A történelem és a tények azt bizonyítják, hogy a palesztin csoportot nem érdekli a más, csak a terrorizmus és Izrael teljes elpusztítása; ezért Izraelnek nem csak joga van megtámadni a Hamászt, de tulajdonképpen kötelessége is ezt tenni.
Meg lehet, és meg kell érteni a világ televíziónézőinek reakcióját, akiket meghatottak a Gázai övezetből és az izraeli városokból érkező pusztítás képei – kezdi Ben-Dror Yemini a Ynetnews oldalán.
Sok jó ember azt állítja, hogy a jelenlegi konfliktusért Izrael a felelős, mivel egyértelműen erősebb a Hamásznál. Átfutva a különböző hírcsatornákon az Izraellel szembeni alaptalan vádak hulláma is feltűnővé válik.
Mondanom sem kell, hogy ez az antiszemitizmus egyértelmű megnyilvánulása. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez egyszerűen tudatlanságból fakad.
Íme tehát az alapvető tények, amelyeket mindenkinek tudnia kell.
2007-ben a Hamász erőszakkal átvette az ellenőrzést a Gázai övezet felett, és eközben a Mahmúd Abbász palesztin elnök által vezetett rivális Fatah mozgalom több száz tagját likvidálta. Néhányukat meg is ölték, mégpedig úgy, hogy toronyházak tetejéről dobták le őket.
A Hamásznak – a radikális Muzulmán Testvériséghez kötődő szervezetnek – van egy magas rangú szóvivője, aki nemcsak Izrael és az egész zsidó nép elpusztítására szólít fel, hanem Róma és „a két Amerika” meghódítására is törekszik.
A Hamász nyilvánosan és hivatalosan is „a zsidók és a keresztények kiirtására szólít fel”. A Hamász már az óvodában tanítja ezeket a romboló nézeteket.
Az iszlám szervezetek politikai spektrumán a Hamász az al-Kaidától és az Iszlám Államtól is eltérő szélsőséges ideológiát képvisel.
Ennek ellenére a nemzetközi közösség olyan tervezetet kínált a Hamásznak, amely nagyszabású segélyek folyósítását teszi lehetővé.
2006-ban a közel-keleti kvartett (Oroszország, az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete) három előfeltételt közölt a Hamásszal a folyamatos nyugati támogatás érdelében: Izrael elismerése, a terrorizmus beszüntetése és a korábbi megállapodások elismerése.
Ezeket az előfeltételeket később három külön nyilatkozatban hozták nyilvánosságra, amelyeket Kofi Annan, akkori ENSZ-főtitkár, Condoleezza Rice, akkori amerikai külügyminiszter és Javier Solana, az EU korábbi külpolitikai vezetője tett.
A nyugati segélyajánlatot, amely 600 millió dolláros támogatást tartalmazott az Európai Uniótól és további 400 millió dollárt az Egyesült Államoktól, a Hamász vezetője, Khaled Mashaal gyorsan és határozottan elutasította, azt állítva, hogy „a Hamászt nem lesz alany a megvesztegetés, a megfélemlítés és a zsarolás számára”.
A nemzetközi közösség nem volt hajlandó bedobni a törülközőt, és 2007-ben ismét felajánlotta, hogy segélyt nyújt a palesztin népnek.
Ezúttal Iszmail Haníje, aki akkor a Hamász palesztin vezetője utasította el az ajánlatot, azzal érvelve, hogy „a palesztinoknak joguk van minden eszközzel folytatni az ellenállást”.
Ennek következtében az Al-Jazeera nemzetközi arab hírtelevízióban a főcím így hangzott: „A palesztinok elutasítják a négyek követeléseit”.
A Hamász a terrorizmust választotta és választja mind a mai napig a prosperitás helyett. 2014-ben, amikor az izraeli-gázai konfliktus elkezdődött, az EU miniszterei segélyt ajánlottak fel a palesztinoknak „az összes terrorszervezet demilitarizálása” fejében.
Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország részletes tervet terjesztett elő. Az EU tett még egy kísérletet az övezetben folyó harcok befejezésére, és ismét hivatalos ajánlatot tett a Gázai övezet rehabilitációjára a demilitarizációért cserébe.
És bár Izrael jóváhagyta az ajánlatot, amely a konfliktus azonnali befejezését jelentette volna, azt a Hamász ismét elutasította.
2017-ben Yahya Sinwar, a Hamász új gázai vezetője újból megismételte, hogy „a Hamász soha nem fogja elismerni Izraelt”.
2018 februárjában, amikor az Izrael és a Hamász közötti feszültség ismét fokozódott, az EU megint előterjesztette segélyajánlatát, de eredménytelenül.
Más szavakkal: A Hamász nem felemelkedést, hanem terrorizmust akar. Ennek ellenére Izrael humanitárius okokból újra és újra hozzájárul, hogy dollár százmilliók áramoljanak az övezetbe, valamint naponta több száz teherautónyi szállítmányt enged át a Gázai övezetbe. Ám ez sem segített.
A Hamász a pénzből finanszírozta a terrorista alagutakat, amelyek a Gázai övezet alatt izraeli területre vezetnek.
Még egy dolgot tartsunk észben: ahol a politikai iszlám ágai uralkodnak, ott pusztítás és vérontás uralkodik. Végül is a Hamász áldozatainak nagy többsége muszlim. Még saját rakétái is, amelyek hat-hét alkalommal hullanak le a Gázai övezeten belül, több palesztint öltek meg, mint izraelit.
Zavarja ez őket? A blokád nélkül Irán nem gyógyszereket, hanem rakétákat szállítana. A blokád nélkül a Hamász-rezsim kiterjesztené a halál iparát.
A blokád nélkül a Hamász nem építene iskolákat vagy a fejlődéshez vezető ipart, hanem tömeggyilkosságra szánt pusztító eszközöket építene. Ez nem csupán egy vélemény. Ez az, amit ma tesznek. Ezek a tények.
Az egyik állítás szerint, még ha Izraelnek joga is van csapást mérni a Hamászra, a válaszlépések aránytalanok. Ez egy különös állítás. Soha egyetlen ország sem tett még ennyi intézkedést a polgári áldozatok elkerülése érdekében.
Az IDF, jobban, mint bármely más hadsereg a világon a hasonló műveletek során, mindent megtesz az ártatlan áldozatok számának csökkentése érdekében. Ezt világhírű katonai jogi szakértők is megerősítették.
Az egyik ilyen szakértő Wolff Heintschel professzor, aki szerint: „Az IDF sokkal több óvintézkedést tesz a szükségesnél, és ezzel ésszerűtlen precedenst teremt”.
Egy másik, Prof. Michael Schmitt, aki szerint „az IDF figyelmeztetései [a polgári áldozatok elkerülése érdekében] minden bizonnyal túlmutatnak azon, amit a törvény előír, de néha túlmutatnak azon is, ami máshol egyszerűen józan észnek számítana”.
De kik is ők, ezek a világhírű szakértők a globális média senkiházijaival szemben, akik folyamatosan bírálják Izraelt anélkül, hogy tudnák, miről beszélnek?
Amikor a pusztítás képeit mutatják a világnak, megérthetjük a tűzszünet követelését. De senkinek sincs joga bármit is követelni Izraeltől.
Még Svédország is lebombázta volna az Iszlám Dzsihád szervezet bármely, a határa közelében lévő célpontját, ha az rakétákat lőtt volna ki Stockholmra.
A háttér és a tények fontosak. Lényeges tudni, hogy a Hamász egy radikális dzsihadista szervezet, amelyet Izraelnek nemcsak joga, hanem kötelessége is megfosztania a fegyvereitől.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.