A görögdinnye eredettörténete most még „lédúsabb” lett. A Tutanhamon király sírjában talált magoktól kezdve a Bibliában való említésig a régészek és történészek több ezer éves bizonyítékokat találtak arra, hogy Egyiptomban termett a frissítő, piros belsőjű gyümölcs ősatyja. Egy új kutatás azonban megdönti ezt az elméletet, és azt sugallja, hogy a mindenütt jelenlévő nyári finomság leginkább egy vad – fehér – szudáni fajtával áll rokonságban — jelenti a Times of Israel.
A Susanne Renner, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem botanikusa által vezetett új tanulmányban, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS) című folyóiratban tettek közzé, egy tudóscsoport genetikailag szekvenálta a ma általánosan elterjedt görögdinnyét (Citrullus lanatus) és hat vad görögdinnyefajt, köztük a szudáni Kordofan-dinnyét (C. lanatus subsp. cordophanus).
„Integratív megközelítéssel felfedeztük, hogy a dinnye egy szudáni, nem keserű, fehéres húsú formája, az úgynevezett Kordofan-dinnye a háziasított görögdinnye legközelebbi rokona és lehetséges ősanyja” – írják a szerzők.
Ez a fehér dinnye már a korai időkben eltérő irányba indult rokonától, az uborkától – írják a szerzők: „Elemzéseink arra utalnak, hogy a korai földművesek már nem keserű görögdinnyét termesztettek, amely különbözik a többi háziasított Cucurbitaceae növénytől, például az uborkától”.
A görögdinnye szó csak egyszer szerepel a Bibliában. A IV.Móz 11,5-6-ban a felszabadult héberek, akiket kizárólag mannával tápláltak, azon keseregnek, hogy milyen gazdag ételválasztékról mondtak le Egyiptomból való távozásukkor.
„Emlékszünk a halakra, amelyeket Egyiptomban ingyen ettünk, az uborkára és a görögdinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára…”. A Brown-Driver-Briggs bibliai szótár szerint a görögdinnyét jelentő sémi szó, a héber „ávátiách” / arabul „batich” gyökerei az ókori egyiptomi nyelvből származhatnak.
Kánaánban az izraeliták nem vártak volna sokáig, hogy újra megízlelhessék az édes gyümölcshúst:
régészeti bizonyítékok vannak a görögdinnye maradványairól Tel Aradban és még korábban a bronzkori Moábban.
Ez a rövidke bibliai megjelenés egybecseng az Egyiptomban talált régészeti bizonyítékokkal, köztük az ókori egyiptomi Tutanhamon királlyal együtt eltemetett 3300 éves görögdinnyemagokkal, valamint egy 4300 éves egyiptomi sírfestmény új értelmezésével, amely Renner szerint a desszertként felszolgált görögdinnye legkorábbi ábrázolása.
„A képet eredetileg még 1912-ben publikálták, de korábban senki sem értelmezte görögdinnyeként” – mondta Renner a Live Science honlapnak. Máshol „egy másik képen a görögdinnye feldarabolva látható egy tálcán más édes gyümölcsök, például szőlő mellett” – mondta.
Ugyanakkor Renner genetikai tanulmánya arra utalt, hogy a gyümölcs a Nílus mélyebb részén, Szudánban termett. Ezt a lehetséges vándorlást a núbiai népek kereskedelemben játszott, az eredetileg feltételezettnél aktívabb szerepének tulajdonítja.
„Az ősi núbiaiakat, akik a mai Szudán területén éltek, gyakran figyelmen kívül hagyják az egyiptomiak javára” – mondta Renner a Live Science-nek. „Lehetnek az ősi núbiaiak, akik háziasították és kereskedtek vele az ókori egyiptomiakkal, vagy lehetnek az egyiptomiak, de a kutatásom azt sugallja, hogy valahol ebben a régióban háziasították először a görögdinnyét, és az ókori egyiptomiak ették is.”.
Ma a fehér, nem túl édes szudáni dinnyét leginkább állati takarmányként használják.
De honnan jött a piros szín?
A tanulmány szerint „a keserűségvesztés genetikai jegye jelen van a kordofáni dinnye genomjában, de a piros gyümölcshússzín csak a háziasított görögdinnyében rögzült”.
Úgy tűnik, hogy az édes íz növekvő preferenciája okán a korai gazdák a gyümölcs iránti szeretetüket a piros fajták szelektív nemesítésével mutatták ki.
