A múlt hét folyamán izraeli rendőrök egy csoportja, ahelyett, hogy azonnal feloszlatott volna egy nagyszabású haszid esküvőt, inkább órákig hagyta folytatódni, a végén pedig a rebbe áldását is kérte. Cseh Viktor Írása.
A múlt hét csütörtökéig érvényben lévő járványügyi szabályozás szerint Izraelben maximum 20 fős rendezvényeket lehetett tartani (azóta újból teljes zárlatot vezettek be), ha ezt a létszámot túllépték, akkor a rendőrség feloszlatta az eseményt és a szervezőket komoly pénzbüntetéssel is sújtották. Az izraeli rendőrség minden kihágás esetében szigorúan járt el, nem voltak kivételek, az elmúlt héten viszont egy népes vendégsereget felsorakoztató, Toldosz Ávrohom Jicchok haszid esküvőt órákig hagytak folytatódni, még mielőtt véget vetettek volna annak. Az eset komoly kérdéseket vetett fel a rendőrség pártatlanságát illetően.
Az esküvőt, melyen több százan vettek részt, a Jeruzsálemtől 10 kilométerre fekvő Beitar Illitben tartották a kora délutáni órákban. Amikor a tömegrendezvényről tudomást szerzett a rendőrség, akkor rendben kivonultak, azonban nem léptek be az épületbe, sőt nem sokkal később távoztak is. Idővel megint visszatértek és próbáltak kapcsolatba lépni az esküvő szervezőivel, de próbálkozásuk sikertelen maradt. Az eljárás legmeglepőbb része pedig az volt, amikor néhány rendőr a rebbe, Reb Smuél Jáákov Kohn áldását kérte, mely kéréseknek a rebbe eleget is tett. Az ünnepség végén a rendőrök eltávolították az erősítő berendezéseket, de a közösséget nem büntették meg.
Később, az esetről panaszt tettek, hogy a rendőrség mégis hogyan asszisztálhatott egy tömegrendezvényhez, ráadásul egy olyan városban, ahol a koronavírusos megbetegedések aránya (26%-os) az egyik legmagasabb Izraelben. Kobi Shabtai rendőrbiztos az ügy kivizsgálását kezdeményezte, addig pedig az eljárásban résztvevő rendőröket felfüggesztette.
A Toldosz Ávrohom Jicchok dinasztia egyébként egy magyar gyökerű haszid irányzat. A közösség alapítója az ungvári születésű Róth Áron (Reb Árele, 1894–1947/5707. niszán 6.) rabbi volt. Húsz éves koráig a híres váci gáon, Silberstein Jesájá (1857–1930) mellett tanult, majd az első világháború alatt kapcsolatba került több olyan haszid rebbével is, akik Magyarországon találtak átmeneti biztonságot, így a belzi és viznici rebbékkel szoros kapcsolatot épített ki, mely baráti viszony máig fennáll az udvarok között.
Saját haszid udvarának a Somré Emunim („a hit őrzői”) nevet adta és az 1920-as évek elején szervezte meg Szatmárnémetiben. Udvarát 1936-ban egy rövidebb időre Beregszászra költöztette át, majd még a világégés előtt, 1939-ben Jeruzsálembe költöztek. Reb Róth halála után a közösség megoszlott fia, Róth Ávrahám Chájim (1924–2012/5772. elul 4.) és veje, Ávrahám Jicchák Kohn (1914–1996/5757. kiszlév 27.) között. Míg Reb Ávrahám Chájim a Somré Emunim közösséget vitte tovább, addig Reb Ávrahám Jicchák megalapította a Toldosz Áháron közösséget, az apósához képest néhány házzal arrébb, a jeruzsálemi Meá Seárim negyedben.
Reb Kohn halála után számos fia közül ketten szerettek volna részt vállalni a közösség irányításában, és arra a megállapodásra jutottak, hogy a fiatalabbik Reb Duvid Kohn, aki addig a New York-i Monsey-ben élt, Jeruzsálembe költözik és ő lesz a Toldosz Áháron új rebbéje, míg az idősebbik fiú, Reb Smuél Jáákov egy újabb közösséget alapít, melyet apja után Toldosz Ávrohom Jicchoknak nevez el.
A Somer Emunim haszid udvar tehát generációnként egy új dinasztiát hívott a világra, ettől függetlenül békében élnek egymással, és a fő szokásaik is azonosak, így például mindegyik rebbére jellemző az anticionizmus, és bár a család nagyjainak java Izraelben él, ez nem jelenti azt, hogy a jeruzsálemi negyedben bármiféle tudomást vennének az országról, mivel azt gondolják, hogy a Messiás eljöveteléig a zsidó emberek nem vehetik országuknak a Szentföldet.
Az udvarok tagjaira jellemző az átéléssel teli, már-már eksztatikus imádkozásmód, egyébként viszont nagyon szigorú életmódot folytatnak. Az életüket befolyásoló háláchák egyes esetekben még merevebbek, mint azt a Sulchán Áruch megkövetelné, például a kóser ruhát meghatározó sátnez törvény, mely a gyapjú- és a lenszálak keverését tiltja meg, a rebbe Róth instrukciója szerint még korlátozóbb, mert ő tartva a véletlenül előforduló keveredéstől, teljesen megtiltotta a tiszta gyapjú hordását is. A férfiak napjának legnagyobb részét az imádkozáson kívül természetesen a Tóra-tanulás teszi ki, ami előtt mindig mikvében merítkeznek meg. Reb Árele útmutatásának megfelelően a közösség máig nagyon zárt, nem igazán tart fent kapcsolatot a külső világgal, a rebbe szavai szerint egymásra támaszkodnak, hogy megoldják a felmerülő problémáikat.
A három haszid udvar öltözködési szokása eltér sok más haszid udvarétól. A házas férfiak a hétköznaponként szürke-fehér csíkos hosszú zakót hordanak (emiatt többen „zebráknak” csúfolják őket), míg sábeszkor aranyszínű kaftánt öltenek. Sábeszkor és ünnepnapokon náluk nem csak a házas férfiak, hanem minden, a 13. életévét betöltött fiú is strájmlit hord. Házas és az esküvő előtt álló fiatal férfiakat az öltözködésben annyi különbözteti meg, hogy a házasok fehér, míg az egyedülálló férfiak fekete zoknit viselnek, illetve azok zakója nem csíkos.
A női öltözködésben is tapasztalható eltérés, így például a házas nők nem hordanak parókát, helyette kendővel takarják el borotvált fejüket. Egyébként pedig a legszigorúbb cniesz szerint öltöznek, tehát különösebben színes, mintás ruhákat nem hordhatnak, de náluk a szoknyának sem elég térd alá érni, hanem a bokáig. Tilos a sminkelés és az ékszerek közül legfeljebb az aprócska fülbevaló engedélyezett. A hajadon lányokra jellemző, hogy lófarok helyett két szoros fonott copfba kötik a hajukat. A szigorú szabályok ellenére viszont a férj és feleség közötti kapcsolat sokkal kevésbé korlátok közé szorított, mint más haszid udvaroknál.
Cseh Viktor
Források:
Biale, David, Hasidim. Princeton – Oxford: Princeton University Press, 2018.
Muchawsky–Schnapper, Ester, A World Apart Next Door – Glimpses into the Life of Hasidic Jews. Jerusalem: The Israel Museum, 2012.