Ez a cikk egy születésnapi írás, mert ma, február 25-én van a Neokohn második születésnapja, és egyben ez a 10 437. bejegyzés a hírportálon.
Nekünk, a Neokohnnál és a Neokohnért dolgozóknak talán fontosabb ez a nap, mint olvasóinknak. Ez így van rendjén. Az elmúlt két évben kollegáimmal és volt kollegáimmal azon fáradoztunk, hogy színvonalas, tartalmas híroldalt készítsünk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az olvasók nálunk értesüljenek először a világ zsidóságot érintő eseményeiről, tőlünk ismerjék meg egy-egy történés hátterét és rajtunk keresztül tekintsenek a világra.
Nem szerénytelenség, hanem ténykérdés: a Neokohn rövid idő alatt a legolvasottabb magyarországi zsidó hírportállá vált, vezető helyét stabilan őrzi azóta is.
Sok munkánk és még több szeretetünk van ebben. Meg sok vitánk, eszmecserénk, ötletünk és elhivatottságunk is, remélem a monitorok és mobilképernyők mögül olvasva is érződik ez.
A világ eseményeit az élet nagy Írója szervezi, de emberek hajtják végre. A Neokohn feladata továbbra is az, hogy ezekről becsülettel beszámoljon, remélve, hogy a tájékoztatás hozzájárul valamelyest ahhoz, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen zsidók és nem-zsidók számára egyaránt.
Két év nem sok, a nagyja még bőven hátravan. Az igazi köszönet a munkatársak mellett persze leginkább az olvasóknak jár. Látni a növekvő olvasótábort, olvasni kommenteket erőt és motivációt ad, hogy tovább csináljuk, amit elkezdtünk, derekasan, becsülettel, zsidósan.
Mázel tov!
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
Kihatott az egyéb Izraellel kapcsolatos írott médiákra is. Hatására azok is javítottak a színvonalukon bár Neokohn szintjét még nem ütik meg.
Az öndicséret jellegzetes illata lengi be a fenti opuszt, és ez csak nem szép! Ám talán érdemes legalább néhány szóval rávilágítani ezen sajátos odeur összetevőire. Az a nagy helyzet, hogy a Neokohn a kitűnő újságíró és publicista Seres László blogja volt a hajdanvolt Hírszerző hírportálon. Seres posztjai jó beszélgetésekre, nem egyszer pedig éles vitákra adtak alkalmat a legkülönbözőbb világnézetű olvasók között. (csak néhány nicknév azok közül, akik hirtelen eszembe jutnak – elnézést azoktól, akiké nem: Elefánt, Szadila, Piros ceruza…) A Neokohn tehát első, másod és harmadsorban is Seres László „találmánya”, az ő szellemi terméke. A név – de talán ezt mondanom sem kell – szellemes összevonással egyszerre utal a neokonzervatív szellemiségre és a zsidó identitásra. Seres – legalábbis amióta alkalmam van ismerni a munkáit – a konzervatív liberális: republikánus eszme és a Friedrich August von Hayek nevével fémjelzett közgazdasági – filozófiai iskola elkötelezett híve volt, és a Neokohn hírportált is ebben a szellemben szerkesztette. Ám ezzel együtt is messze távol állt a Trump, Limbaugh féle sötét bunkóságtól. (Bunkóság, persze, az un. baloldalon is van, nem is kevés, csakhogy azzal nem a jobboldali pandant állítandó szembe!) Valamint kellő távolságot tartott az orbanista „értelmiségi” holdudvartól, és az izraeli jobboldal moral insanity (erős eufemizmussal: pragmatikus) cionizmusától is. Valószínűleg ezt nem nézte jó szemmel a Neokohnt finanszírozó üzleti kör, ezért kellett távoznia a Neokohn éléről. Azót a a Neokohn színvonala meredeken zuhan. A lokális mélypont jelen pillanatban a „TGM és az >>államkapitalista<< sztálinizmus" című opusz, alig alulmúlva a "Jogászok önkényuralma, avagy mindent a Netanjahu perről" című végletesen egyoldalú tirádát.