Emil és Lili Berkovits 2014-ben jó, megérdemelt nyugdíjas éveiket kívánták a floridai Boynton Beachen leélni, miután a massachusettsi Salemből a déli államba költöztek. Berkovits, aki ötödik generációs kántor, Csehszlovákiából vándorolt az Egyesült Államokba a második világháborút követően – kezdi beszámolóját a Jewish Telegraphic Agency.
Ugyan jó fizikummal rendelkezett, egy sérülés folytán mégis kénytelen volt feladni sportkarrierjét, és a zenében illetve a közösség szolgálatában igyekezett érvényesülni, például bár- és bát micva felkészítést vállalt.
Évtizedekkel később, 78 éves korában a torka folyamatosan kapart és egy daganatra lett figyelmes a nyakán. A vizsgálatok torokrákot diagnosztizáltak nála, mely lassan nő ugyan, de idővel más területeket is érinthet. Mire a ráknak ezt a fajtáját észreveszik, az sokszor már igen előrehaladott állapotban van.
A kezelések igen kimerítőek voltak, néhány hét leforgása alatt Berkovits 35 sugárkezelést és 7 kemoterápiás kezelést kapott. A szívét mindez jelentősen megviselte és torka is olyan állapotba került, hogy szinte enni sem tudott.
A kezelések sikeresek voltak, öt évig Berkovits teljesen tünetmentes volt. Mindazonáltal számos mellékhatás jelentkezett. A nyáltermelése gyakorlatilag leállt, ízeket szinte nem érzett és jellemzően csak folyadék halmazállapotú ételt tudott magához venni.
„Mivel nem evett eleget, alig volt energiája” – emlékszik vissza felesége.
Berkovits tünetei nem egyediek. Számos beteg, aki sikeresen küzdött meg a rákkal, szenved a kezelések egyik vagy másik típusú mellékhatásától, melyek sok esetben fájdalmasak is lehetnek.
„Izraeli kutatók a rákkezelések számos mellékhatásának leküzdésén dolgoznak, ilyen például az Israel Cancer Research Fund (ICRF), mely számos kutatást végez e terülten” – mondja Dr. Mark Israel, az ICRF vezetője.
A haifai központú Rambam Health Care Campus onkológiai osztályának vezetője, Dr. Irit Ben-Aharon csapata olyan kutatásokat végez, melyek azt vizsgálják, hogy a kemoterápia milyen hatással van a véredényekre, melyek érrendszeri megbetegedéseket és a nők esetén termékenységi problémákat is okozhatnak.
„Ahogy a rákos megbetegedések a fiatalabb generációt is érintik, a sikerrel gyógyulók előtt hosszú élet áll, így a mellékhatások kezelése egyre fontosabb feladat” – magyarázza Ben-Aharon, akinek projektje az egyik olyan terület, melyet az ICRF támogat.
Az ICRF 1975-ös megalakítása óta több, mint 72 millió sékelt költött rákkutatásra és számos eredményük áttörést jelentett a betegség megismerésében.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kemoterápián és sugárkezelésen átesett, a betegségből kigyógyult betegek 75%-a szenved valamilyen típusú kognitív rendellenességben, mint például a figyelemzavar vagy az emlékezetkiesés.
Dr. Yafot Gilboa, a jeruzsálemi Héber Egyetem orvosi karának foglalkozási és munkaterapeutája kutatásait is az ICRF finanszírozza. Gilboa kifejezetten a kognitív zavarok legyőzésén dolgozik.
Kezelésének része a heti többszöri fél órás kognitív tréning, melyet szintén heti többször, videótelefonos bejelentkezéssel ismételnek.
Gilboa elmondása szerint „kutatásaink jelentős javulást eredményeznek a rákot sikerrel leküzdők életminőségének javításában”.
„Egy beteg például a terápia befejezése után azzal büszkélkedett, hogy betegségét megelőző életminőséget tud élni. Ez igen nagy eredmény”
– fejti ki Gilboa.
Dr. Avi Priel a Héber Egyetem gyógyszerészeti tanszékének professzora szerint a rendszeresen vagy akár folyamatosan jelentkező fájdalom igen gyakori tünet a rákkezelések után.
„Két évtized után, az opioidok téves és eltúlzott használata irányította rá a figyelmet arra, hogy hatékony, ámde kevésbé addiktív fájdalomcsillapítási módokra van szükség” – mondta Priel, akinek csapata ilyen típusú kutatásokat végez, szintén az ICRF finanszírozásával.
„Kutatásaink jó úton haladnak, melynek eredménye, hogy a betegek fájdalmait úgy lehet csökkenteni, hogy közben az életminőségük sem romlik”
– tette hozzá.