Az ünnep az etióp zsidók egyre nagyobb számban történő Izraelbe menekítésével kisebb izraeli ünneppé is vált.
A szigd egy geez nyelvű szó, amely „leborulást” vagy „imádást” jelent és pontosan 50 nap kom kippur, a zsidó engesztelőnap után van, általában október végére vagy novemberre esik a polgári naptárban. Az etióp zsidó hagyomány szerint ekkor nyilatkozta ki magát Isten először Mózes előtt.
Az etióp zsidó közösség tagjai ezen a napon hagyományosan egy napig böjtöltek, reggel összegyűlnek és együtt sétáltak egy hegy legmagasabb pontjára. A kessimek, a közösség spirituális vezetői kezükben tartják az orit-ot, az etiópok Tóráját, mely az ókori geez nyelven íródott, és amely tartalmazza Mózes öt könyvét, a prófétai írásokat és más szent iratokat, mint az Énekek Éneke és a Zsoltárok könyve. A kessimek felolvassák az Orit egyes részleteit, köztük Nechémiás könyvét. Emellett a közösség tagjai zsoltárokat mondtak és a Tóráról illetve a Cionba, Jeruzsálembe való régen vágyott visszatérésről beszélnek. A közösség tagjai délután visszatértek falvaikba, megtörték a böjtöt táncoltak és maceszhez (pászka) hasonló etióp kenyeret fogyasztanak.
Az ünnep a zsidók Istennel kötött szövetségét, a Szináj-hegyi Tóraadás újbóli megélését és a Tóra elfogadásának megerősítését szimbolizálja. A szigd ugyan úgy jom kipur után ötven nappal van, ahogy pészáchot, az egyiptomi kivonulás ünnepét követi sávuot, a Tóraadás tradicionális ünnepe.
Az etióp zsidók Izraelbe menekítésével és a közösség erejének növekedésével az szigd mára közismert nappá vált, amikor etióp zsidók tömegei gyülekeznek a jeruzsálemi Tálpiot városrészben, ahonnan tökéletes kilátás tárul a Templom-hegyre, itt tartják a hagyományos ünnepségeket, melynek végeztével a tömeg a Siratófalhoz vonul, majd haza, ahol megtörik a böjtöt.
A szidg 2008 óta hivatalos állami ünnep, amikor az Oktatási Minisztérium is számos ünnepséget és megemlékezést szervez, főként iskolások számára, azoknak, akik hagyományosan ünneplik ezt a jeles napot, nem kötelező aznap munkába állni.