Nem jogosult az ugandai Abayudaya zsidó közösség az izraeli belügyminisztérium és a legfelsőbb bíróság döntése alapján[1] az „alija-jog gyakorlására” annak ellenére, hogy 2009-ben elismertté vált a fekete-afrikai törzs.
A belügyminisztérium tavaly nyáron iktatott be egy bírósági dokumentumot, melyben új politikai irányt állapított meg az olyan „feltörekvő” zsidó közösségekkel kapcsolatban, mint amilyen az Abayudaya is. A politikai- és bírósági döntés szerint ezek a közösségek nem lehetnek jogosultak a bevándorlásra a visszatérési törvény alapján. Ezen törvény szerint azok, akik „elismert” zsidó közösségben térnek át zsidó vallásra, jogosultak bevándorolni (avagy „aliját” végrehajtani). A visszatérés törvénye lehetővé teszi minden zsidó és minden olyan személy számára, akinek zsidó szülője vagy nagyszülője van, hogy Izraelbe költözhessen és a zsidó állam állampolgárává válhassanak. Amennyiben az izraeli Legfelsőbb Bíróság elfogadja ezt az álláspontot, akkor bármelyik közösség, melynek jogi státusza hasonlít az Abayudaya-törzshöz elveszítheti az „alijához” való jogát. 1950-ben a Kneszet elfogadta az a rendkívüli törvényt, amely meghatározta az következő generációk számára Izrael egyik fő célját, mely szerint „minden zsidónak joga van bevándorolni ebbe az országba”. Ennek ellenére most mégis olybá tűnik az ajtók mintha zárva lennének.
Az abayudayák
Az Abayudaya-törzs – melynek neve szó szerinti fordításban „Júda népét” jelent – egy háromezer fős ugandai közösség[2], akik a konzervatív judaizmus irányzatát gyakorolják[3]. Kóser ételt esznek, megtartják a shabbatot és rendszeresen járnak zsinagógába. Az abayudayák (avagy a törzs tagjai) 1919-ben kezdték el gyakorolni a zsidó vallást, miután egy ugandai vezető, Semei Kakungulu áttért a zsidó hitre és megismertette közösségével vallását. Kakungulut eredetileg brit misszionáriusok megkeresztelték, azonban a gyarmati erőkkel történő következetes nézeteltérései miatt egy szektához, a Bamalakihoz csatlakozott idővel. (A Bamalaki egy egyedi utat követett, mely egyesíteni kívánta a kereszténység és a zsidóság hitrendszerét.) 1919-ben, miután évekig tanulmányozta a Bibliát, Kakungulut az Ószövetség ihlette meg végül. Felnőtt ember létére ragaszkodott többek közt a körülmetéléshez is, csak hogy zsidó lehessen. Kakungulu miután körülmetéltette magát és fiait is, saját szektát hozott létre. A szekta Kibina Bayudaya Abesiga Katonda (bayudayák) néven vált ismertté, mely annyit jelent, „az Úrban bízó zsidók közössége”. A szekta azonban még nehezen volt nevezhető zsidó közösségnek, tekintve, hogy Kakungulu korábban életében még sosem találkozott zsidókkal.
Az 1920-as években végül egy európai zsidó meglátogatta a bayudayákat és megtanította a kialakult egyedi közösséget a zsidó rituálékra, a kóser ételek elkészítésére, illetve az alapvető hagyományokra. A közösség ezeket a gyakorlatokat megfogadta és azóta is betartja – így született meg az abayudayák közössége. Az 1970-es években a közösségnek folyamatos üldözéssel[4] kellett szembenéznie a rettegett ugandai diktátor, Idi Amin rezsimje alatt[5], aki törvényellenesnek nyilvánította a közösség működését. Az „ugandai hentesként” is ismert Amin megtiltottak az abayudayáknak, hogy gyakorolják vallásukat, zsinagógáikat megsemmisíttette és arra kényszerítette a közösség tagjait, hogy térjenek át más vallásokra. Körülbelül 300 abayudaya gyakorolta tovább a tiltás ellenére is vallását – belőlük virágzott ki a törzs Amin bukását követően. Avi S. Olitzky, a minnesotai St. Louis Park rabbija szerint az Abayudaya törzs hasonlóképp növekedett, mint a bibliai zsidó közösség. Ma a kelet-ugandai Mbale város Stern zsinagógája az Abayudaya-közösség központja.
Az ugandai közösség kapcsolatban áll a Masorti Olamival, a konzervatív közösségeket világszerte képviselő nemzetközi szervezettel. Gershom Sizomu, a közösség első rabbija például a konzervatív mozgalom által működtetett los angelesi Ziegler Rabbiiskolában szerezte végzettségét. A közösség egyik női tagja[6], Shoshanna Nambi pedig jelenleg is végzi tanulmányait a Reform Mozgalom Héber Szövetség Főiskolájának Zsidó Vallási Intézetében. Az Abayudaya-törzs végül 2002 és 2008 között csatlakozott hivatalosan is az Egyesült Államok konzervatív mozgalmához. Izrael ortodox vezető rabbinátusa ugyanakkor nem akarja elismerni a közösséget. Izrael ismert el már korábban afrikai zsidó törzset. A közelmúltban 300 etióp zsidó család egyesülhetett újra[7] Izraelben, véget vetve ezzel egy évtizedekig tartó vitának.
Egy feltörekvő közösség és egy mély töréspont
A bírósági ügyet Yosef Kibita, egy Izraelben élő ugandai zsidó indította el, akinek az állampolgársága és a lakhatási engedélye került veszélybe. Yosef Kibita kérelmében aliját igényelt. A férfi 2008-ban lett zsidó vallású[8], három éve pedig már Izraelben, Ketura kibucban él[9]. Kibita körülbelül két éve jelentkezett először alijára, azonban a belügyminisztérium elutasította kérését, mivel az Abayudaya-törzset a Masorti Mozgalom 2009-ben ismerte el, Kibita azonban egy évvel korábban tért át a zsidó vallásra. (Keresetét azért utasították el, mivel akkor, egy évvel törzse elismerése előtt így egy „el nem ismert” zsidó közösségben tért át a judaizmusra.)
A kereset elutasítását követően Kibita az állampolgárságok ügyével foglalkozó belügyminisztérium helyett a Legfelsőbb Bírósághoz fordult[10]. (Erre azért volt szükség, ugyanis a belügyminisztérium egy politikai szervezet, melyben a frissen alakult törzsek alija-jogát ellenző ortodox pártok, igy például a haredi Shas Párt is megtalálható Aryeh Deri belügyminiszter személyében.)
Az ugandai zsidó közösség előtti akadályt egyfajta izraeli ideológiai szembenállás közvetlen megnyilvánulásaként is lehet értelmezni. Az abayudayák ügyében a fokozatos változásokra nyitott konzervatív és a hagyományos álláspontot támogató ultraortodoxok összecsapása figyelhető meg.
Végül a legfelsőbb bíróság is visszautasította Kibita kérelmét, mely ezáltal megkerülhetetlen akadályt helyez az úgynevezett „feltörekvő zsidó közösségek” elé, amennyiben az alija-jogról van szó. (Menachem Mazuz bíró ugyanarra hivatkozva söpörte le az asztalról Kibita kérelmét, mint a belügyminisztérium.) A bíróság két opciót[11] is felvázolt az ugandai zsidó férfi elé, mely megoldást jelenthet:
- Kibita visszatérhet Ugandába és papíron újra áttérhet a zsidó vallásra az Abayudaya-törzs keretei közt, azonban ekkor már 2009 után kerül regisztrálásra ezen adat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy automatikusan esélye lesz Kibitának az alija-jogot gyakorolni. Egyesek szerint éppen ellenkezőleg, tekintve, hogy az állam jelenlegi körülmények közt mindenképpen abban érdekelt, hogy a feltörekvő zsidó közösségeket akadályozzak az Izraelbe történő letelepedésben. Ugyanakkor Mazuz kijelentette, pozitív elbírálást eredményezhet az a tény, hogy a Masorti konzervatív mozgalom volt az, amely elismerte az ugandai törzset. Bárhogyan is, ez az opció évekbe telne, mire megoldást eredményezne. Ez a procedúra ugyanakkor egy esélyt nyújthatna Izrael államnak, hogy felülvizsgálja az Abayudaya és más feltörekvő közösségek elismerésének kérdéskörét is.
- Kibita el is hagyhatja Izraelt és megjelenhet egy Masorti Beit Din (a Masorti rabbinikus segítségnyújtó szervezete) előtt, egy általuk elismert közösségben, így akár otthon, Ugandában is. A Beit Din segítségével kilenc hónappal később ismét jelentkezhetne alijára, mely kérvény a Masorti támogatásával immáron nagy valószínűséggel sikerrel zárulna. Ez az opció ugyanakkor nem érinti az abayudayák elismerésének kérdését Izraelben, ez egy Kibitára szabott személyes lehetőség.
Az abayudayák esete azonban komoly politikai vitát eredményezett Izraelben, mely meghatározhatja a zsidó állam teljes bevándorlási politikáját. Az ugandai zsidók ügye nem először került az asztalra. 2018 januárjában a Kneszet bizottsága egy másik abayudaya, egy diákvízumért folyamodó diáklány ügyében járt el. Amos Arbel, a belügyminisztérium képviselője ekkor úgy érvelt az elismerés ellen: „Ide szeretnék csődíteni fél Afrikát?”
Egy másik érdekes konfliktust is felvet az abayudayák ügye, mely a koronavírus körüli ortodox ellenállás[12] során is a felszínre került. Ezen konfliktus azon a kijelentésen alapszik, mely szerint az ultraortodox partok „aránytalan befolyással” rendelkeznek a kormányon belül annak ellenére, hogy a Knesszet-mandátumoknak mindössze 10-15%-val rendelkeznek. Az ultraortodox pártok fellegvára az utóbbi években a belügyminisztérium volt, mely kiterjedt befolyással bír a rabbináció, illetve az életeseményekkel kapcsolatos politikák területén. Mindemellett a belügyminisztérium feladata a megtéressel és bevándorlással kapcsolatos kérdések kezelése is, mellyel voltakepp ezen pártok befolyásolják[13] Izrael teljes bevándorlási politikáját is. Elemzők szerint[14] Benjamin Netanyahu azért ragaszkodik hozzá, hogy kormányában fontos szerepet kapjanak az ultraortodox vezetők, ugyanis törékeny koalíciójának egyensúlya függ az olyan pártoktól, mint a Shas vagy a HaBayit HaYehudi.
Konklúzió
Yosef Kibita ügye egy egyedi problémakörre világít rá a modern Izraellel kapcsolatban. A kérdés az, hogy a zsidó állam az Európába történő harmadik világbeli migrációs influx közepén nyitva hagyja-e a lehetőséget a nemrég létrejött zsidó közösségek számára, hogy gyakorolják alija-jogukat, vagy szigorúbb feltételekhez köti azt biztonságból. Míg a konzervatív zsidók szerint nem jelenthet problémát, ha akár mindössze 10-15 évvel ezelőtt létrejött zsidó közösségek tagjait engedik be Izraelbe, az ortodoxok és az ultraortodoxok ezzel azonban nem értenek egyet. Véleményük szerint a Kibitához hasonló személyek Izraelbe történő bevándorlásának könnyítésével a zsidó állam voltaképp megnyitná kapuit a korlátlan bevándorlás előtt. Kibita ügye nagy valószínűséggel nem fogja megoldani sem ezt az izraeli vitát, illetve az abayudayák szenvedéseinek sem fog véget vetni. Érdekes alkalmat biztosít ugyanakkor, hogy elmerengjünk az izraeli társadalom egy újabb töréspontja felett.
Források:
- https://www.timesofisrael.com/liveblog_entry/interior-ministry-says-it-doesnt-recognize-ugandas-abayudaya-community-as-jews/ ↑
- https://face2faceafrica.com/article/israel-has-been-opened-to-emigration-from-ethiopian-jews-but-not-ugandan-jews-why ↑
- https://www.businessinsider.com/israel-ugandan-jews-fight-recognition-and-the-right-to-immigrate-2021-2 ↑
- https://jewishjournal.com/commentary/332489/let-my-people-go/ ↑
- https://face2faceafrica.com/article/ugandas-idi-amin-and-how-he-became-one-of-the-worlds-most-hated-men ↑
- https://www.jta.org/2018/06/26/lifestyle/woman-studying-first-female-rabbi-uganda ↑
- https://face2faceafrica.com/article/ethiopian-jews-reunited-with-families-in-israel-after-decades-of-estrangement ↑
- https://www.jta.org/2021/01/27/israel/conservative-jewish-leaders-condemn-israels-rejection-of-ugandan-jews-from-immigrating ↑
- https://www.jpost.com/israel-news/high-court-withdraws-emerging-communities-aliyah-petition-657451 ↑
- https://www.haaretz.com/israel-news/.premium.HIGHLIGHT-ugandan-jews-not-eligible-to-immigrate-to-israel-state-informs-high-court-1.9474081 ↑
- https://www.rabbinicalassembly.org/story/shall-state-israel-recognize-abayudaya-jews-uganda-summary-hearing-israels-high-court-justice ↑
- https://www.nytimes.com/interactive/2021/02/17/world/middleeast/israel-orthodox-jews-haredim.html ↑
- https://www.timesofisrael.com/ministers-okay-bill-cementing-ultra-orthodox-monopoly-on-conversion/ ↑
- https://biztonsagpolitika.hu/hirek/vb-06-vallas-es-biztonsag-hirfigyelo-2021-februar ↑
