A rendezvény a történelem egy kevéssé ismert oldalának állít emléket: bemutatja az Európa-szerte tevékeny zsidó ellenállók tevékenységét a második világháború idején — újságolja a Times of Israel.
Ritka történelmi pillanatokat mutat be a londoni Wiener Holokauszt Könyvtár első, újranyitást követő kiállítása. A holokauszt idején Európa-szerte sok gettóban történt aktív és passzív ellenállás, a kitörési kísérleteket, fegyveres felkeléseket pedig sokszor mellőzik a visszaemlékezések során. Az ezeket részletesen bemutató londoni kiállítás december 8-tól január 13-ig várja az érdeklődőket, miután az eredetileg augusztusra tervezett megnyitót a Covid-19 járvány miatt el kellett halasztani.
Ismeretlen lázadók
1943. április 19-én SS-fegyveresek vonultak be a varsói gettóba, hogy folytassák a zsidók haláltáborba hurcolását. A deportálás azelőtt négy hónapig szünetelt a fegyveres ellenállás miatt, és a táborban élőknek ezúttal ismét sikerült visszaverni a támadást. Végül az SS-nek több mint egy hónapba telt a leverni a felkelést, és további egy hónap volt, mire az ellenállás utolsó jelét is elfojtották a lengyel fővárosban.
A varsói gettófelkelés talán a holokauszt leghíresebb ellenállási mozgalma volt, de közel sem az egyetlen. A többi, kevésbé ismert mozgalmat mutatja be a londoni kiállítás fényképek, kéziratok, és ezer szemtanú emlékeinek segítségével.
„Az egyik ok, amiért megrendezzük ezt a kiállítást, hogy ezek a történetek nem elég ismertek”
– mondta Barbara Warnock, a könyvtár főkurátora.
„A briteknek a francia jutnak eszükbe a nácikkal szembeni ellenállásról. Sokan talán nem is tudnak róla, hogy Európa-szerte volt ellenállás, és a résztvevők egy része zsidó volt”
– tette hozzá. A Londoni Egyetem Holokauszt-kutatási Központjának felmérése igazolja Warnock szavait: a brit diákok nagy része valóban nem tudja, hogy volt zsidó ellenállás is.
A szervezettség teszi a fegyvert
„Az ellenállás sikere több lehetőségtől függött” – magyarázza Warnock.
„Például, Magyarországon a zsidóknak nem volt hozzáférésük fegyverekhez, ennek köszönhető, hogy nem alakult ki széleskörű ellenállási mozgalom az országban. Ezzel szemben a varsói gettófelkelést egy egységes mozgalom segítette, amiben kommunisták, baloldaliak, jobboldaliak és lengyel nacionalista csoportokhoz köthető emberek egyaránt benne voltak. Ez a sokszínű kapcsolatrendszer segített fegyvereket juttatni a gettóba”
– magyarázta a könyvtár vezetője.
A terep is fontos szerepet játszik abban, mennyire lehet visszaverni a támadást. Például, Belarusz és Litvánia mocsaras erdeiben könnyen elrejtőzhettek a partizáncsapatok, a német hadsereg pedig nem tudott behatolni a nehezen elérhető területekre. Az is sokat számít, milyen gyorsan történtek az események.
„Például, Ukrajna egyes részein annyira gyorsan történt minden, hogy az embereknek nem volt idejük szervezkedni, reagálni”
– mondta Warnock.
A kiállítás nem csak az ellenállást mutatja be, hanem kiemel egyéni sorsokat is az ellenállók közül. Tosia Altmannek például kulcsszerepe volt a varsói gettófelkelésben. Futárként járta a megszállt Lengyelország gettóit, és a krakkói gettóban is segített egy mozgalom szervezésében. Az 1943. áprilisi varsói felkelés előtt fegyvereket csempészett a gettóba, az összecsapások közben pedig üzeneteket szállított a bunkerek között. Bár sikerült megszöknie a gettóból, amikor az SS átvette az irányítást, menekülés közben megsérült, és május végén belehalt sérüléseibe.
A minszki gettóban pedig egy nagyszabású mentőakciót sikerült megszervezni, amint azt a kiállításon Mihail Gebelev története is bizonyítja. Gebelevnek sikerült kapcsolatba lépnie a gettón kívül élő emberekkel, és 1942-ben megszervezett velük egy tömeges menekülőakciót. Neki viszont már nem sikerült elmenekülnie: az év augusztusában meggyilkolták. Gebelevnek köszönhető, hogy a Minszkben fogvatartott 100 ezer zsidó közül tízezren sikeresen kijutottak, többen közülük csatlakoztak a szovjet partizánokhoz.
A zsidók minden országban, ami német ellenőrzés alá került, ellenálltak az SS-nek és a szövetségeseiknek is.
Előfordult a fegyveres felkelés és a mentőakciók mellett „lelki ellenállás” is: sokan még a legembertelenebb körülmények között sem mondtak le szertartásaikról, és nem veszítették el a hitüket.
Néhányan a zsidók közül az életüket kockáztatták azért, hogy bizonyítékokat csempésszenek ki a nácik embertelen cselekedeteiről, ezáltal történelmi dokumentumok és tanúvallomások maradtak fenn az utókor számára.
„Fontos megcáfolni azt a mítoszt, hogy nem volt zsidó ellenállás, sokan még mindig hisznek ebben a tévhitben” –
mondta Warnock.
„A legmostohább körülmények között is létezett az ellenállás, ez a kiállítás pedig bemutatja, hogy az emberek, ha a legcsekélyebb lehetőségük volt rá, éltek is vele.”
