem kollégáim voltak, és nem én voltam a főnök.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy önről két percepció van Az egyik egy botrányhős, mintha keresné a botrányt, a rossz PR is jó PR szellemében, a másik meg hogy ön, már elnézést a kifejezésért, genya.
Friderikusz Sándor jól megfogalmazta: én az első self-made man vagyok Magyarországon, aki megcsinálta saját magát. Azért kellett megcsinálnom saját magamat, mert semmilyen külső segítségem nem volt, és túl kellett élnem. Ha túl kell élned, az sokkal erősebb, mint amikor dolgozol vagy pénzért mész, az egy sokkal erősebb motiváció. Én mindig sikeréhes vagyok.
Felismertem azt, hogy kétféle emberre van szüksége a magyar embernek. Az egyik egy szuperhős, a másik pedig egy ellenségkép, valaki, akit utálni tud. És én azt gondolom, hogy mind a kettőt meg tudom testesíteni, megvan ehhez a képességem és a karizmám.
A szuperhős az elérhetetlen.
Ez így van. Hogyha például én átúszom a jeges Dunát, vagy kaszkadőrködök, esetleg átsétálom az országot keresztbe, az a szuperhős. De az embereknek kell egy ellenségkép is.
Azt is szívesen adja?
Igen.
Amikor felüti reggel az újságot és olvas egy önről szóló hírt, akkor az fut át az agyán, hogy „igen, ez jó”?
Sosem olvasok magamról semmit és nem nézem vissza azokat a műsorokat, amelyekben szerepeltem, mert tudom, hogy önmagamnál is tudnék jobb lenni. Magammal szemben is maximalista vagyok.
De hát ön hiú ember, nem?
Igen, de én biztosítom a tartalmat. Mindenkinek. Ma már határon túlra is.
De hogy hogy hozzák le, az nem mindegy.
A közösségi oldalakon nem szabad elolvasni a kommentet, mert az nem a valóság. Egyes sajtóorgánumok például a most lefolytatott büntetőeljárást olyan szinten közvetítik, hogy ha fölhívok egy ismerőst, az jobban tud mindent, mint én magam. Persze van egy médiafigyelőm, aki áttekinti az adott cikkeket és ahol sértés van, ott perelünk. Mert teljesen mindegy, hogy 2-3 vagy 4 év múlva kapsz pénzt, ha jogtalanul írtak rólad valamit, akkor ami jár, az jár. Bármilyen hír jött ki rólam, valós vagy valótlan, azt mindig az előnyömre tudtam kovácsolni.
Mindenki azt mond, amit akar, én pedig azt csinálom, amit én akarok. Engem lehet bántani, azért van ekkora hátam.
De a családomat és a gyermekeimet nem engedem hogy bántsák.
A mostani büntetőfékezés-ügyet hogy fogja előnnyé fordítani? A prédára éhes bulvármédia azt mutatja, hogy a nagypofájú Berki, a Bentley-jében azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Ellenben a kisember utazik a buszon, és megüti magát a kapaszkodóban, amikor a busz hirtelen fékez. Azután azt látja az ember, hogy ott áll a Berki a bíróság előtt, egyenes derékkal ugyan, de összetörten.
Én azt mondom erre, hogy én mindenkit megértek, hiszen ha én magamról néztem volna ezt a felvételt, minden háttér információ nélkül, hasonló lett volna a véleményem. Nem kategorizálhatunk embereket, és igenis fontos, hogy megvizsgáljuk a körülményeket. Három éve, amikor ez a baleset történt, a körülményeket az ehhez tartozó szerv levizsgálta, és nem talált semmilyen kivetnivalót. Majd három évvel később, pont, amikor a politikai karrierre pályáznék, az apró betűs végzésben benne van a közügyektől való eltiltás. De persze nem kívánok összeesküvés-elméletet gyártani. Én sok pofont megérdemlem az élettől, de ennek a baleset ügyében nem. Hibáztam, hiszen záróvonalon, rutinból előztem, huszon’ éve nem nézem a KRESZ-t. Miután levizsgázik az ember, soha többet nem foglalkozik. De ez ne az én hibám legyen már, hogy nem ismerem a táblákat huszon-x év után, hanem a rendszer hibája. Hiszen orvosi vizsgálatot időnként meg kell ismételni, a KRESZ-tudást azonban egy életen keresztül nem firtatják.
Egyszóval hibáztam, de szándékosan nem követtem el semmit és ezt be is bizonyítom.
Azt mondta self-made man. Mesél a gyerekkoráról?
12 éves koromban, erről már sokszor beszéltem, édesanyám alkohol problémákkal küzdött, beteg volt. ’89-ben elváltak a szüleim, szétmentek édesapámmal, és édesanyám alkoholista lett. A válást nem bírta feldolgozni. Nagyon sokáig őt hibáztattam, és azt mondtam, hogy egy édesanya a gyermeke és az alkohol között az alkoholt választotta. Ma már nem ezt mondanám, ugyanis sosem kérdeztem meg édesanyámat, hogy miért lett alkoholista. Aztán tizenkét éves voltam, amikor Tatabányára jött a Fradi és kiválasztottak.
Édesanyja leküzdötte az alkohol-problémákat?
Igen. Kigyógyult belőle. Szóval 12 évesen odajött a Fradi, és azt mondták, hogy elvisznek majd középiskolába, és mondtam, hogy ha most nem visztek el, akkor soha többet nem megyek. Kollégista lettem, de pénteken bezár a kollégium és csak vasárnap nyit ki.
Nekem vasárnap van a meccsem, így aki nem megy haza pénteken a szüleihez, annak vasárnapig kell valami szállást keresni. Ha nincs, marad a pad a parkban.
Innen lehet a túlélési ösztön?
Amikor kint vagy az utcán pénteken és szombaton, akkor muszáj túlélned. És ez az ösztön visz végig az életemen, és ezért nem számít a pénz. Sosem dolgoztam pénzért, mindig a sikerért.
Van kapcsolata az édesapjával?
Van persze, édesapámmal nagyon jó a kapcsolatom.
És édesanyjával is?
Igen, most már jó a kapcsolatom. Volt huszonöt év, ami kimaradt.
A szülei válása milyen hatással volt az ön párkapcsolatára?
Nem voltam házas korábban. Ezt a hibát nem követtem el. A mostani az első feleségem.
Hiba? Most mégis a házasság mellett döntött.
30 évesen többszörösen kiégett pasas voltam.
Az ember, mikor érzi a társadalmi nyomást, az elvárásokat, jön a belső harc, hogy nem tudsz kihez fordulni. Pszichiáterhez, pszichológushoz, életvezetőhöz, vagy kihez megy el Berki Krisztián, hogy beszélgessen arról, mi történik most vele.
Jó a kapcsolatod az első gyerekével?
Nagyon. Ő egy angyal. Pontosan ezért maradtam négy évvel tovább mint kellett volna. De az új kapcsolatom szerelem.
Ez indokolja a házasságot?
Korábban sosem voltam szerelmes. És ennek szerintem egyszerű oka van, ami nem az, hogy nem voltak megfelelők a hölgyek. Csak magam miatt. Amikor édesanyámmal megromlott a kapcsolatom azt éreztem, hogy a legfontosabb nő az életemben, mintha elhagyott volna. Ezt nem akartam még egyszer átélni. De most azt mondtam, hogy ez nem mehet így tovább, ha kell, a 21-re is lapot húzok, és bele kell tennem ugyanazt az energiát, és ugyanazokat az emóciókat, amit beleraksz egy üzletbe, vagy beleraksz az életedbe, ahhoz, hogy nyerni tudjál. Úgy gondolom, hogy nyertem. Nyertem egy szerelmet, nyertem egy kapcsolatot, és ennek a kapcsolatnak a gyümölcse most október 29-én valószínűleg ugyanazon a napon érkezik, amikor Natika érkezett.
A másik fontos, hogy nincs elvárásom senkivel szemben. Ha nincs elvárás, nincs csalódás. Nincs elvárásom a feleségemmel szemben sem.
Az én feleségem, más nőkkel ellentétben, nem rabszolga, hiszen nem kötelezően mos-főz-takarít, csak amikor szeretne.
Megteremtjük azt az életvitelt, hogy otthon ne elfáradjunk, hanem minőségi időt tölthessünk együtt. Épüljünk és ne leépüljünk.
Egy interjúban azt olvastam, ez indokolja ennek az interjúnak helyszínválasztását is, hogy édesanyja zsidó származású.
Igen.
Hat éves korában lett megkeresztelve.
Elsőáldozó és bérmálkozó is lettem, mert a Berki nagymama elvitt. De anyai nagyszüleim, Mayerek. Nagypapám egyébként Kádár rendszerében élt és Kádárhoz közel dolgozott.
Hol éltek?
Csákányospusztán, Tatabánya mellett. Nagyapám, akinek Colos volt a beceneve, szép öltönyökbe járt, meg kalap, meg díszzsebkendő, de ennyit tudtam az egészről. Nagyszüleim kapcsolatában tapintható volt kölcsönös szeretet és tisztelet, kettejük szövetsége, miközben mai szemmel nézve nagyapám szigorú, tekintélyt parancsoló ember volt. A kapcsolatukban egyértelmű volt a nő és férfi szerepe.
Aztán huszonévesen elkezdtem zsidó emberekkel dolgozni, és az én mentoraimról is kiderült, hogy zsidók. Azt éreztem, hogy ezek az emberek bíznak bennem, és én ezekhez az emberekhez lojális tudok lenni.
Akkor ment utána a nagyszülei származásának?
Az anyukám húgán keresztül és kiderült, hogy a nagymamám és nagypapám is zsidó, így anyukám is.
Tudja, hogy a zsidó vallás szerint a zsidó vallás az anyai ágon öröklődik?
Igen, tudom, ezért
vallásjogilag én is zsidó vagyok.
Változtatott valamit, amikor megtudta anyai származását?
Nem. Én elsőáldozóként, bérmálkozóként lettem felnevelve. A mai napig imádkozom, másképp nem tudok elaludni, de vallásokkal nem foglalkozom. Tiszteletben tartom az őseimet, de nem szeretnék utánamenni a származásomnak. A saját életemet élem.
Miért tartja fontosnak, hogy imádkozzon?
Gyerekkorom óta imádkozom, de sose kérek semmit.
Hálás vagyok és elégedett.
Talán gyerekkorom miatt, de azt gondolom, hogy nekem kell megoldanom a saját problémáimat.
Volt már zsinagógában korábban?
Nem.
Tudja, hogy ez a zsinagóga idén 200 éves és évtizedekig tévéstúdió volt?
Nem tudtam. Milyen pénzből lett felújítva?
A többségében magánadományból, korábban a Magyar Televízió egyik stúdiójaként szolgált, a Süsü a sárkányt forgatták itt, meg a Van benne valamit.
Akkor Joshi Barat is dolgozott itt, a Süsüben. Milyen kicsi a világ.
