A náci és a szovjet rezsim milliók életét követelte — emlékeztettek az uniós biztosok

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Vera Jourova európai értékekért és Didier Reynders igazságügyért felelős uniós biztos a totalitárius és tekintélyelvű rendszerek áldozatainak augusztus 23-i emléknapja alkalmából tett közzé állásfoglalást. 

A biztosok azt írták nyilatkozatukban, hogy a 81 évvel ezelőtt megkötött Molotov-Ribbentrop paktum sötétségbe borította Európát, felosztotta Közép- és Kelet-Európát a náci és szovjet nagyhatalmak között. Ez több millió európai alapvető jogainak megsértéséhez, illetve halálához vezetett.

Emlékeztettek a „rémisztő múlt” tanulságaira, tiszteletüket rótták le az elnyomó rendszerek áldozatai és azok előtt, akik akkor egy jobb jövőért harcoltak. Kiemelték, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem egy olyan érték, amelyért meg kell harcolni és nap mint nap kell oltalmazni.

„Ezt a szabadságot választottuk, amikor aláírtuk az európai szerződéséket: a méltóságteljes élet, a nemzetek irányításának és saját jövőnk meghatározásának szabadságát. Továbbra is álljunk ki ezen értékek mellett”

– írták az uniós biztosok.

A sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország közvetlenül a második világháború kitörése előtt kötött az egész világot megdöbbentő megnemtámadási szerződést.

MolotovRibbentropBLOGIMAGE2.jpg (931×699)
Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos (balra) és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter kézfogása 1939. augusztus 23-án. Fotó: Wikimedia

A szovjet vezető, Joszif Sztálin azután döntött a kommunista mozgalmat is erkölcsi válságba sodró megállapodás mellett, hogy kudarcot vallottak a nyugati hatalmakkal a kölcsönös biztonsági garanciákról folytatott tárgyalásai, miközben a tábornoki karban végzett tisztogatás nyomán meggyengült Vörös Hadsereg a Távol-Keleten harcban állt Japánnal.

A paktum a Lengyelország, majd Nyugat-Európa lerohanását már eldöntő német Führernek, Adolf Hitlernek is kapóra jött, aki így akadálytalanul vihette végbe az agressziót.

Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter által Sztálin jelenlétében aláírt dokumentum azonnal életbe is lépett. A hét cikkből álló, tíz évre kötött egyezményben a felek arra kötelezték magukat, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”.

A szerződésnek titkos záradéka is volt, amely német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát, és a háború kitörése után ennek alapján zajlott le a területi osztozkodás.

A titkos kiegészítő jegyzőkönyv meglétét — amelynek szövegét Nyugaton már 1946-ban közzétették — a Szovjetunió egészen a gorbacsovi peresztrojkáig tagadta.

A paktum csak elodázta az összecsapást: Hitler, miután már nem fenyegette a kétfrontos harc veszélye, 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, így a Molotov-Ribbentrop paktum hatályát vesztette.

A náci Harmadik Birodalom 1945-ben megsemmisült, de a szovjet érdekszférába került kelet- és közép-európai országokban kommunista diktatúrák épültek ki, amelyek különböző formában, az elnyomás eltérő módozataival egészen az 1990-es évek elején bekövetkezett rendszerváltásig fennálltak.

2008 júniusában az Európa lelkiismerete és a kommunizmus címmel Prágában megrendezett nemzetközi konferencián Václav Havel volt cseh államfő így fogalmazott:

Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amely ezen a földrészen jött létre.

A tanácskozás résztvevői, majd szeptemberben az Európai Parlament (EP) magyar, észt, brit, német és lett képviselői azt javasolták, hogy augusztus 23-át, a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának napját nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.

Az EP 2009 áprilisában fogadott el erről állásfoglalást. Az Európai Unió igazságügyi miniszterei 2011. június 10-én, a magyar EU-elnökség alatti utolsó ülésükön lengyel, magyar és litván kezdeményezésre közös állásfoglalásban emlékeztek meg a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatairól.

A dokumentum emlékeztetett felkérte a tagállamokat: vizsgálják meg, hogy saját országuk történelmének és sajátosságainak fényében milyen módon történjen a megemlékezés.

Az emléknapot először 2011-ben tartották meg. A soros EU-elnök Lengyelország fővárosában, Varsóban egy uniós kormányzati szintű konferencián abban egyeztek meg, hogy több országot átfogó hálózatot állítanak fel a totalitárius rendszerek kutatására. A platform októberi, prágai alakuló ülésén született megállapodást 13 ország 19 intézete írta alá, Magyarországot a Terror Háza Múzeum képviseli az együttműködésben.

2012-ben az európai emlékezetintézetek vezetői Budapesten írtak alá közös nyilatkozatot egy európai múzeum létrehozásáról, melynek feladata a kommunista, a nemzetiszocialista és egyéb totalitárius rendszerek működésének és bűneinek bemutatása.

2013-ban Litvánia fővárosában, Vilniusban emlékeztek meg a totalitárius diktatúrák áldozatairól. 2014-ben Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Norbert Lammert, a német Bundestag elnöke közös nyilatkozatot adott ki az emléknap alkalmából. A 2015-ben Tallinnban rendezett konferenciát elfogadott nyilatkozat szerint fel kell lépni a totalitárius rendszerek ellen, függetlenül attól, hogy mely ideológia talaján állnak, illetve milyen formában jelentkeznek.

A 2016-ban Pozsonyban rendezett Növekszik a radikalizmus az EU-ban elnevezésű konferencián az uniós igazságügyi miniszterek hangsúlyozták: készek mindent megtenni azért, hogy visszaszorítsák a növekvő radikalizmust és szélsőségességet.

Budapesten 2017-ben is emlékmenetet tartottak, amelynek résztvevői a Kossuth tértől a Cipők a Duna-parton emlékmű érintésével vonultak a Terror Háza Múzeumhoz.

2018 júniusában Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel Óbudán a szovjet megszállás (a kommunista diktatúra) áldozatainak emlékművét. 2019-ben az emléknapon több európai közszolgálati televízió mutatta be a varsói székhelyű Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENSR) kezdeményezésére készült, az európai totalitárius rendszerek nevében elkövetett erőszak és üldöztetés elszenvedőinek sorsát felidéző rövidfilmeket, ezek egyike az 1956-os magyar forradalom legfiatalabb áldozata, Mansfeld Péter emlékét idézte.

Az Európai Parlamentben 2018 áprilisában mutatták be a totalitárius diktatúrák áldozatainak a hagyományokkal szakító emlékműtervét, amely az európai intézményeknek otthont adó brüsszeli kerület egyik terén készül el. Az emlékhelyet a tér kövezetén alakítják ki, kockáiba vésve a diktatúrák fogvatartottjainak, áldozatainak kézírásos leveleit.

80 éve gyilkolták meg Lev Trockijt, „a világforradalom prófétáját”

Meggyilkolásának történetéről 1972-ben Richard Burton főszereplésével angol-francia-olasz filmdráma is készült.

“A náci és a szovjet rezsim milliók életét követelte — emlékeztettek az uniós biztosok” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Milliókat? A kommunisták egyedül 148 milliót:
    A Szovjetunióbeli kommunisták áldozatai: 61,911,000 lélek. Forrás: R. J. Rummel:
    Lethal Politics, Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Halálos
    politizálás, szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction
    Publishers, 1990. http://www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

    Népi Kína: 73,237,000 áldozat. Forrás: R. J. Rummel: China’s Bloody Century,
    Genocide and Mass Murder since 1900 (Kína véres évszázada, népirtás és
    tömeggyilkosság 1900 óta), Transaction Publishers, 1991. Továbbá Rummel
    korrekciója, 2005-ben. Forrás: http://www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

    A továbbiak forrása: Chris Banescu: The Communist Holocaust,
    http://www.orthodoxytoday.or./blog/
    A koreai kommunisták áldozatai: 3,163,000 lélek.

    A kambodzsai kommunisták áldozatai: 2,627,000 lélek.

    Az afghanisztáni kommunisták áldozatai: 1,750,000 lélek.

    A vietnámi kommunisták áldozatai: 1,670,000 lélek.

    Az etióp kommunisták áldozatai: 1,343,610 lélek.

    A jugoszláv kommunisták áldozatai: 1, 072,000 lélek.

    A Mozambique-i kommunisták áldozatai: 700,000 lélek.

    A román kommunisták áldozatai: 435,000 lélek.

    A bolgár kommunisták áldozatai: 222,000 lélek.

    Az angolai kommunisták áldozatai: 125,000 lélek.

    További kilenc országban a kommunisták áldozatainak száma 100,000 vagy annál
    kevesebb.

    Ez összesen 148,705,610 idő előtt, erőszakkal elpusztított élet.