Kultúrpolitikai konferenciával is emlékeznek Magyarország meghatározó XX. századi zsidó divattervezőjére.
Inter arma silent musae – de nem Rotschild Klárára esetében! A különleges sorsú divattervezőnek, akire a Nemzeti Múzeumban kiállítással és egy pénteki nemzetközi konferenciával is emlékeznek, sikerült még a diktatúrák gyakran fegyverropogások alatti idejében is sikereket elérnie.
Rotschild Klárára többszörösen osztályidegenként (zsidó volt a holokauszt alatt, burzsuj a Kádár-korban) egyszerre volt a nácizmus és a kommunizmus uralta idők időtlen múzsája, alkotói géniusza.
A Dívány cikke a „legfelsőbb körök divatgurujának” nevezi, hiszen a textiles, ruhaipari kereskedő és tervező famíliából származó Klára egészen páratlan karriert futott be. Nem csak a politikai elit (Horthy, Tito vagy Kádár) , de az intellektuális és kulturális világ kelet-európai krémje is nála készítette legújabb ruháit.
Apja női szabó, anyja varrónő volt, és a szülők abban a lakásban dolgoztak, ahol Klára felnőtt. Bár semmilyen idegen nyelven nem beszélt, és nem volt képzettsége sem, mégis a kisujjában volt a szakma, ami nem csoda, hiszen tízévesen már a szüleinek segítve dolgozott.
Amikor szülei elváltak, édesanyja megnyitotta a második Rotschild Szalont, apjáéval együtt így már két helyen válogathattak, vásárolhattak a hölgyek a Rotschild-modellek közül. (A családnak nem volt köze a híres bankárcsaládhoz, csupán névrokonság volt közöttük.)
Az 1920-as években feleségül ment egy híres textilkereskedőhöz, és hamarosan megnyitotta a saját üzletét, immár a harmadik Rotschild Szalont Budapesten. Klára családja ügyesen felosztotta a vásárlókat a három szalon között: apjánál elsősorban az osztrák gazdag családok fordultak meg, anyja a hazai középosztályt célozta, míg ő maga a fiatal arisztokrata hölgyeket szolgálta ki.
Bár több helyen arról olvasni, Klára szülei az auschwitzi haláltáborban haltak meg, ez nem igaz. Az viszont igen, hogy a fiatalasszony egészen Budapest ostromáig képes volt nyitva tartani a szalonját. Budapest bombázásakor azonban találat érte a szalont is. December 24-én ráadásul tüdőgyulladásban meghalt Klára férje. Azonban édesapja és testvérei túlélték a zsidóüldözést — idézi a Dívány írása Simonovics Ildikó divattörténészt.
1949-ben aztán az üzletet államosították, és ettől kezdve Klára két éven át biztosítási ügynökként dolgozott. Az ötvenes években ismét eljött Klára ideje. 1952 és 1954 között az ÁTEX (Állami Textil Vállalat) mérték utáni szabóságát vitte szabóként, majd 1956-tól a Váci utca 12-ben nyílt elegáns állami Különlegességi Női Ruhaszalonnak lett a művészeti vezetője.
A Kádár-rendszer képmutatása, hogy a portálon ékeskedő, egyenlőség látszatát keltő Különlegességi Női Ruhaszalon feliratú üzletben Clara Rothschild-címkés ruhákat készítettek már a hatvanas években. Innen öltözködött minden diplomata, a pártelit asszonyai, gazdag, hazánkba utazó külföldiek, művészek, tudósok vagy tehetős értelmiségiek.
A nyelveket továbbra sem beszélő Klára a legfelsőbb körökben forgott mint divatkirályné, lóversenyekre járt, kártyázott, egy szinten volt a gazdasági és politikai elittel, és úgy általában élvezte az életet.
Február 21-én, pénteken nemzetközi konferenciát szerveznek, Kelet Diorjai címmel. Minden vasfüggönyön túli országnak megvolt ugyanis a maga divatdiktátora. A konferencián a meghívott vendégek bemutatják saját országuk „Diorját”.
Egy nappal később lenne 127 éves Rotschild Klára, aki 1976-ban önkezével vetett véget életének.
A Dívány emlékező írását itt olvashatják.
