Göring speciális osztagának tagjai a háború után is remekül tudtak érvényesülni a műkincs piacon.
Ha valaki vagyont akart szerezni a megszállt Párizsban akkor ismernie kellett a megfelelő embereket. 1941-ben Bruni Lohse alacsony rangú SS tiszt, akinek művészettörténetből volt doktori fokozata, épp egy sebesülésből lábadozott, mikor beosztották Hermann Göring mellé. Lohse lett Göring „művészeti ügynöke” és a háború alatt minden idők egyik leghírhedtebb műkincsrablója lett – olvasható a Spectator magazin oldalán.
A most megjelent új életrajzban Göring’s Man in Paris: The Story of a Nazi Art Plunderer and His World, amit Jonathan Petropoulos írt részletesen beszámol Lohse párizsi tevékenységéről.
A férfit „Párizs Királyának” becézték, mert gyakorlatilag bármit megtehetett, Göring ellátta a megfelelő aláírásokkal és papírokkal. Hivatalosan úgy állította be a Museé duu Jeu de Paume-ban berendezett iroda tevékenységét, mintha „örökös nélküli vagyontárgyakat őriznének,” de valójában a zsidó lakásokat és gyűjteményeket rabolták ki.
Külön „művész razziákat” tartottak, amelyek során mindig jelen volt egy művészettörténész, aki meg tudta mondani, mit érdemes ellopni.
A rablásokat nem támogatta minden náci, Alfred Rosenberg például úgy gondolta, hogy „rosszt fényt vet a nácikra” a fosztogatás. Göring azonban megszállottan halmozta a lopott képeket, carinhalli rezidenciáján összesen 2000 képet gyűjtött össze, amit amerikai fogsága során „Európa legjobb magánkézen levő gyűjteményének” titulált.
Göring 1940-ben a számára korlátlanul rendelkezésre álló pénzzel vásárolta a képeket Európa szerte, de Lohse beszervezésével út nyílt az európai zsidó műkincs vagyon teljes kifosztására.
Mikor Göring Párizsba látogatott Lohse osztaga pezsgővel várta és bemutatót tartottak neki a legújabb szerzeményekből.
A legtöbb esetben a képeket egyszerűen ellopták, máskor pedig értéktelen francia valutával „fizették őket ki” vagy fenyegetésekkel érték el, hogy a tulajdonosok átadják a felbecsülhetetlen értékű alkotásokat.
Az osztag legfontosabb külföldi cserepartnerei a svájci kereskedők voltak.
Lohsét soha nem érte utol az igazságszolgáltatás, mint „alacsony rangú nácit” már 1950-ben elengedték, és rehabilitálták a nemzetközi művészvilágban. A férfi remekül profitált a háború alatt szerzett kapcsolataiból és feltételezhetően jó pár kincset megtartott magának.
Az új életrajz leírja, hogy az ex-nácik, a múzeumok kurátorai, és a művészeti ügynökök összejátszottak abban, hogy szinte lehetetlen volt a háború után visszaszerezni az ellopott képeket.
Mint minden korábbi náci műkincsrabló Lohse is titokzatosan gazdag maradt egész életében. Mikor 2006-ban meghalt, zürichi széfjében 47 festményt találtak, amelyek között volt Monet, Renoir és Conot kép is.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
