Hogyan kötött barátságot Izrael és a muszlim Koszovó?

Február elsején Koszovó és Izrael kölcsönösen elismerte egymást egy online tárgyalás keretei közt.

A nyugat-balkáni állam azt is bejelentette, hogy nagykövetségét – első muszlim államként – Jeruzsálemben kívánja megnyitni. Az ismert történetnek ugyanakkor vannak mélyebb rétegei is, melyekről nem szólnak a hírek. Elemzésünkben utána járunk miért jön ki ilyen jól egymással a két állam, miben lehetnek egymás segítségére, hogyan jutottunk el egy kölcsönös elismerési megállapodásig és mi várható a két ország kapcsolatának jövőjében?

Egy történelmi (online) megállapodás

Koszovó és Izrael február 1-jén írta alá[1] azt a kölcsönös elismerési megállapodást, mely az Egyesült Államok közvetítésével valósulhatott meg. A megállapodás értelmében a nyugat-balkáni állam vállalta, hogy első muszlim országként nem csak elismeri Izraelt, hanem nagykövetségét Jeruzsálemben nyitja meg[2]. Eddig mindössze két ország döntött úgy Koszovón kívül, hogy Jeruzsálemben nyitja meg nagykövetségét: az Amerikai Egyesült Államok és Guatemala, bár korábban megígérte Malawi és Honduras is. (Ez a folyamat azt követően indult el, hogy a Trump-adminisztráció 2017 végén elismerte Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosa, 2018-ban pedig áthelyezte nagykövetségét is a történelmi jelentőségű városba.)

A koronavírus-járvány alatt aláírt megállapodás ráadásul történelminek is minősült, ugyanis a Zoom felületén került megtárgyalásra.

Ez vált az első alkalommá így a világtörténelem során, amikor egy online videókonferencián létesített kapcsolatot két állam. (Az ünnepélyes online aláíráson többek közt az amerikai külügyminiszter, Antony J. Blinken is részt vett[3].)

Út a megállapodáshoz

A megállapodás a két ország között szeptemberben kezdett formálódni[4], amikor Avdullah Hoti, akkori koszovói miniszterelnök még Donald Trump meghívására a Fehér Házba látogatott, ahol tárgyalóasztalhoz ült Aleksandar Vucic szerb elnökkel. A két államférfi itt állapodott meg abban az Egyesült Államokkal, hogy Jeruzsálembe költöztetik nagykövetségüket. (Híres emlékként maradt fent Vucic megdöbbent arckifejezése[5], amikor közölték vele ezt a feltételt.) A Trump-adminisztráció az utolsó hónapjaiban több nagy békemegállapodás közvetítésében is segített a zsidó államnak, melynek keretei közt számos muszlim többségű állam is elismerte Izraelt. Ezt a folyamatot nevezzük az Ábrahám Egyezmény-sorozatnak. Izrael eddig – Koszovón kívül – az Egyesült Arab Emírségekkel[6], Bahreinnel[7], Szudánnal[8] és Marokkóval[9] normalizálta a kapcsolatait.

Két hasonló állam egymásra találása

Koszovó függetlensége – csak úgy, mint Izraelé – a mai napig megosztó kérdés a nemzetközi kapcsolatokban. Mára a legtöbb nyugati nemzet ugyan elismerte[10] a nyugat-balkáni állam függetlenségét, azonban Szerbia szövetségesei, mint Oroszország, vagy olyan jelentős országok, mint Kína, India, Brazília vagy Etiópia nem. A szerb diplomácia ráadásul külön diplomáciai misszióval rendelkezett 2017-2020 között, melynek feladata az volt, hogy ellátogassanak az összes Koszovót elismerő államba (a Karib-tengertől Óceániáig) és gazdasági benefíciumokért cserébe vonassák vissza[11] az elismerést.

Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, kilenc évvel azt követően, hogy a szerbek módszeres etnikai tisztogatást hajtottak végre a provinciájukban. A nyugati világ elborzadva Belgrád tetteitől 78 napig folyamatos légicsapásokat mért a délszláv államra a NATO által, majd felügyelete alá vonta Koszovót, akik 2008-ban egyoldalúan kikiáltották függetlenségük. A területet Szerbia azóta is saját, integratív részeként tartja számon, hiszen nagy jelentőséggel bír identitása szempontjából. (Egyes történészek a délszláv népet a mai Koszovó területéről eredeztetik[12], illetve a történelmi rigómezei csata[13] helyszíne is itt található. Mindemellett a szerb ortodox keresztény egyház több szent helye is a friss államban található – éppen ezért a „szerb Jeruzsálemnek” is szokták nevezni a régiót. Sajnos ahogy az utóbbi 30 év történelme bizonyítja, ezek a szerbek számára fontos helyszínek sokszor komoly veszélynek vannak kitéve[14] a radikális koszovói mozgalmak által, mely tovább mélyíti a konfliktust.)

A két állam között több hasonlóság figyelhető meg, mint elsőre gondolnánk.

Izrael 1948-as függetlenedése óta folyamatosan a nemzetközi elismertségért kellett, hogy küzdjön. Ennek ellenére a zsidó államot a mai napig nem ismeri el több arab és muszlim többségű állam sem, köztük két szomszédja, Libanon és Szíria sem. Haradinaj-Stublla akkori koszovói külügyminiszter úgy fogalmazott[15], mind Koszovó, mind Izrael „hosszú és kihívásokkal teli utat tettek meg azért, hogy népeik szabadon élhessenek egy független államban”.

Fontos rávilágítani, hogy maga Izrael is sokáig vonakodott elismerni Koszovót Palesztina ügye miatt. (A függetlenségét egyoldalúan kikiáltott, többségében albán nemzetiségű állam példaként szolgált[16] a palesztinok számára.) A koszovói diplomácia következetes lobbizása Izraelben azonban megtette hatását. Az izraeli kormány beleegyezett az alkuba két feltétel mellett: Koszovónak a nagykövetségét Jeruzsálemben kell megnyitnia, illetve el kell ítélnie a Hezbollahot, mint terrorszervezet.

Vegyes nemzetközi reakciók

Gabriel Askenázi, a megállapodást aláíró izraeli külügyminiszter történelmi jelentőségűnek minősítette[17] az aláírást. Beszédében köszönetet mondott az Egyesült Államoknak is kiemelt szerepéért az egyezményben, valamint kiemelte, hogy a zsidó állam 1999-ben több száz koszovói családnak nyújtott menedéket. A döntést Haradinaj-Stublla is méltatta, aki úgy fogalmazott:

„Az Izrael általi elismerés az egyik legnagyobb eredmény Koszovó számára, amely számunkra kulcsfontosságú pillanatban érkezik, hála az Egyesült Államoknak, közös és örök szövetségesünknek”.

A külügyminiszter azt is kiemelte, hogy a régió albán lakossága mindig is hű maradt a zsidósághoz, a II. világháború alatt például aktívan menekítették a régióban üldözött vallásúakat, melynek eredményeképp mára több helyi is el lett ismerve a Jad Vasem holokauszt múzeum által a Világ Igaza kitüntetéssel.

Március 14-én végül Koszovó jeruzsálemi nagykövetsége is megnyitotta kapuit. Ines Demiri, a megbízott nagykövet „büszke történelmi pillanatnak” nevezte[18] a megnyitót. Mint fogalmazott[19]: „Életem legnagyobb megtiszteltetése, hogy én nyithattam meg a nagykövetséget. Büszkén fogom szolgálni hazámat Izraelben!”.

Nem mindenki örült ugyanakkor a pristinai kormány döntésének. Döntésével az akkor még Hoti-vezette kormány magára haragította[20] többek közt a palesztin hatóságokat, az Arab Ligát és Törökországot is, valamint megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának 478. számú határozatát, mely 1980-ban elítélte Izraelt „Kelet-Jeruzsálem megszállásáért” és megtiltotta, hogy tagállamai ott nyissanak diplomáciai képviseleteket. Az Európai Unió sem örült a nyugat-balkáni állam döntésének, akik „sajnálatosnak” minősítették a döntést. Koszovó nem reagált jól a Brüsszelből érkező kritikákra, ugyanis a szövetség öt tagja (Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia, Spanyolország) a mai napig nem ismerte el függetlenségüket.

Talán Koszovó számára az egyik legfájóbb kritika Törökországból érkezett[21]. A török állam az egyike volt az első néhány államnak – hazánkkal egyetemben – akik 2008-ban szinte azonnal elismerték Koszovó függetlenségét. Ankara az utóbbi időkben – különösen amióta Recep Tayyip Erdogan lett az elnök – a palesztin függetlenedési mozgalom követeként szeret eljárni a nemzetközi közegekben. Éppen ezért érthetően nem örültek, amikor a partnerüknek tekintett Pristina bejelentette, hogy Jeruzsálemben kívánja megnyitni nagykövetségét. A frissen megválasztott Albin Kurti miniszterelnököt még a török nagykövet is meglátogatta[22], hogy lebeszélje elődje döntéséről. Maga Erdogan is felszólalt az ügyben, aki úgy fogalmazott, Pristina helyében óvatosan járna el, ugyanis ez a lépés súlyosan károsíthatja a két ország kapcsolatát. Hasonlóképp negatív kritikával élt Koszovóval szemben Jordánia[23] és a palesztin hatóságok[24] is, ugyanakkor Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök üdvözölte[25] a döntést.

Egy kölcsönösen megtérülő nemzetközi kapcsolat

Jogosan merül fel a kérdés mi eredményezte azt, hogy Koszovó és Izrael pont egy ilyen turbulens nemzetközi időszakban vette fel a kapcsolatot? A válasz feltételezhetően az, hogy mindkét országnak szüksége van a másikra. Izrael számára Koszovó egyfajta „ugródeszkaként” szolgálhat a Balkán-félszigeten, melynek mentén részt vehet a régió gazdasági befolyásáért folyó küzdelemben. A délkelet-európai gazdasági folyosó kialakítása pedig sok pozitívummal kecsegtet[26] a zsidó állam számára, hiszen így könnyebben tudnának kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni az Európai Unióval.

Koszovó számára eközben a koronavírus-járvány elleni védekezésben kiemelkedően teljesítő Izrael segítségének kérése volt a prioritás.

Pristina közvetlenül a járvány kezdete elején belpolitikai válságba keveredett, melynek következteképp nem sikerült időben reagálniuk a vírusra, így vakcinákat sem sikerült eleget szerezniük. (A Google összesített adatai szerint[27] április 15-ig mindössze 2500 embert sikerült beoltani a nyugat-balkáni államban.) Yuli Edelstein izraeli egészségügyi miniszter ugyanakkor garantálta[28], hogy Koszovó segítségére fognak sietni és mind vakcina-, mind felszerelés-adományokat az országba szeretnének juttatni. (Korábban Albánia is felajánlotta a segítségét Koszovónak, azonban ők csak kínai vakcinákat tudtak volna adni, amit azonban a pristinai kormány nem fogadott el[29], tekintve, hogy a távol-keleti népköztársaság nem ismeri el függetlenségüket.)

Mit hoz a jövő a Pristina-Jeruzsálem tengelyen?

Koszovó a februári megállapodás aláírása óta hatalmas belpolitikai változásokon esett keresztül. Február 14-én parlamenti választásokat tartottak a törékeny államban, ahol az instabil Hoti-kormányt egy erős felhatalmazású Kurti-kormány váltotta. Albin Kurti, a baloldali érzelmű, ám nacionalista felfogású Vetëvendosje! (magyarul Önrendelkezés!) elnevezésű párt vezetője[30]. A populista politikus Hoti előtt már volt egy nagyon rövid ideig[31]miniszterelnök, ám ezúttal úgy néz ki, parlamenti többségével meg tudja tartani pozícióját négy évig.

Kurti kampánya során többször is élesen kritizálta[32] Trump Belgrád-Pristina dialógusát, ugyanakkor az Izraelhez való közeledést mindig üdvözölte[33]. Éppen ezen alapozva kijelenthetjük valószínűtlen, hogy a kétoldalú kapcsolatokban változás következik be Kurti négy évében.

„Nemzetünk mindig is tisztelettel fordult zsidó honfitársaink iránt. Mint a Koszovói Köztársaság következő miniszterelnöke, hivatásomnak tekintem, hogy mélyrehatóan foglalkozzak a zsidó közösség ügyével országunkban”

– fogalmazott[34] Kurti Netanyahunak szánt levelében.

Nem mindenki ért ugyanakkor egyet Hoti korábbi döntésével még a Vetëvendosje!-n belül sem. Glauk Konjufca korábbi külügyminiszter és a párt alelnöke szerint a jeruzsálemi nagykövetség megnyitása nem volt egy stratégiailag bölcs döntés Koszovó részéről. Szerinte[35] a külképviselet mindössze addig fog megmaradni, amíg nem gátolja az ország európai uniós integrációját. Nem ért egyet Konjufcával ugyanakkor az ország új és jelenlegi külügyminisztere, Donika Gervalla, aki egy interjúban nemrég úgy fogalmazott[36], hogy „az izraeli nagykövetségünk kérdése egy már eldöntött ügy”. Mint hozzátette, Erdogan mindössze el akarja bizonytalanítani Pristinát, ugyanakkor nem számítanak konkrét szankciókra, tekintve, hogy országuk geopolitikai fekvése Ankara számára is kiemelkedő fontosságú.