„HA AKARJÁTOK, NEM MESE”: ezt a jelmondatot írta Herzl Altneuland című regénye elé, amely 1904-ben, közvetlenül halála előtt jelent meg. Ezzel a cionista szállóigévé vált mondattal azt akarta hangsúlyozni, hogy a regényében megrajzolt jövőbeli kép csak formailag utópisztikus, lényege szerint azonban megvalósítható; megvalósításához csak a zsidó nép erre irányuló akarata szükséges.
1860. május 2-án született Budapesten, és 1904. július 3-án hunyt el Edlachban. Apja mellé temették Döblingben, de földi maradványait – végakaratának megfelelően – 1950-ben Izraelbe vitték és Jeruzsálemben temették el – kezdi a cionista mozgalom megalapítójának életrajzát a Sófár zsidó médiaportál.
A ház, amelyben Herzl Tivadar született, a Dohány utca 2 helyén állt, ott, ahol ma a Zsidó Múzeum és a nagy zsinagóga egyik fő épületszárnya van. A múzeum falán emléktábla hirdeti, hogy itt született a Zsidó Állam megálmodója.
1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol az egyetemen jogot és irodalmat tanult, de hamarosan elhagyta a jogi pályát, hogy csak szépírással foglalkozzon. Irodalmi sikereinek köszönhetően 1891-ben a Neue Freue Presse c. bécsi lap párizsi tudósítója lett.
Az igazi nagy megrázkódtatás Párizsban érte, amikor ő tudósította lapját a Dreyfus ügyről. Az ügy kapcsán közvetlen közelről figyelhette meg a per kapcsán jól láthatóvá váló antiszemitizmust.
Felismerése nyomán levélben Hirsch bárótól kért levélben találkozót, akivel a „zsidókérdésről” kívánt beszélgetni. A találkozó előtt írt tanulmányában a következőképpen fogalmazott:
„Ha a zsidók belátható időn belül, tíz-húsz év alatt, vagy mint Mózes idejében negyven esztendő alatt, emberekké akarnak válni, akkor ki kell vándorolniuk.”
„Mozgalmat kell teremteni. A jelszavunk egyszerű: haza akarunk menni”
– írta.
1896-ban jelent meg – német nyelven – A Zsidó Állam (Der Judenstaat) című műve, amelyben cionista programját foglalta össze.
Herzl 1897-ben Bázelbe hívta össze az első cionista kongresszust, amely elnökévé választotta. Ezt a tisztséget haláláig viselte. 1902-ben tette közzé Ősújország (Altneuland) című regényét, amely a cionizmus fontos mérföldkövének számít – emlékeztet a Sófár írása.
1896 és 1904 között bejárta egész Európát, sok zsidó közösséget és vezetőt nyert meg elgondolásainak. Mindeközben azért sok zsidó ellenséget is szerzett.
A fokozott igénybevétel rendkívüli módon igénybe vette szervezetét, beteg szíve nem bírta a lelki és fizikai megpróbáltatásokat. 1904-ben hunyt el.
