50 évvel ezelőtt játszott először német csapat a zsidó államban. A mérkőzés a terrorveszély, a holokauszt traumája és az izraeliek veresége ellenére is diplomáciai sikertörténet volt. Egy meccs, amely mérföldkő lett a két nemzet életében.
Az egész történet Hennes Weisweiler és Emmanuel Scheffer barátságával kezdődött, még az 1960-as években. Scheffer, alighanem az első izraeliként a mai napig világhírű kölni labdarúgóedző akadémián találkozott német kollégájával. Erős évfolyamban tanulhattak, lévén iskolájuk után koruk meghatározó és legendás edzőivé váltak.
Weisweilert a mai napig az egyik legnagyobb német szakembernek tartják, a Borussia Mönchengladbachot az 1970-es években olyan kaliberű csapattá formálta – öt bajnoki címmel és két UEFA-kupával –, amely ma a Barcelonával lenne egyenértékű. Scheffer pedig az egyetlen olyan izraeli, aki a nemzeti csapatot rangos világversenyre tudta kijuttatni (1970-as futball világbajnokság).
A Berlinben született Scheffer és a Borussia edzője közösen találta ki, hogy mi lenne akkor, ha egy barátságos meccsel ajándékoznák meg a futball iránt nagy szenvedélyt mutató, de addig még semmilyen világklasszis csapatot élőben nem látott izraeli publikumot?
– eleveníti fel az 1970 február 25-én megrendezett találkozó eredettörténetét a Deutsche Welle. A cikk szerzője egy Németországban élő izraeli sportújságíró, aki a beszámolóban kiemelte, hogy a tel-avivi stadion zsúfolásig megtelt széksoraiban helyet foglalt Yakov Hadas-Handelsman is, aki ma Izrael budapesti nagykövete.
A diplomata, akkor 13 éves drukkerként sosem gondolta volna, hogy 44 évvel később, 2017-ben Berlinben szolgáló nagykövetként az izraeli-német kapcsolatok elősegítéséért állami kitüntetést adhat majd át a Borussia játékosainak.
A csapat 50 évvel korábban valóban történelmi tettet hajtott végre. A mérkőzés előtti hetekben terrortámadások, robbantások és repülőgépek ellen elkövetett akciók borzolták a kedélyeket – mind-mind izraeli utasok ellen. A német csapat játékosai is úgy nyilatkoztak, hogy nem szívesen utaznak Izraelbe.
Ennek ellenére az edzőik és a politikusok hajthatatlannak mutatkoztak. A sztárcsapat végül teljes titoktartás közepette egy német katonai géppel landolt Tel-Avivban, pár nappal a barátságos meccs előtt. A találkozóra gyorsan elfogytak a jegyek, hatalmas hangulat uralkodott a Bloomfield stadionban.
Az egyenlőtlen erők küzdelme 6-0-ás Borussia-diadallal zárult, de a közönség ennek ellenére hősként ünnepelte a német játékosokat, akik között a kor olyan ikonjai szerepeltek, mint Günter Netzer vagy Jupp Heynckes.
A holokauszt után 25 évvel Izraelbe érkező német csapat a sport ökumenikus erejével olyan érzelmi, morális és politikai gátakat tudott áttörni a mérkőzés révén, amelyet az öt évvel korábban megnyílt hivatalos német diplomáciai testületnek addig még nem sikerült. Maguk a német játékosok nyilatkoztak később meghatottan és meglepetten, hogy milyen szeretettel viszonyultak hozzájuk az izraeli drukkerek.
Amit mi öt éve próbálunk itt diplomáciai formában elérni, az ezeknek a huligánoknak 90 perc alatt sikerült
– idézi a lap Yakov Hadas-Handelsmant, aki az 1970-ben szolgáló nyugat-német nagykövet szavait elevenítette fel.
Az izraeli csapat kapitánya, Mordechai Spiegler arról beszélt, hogy ez a mérkőzés örökre megváltoztatta sok izraeliben a németekkel szemben érzett kulturális és történelmi viszonyulást. A meccsnek olyan utóhatásai voltak, amelyre senki sem számított.
Emlékszem, ötéves gyerekként sírtam, amikor 1954-ben a világbajnoki döntőben a németek legyőzték a magyar válogatottat. Valahogy nem tűnt igazságosnak, hogy a holokauszt után a németek újra nyerni tudtak. Aztán az 1974-es világbajnokságon ismét diadalmaskodó német csapat sikerének már kifejezetten örültem, hiszen addigra már barátaim voltak a válogatottban
– nyilatkozta Spiegler, aki közel állt ahhoz, hogy a Borussia játékosa legyen pár évvel később. Habár őt nem igazolták le, mégis, ez a német csapat volt az első, amelyik Izraelből igazolt játékost, Shmuel Rosenthalt. A Borussia azóta szoros kapcsolatot ápol izraeli sportklubokkal.