A budapesti Holokauszt Emlékközpontban nyílt meg szerdán az Élet és halál között – Embermentő történetek a Holokauszt idejéből című vándorkiállítás, amelyet eddig brüsszeli, hollandiai, szlovákiai, litvániai, lengyelországi és romániai helyszíneken mutattak be.
A december 15-ig látható tárlat tablóin tizenegy ország – Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia és Ukrajna – képei láthatók.
A tárlat magyar fejezete két történetet dolgoz fel, a Fisch családot megmentő katolikus Tátrai Annáét és Csertán Gizelláét, aki menedéket és iratokat biztosított három zsidó nőnek és egy csecsemőnek.
A kiállítás — melynek szerdai hivatalos megnyitóján jelen volt többek között az amerikai, a brit, a francia és a lengyel nagykövet is — nemzetközi szakértőkből álló csapat együttműködésének eredményeként jött létre.
Az koordinációért felelős szervezet, az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENRS – European Network for Remembrance and Solidarity) igazgatója, Rafal Rogulski beszédében emlékeztetett, hogy az ismeretterjesztésen túl szervezetük célja a nemzetközi párbeszédre való ösztönzés a 20. századi Európa legnehezebb kérdéseiről.
A Hálózat tagja Lengyelország, Magyarország, Németország, Románia és Szlovákia, míg Ausztria, Csehország és Grúzia megfigyelői státusszal rendelkezik.
Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója arról beszélt, hogy az áldozatok nevei mellett emlékeznünk kell azokra is, akik szembeszálltak a gonosszal és segítették üldözött, zsidó származású embertársaikat.
Hozzátette: a tárlat a második világháború alatti zsidóüldözésről szól és azokról, akik zsidókat mentettek, tárgya az ember és minden, ami emberi.
Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hálózatot a közös emlékezetpolitika kialakítására hozták létre, amelynek középpontjában a totalitárius rendszerek, a nácizmus és a kommunizmus bűneinek a feldolgozása áll.
Az államtitkár — aki hangsúlyozta, hogy igyekeznek mindent megtenni azért, hogy minél többen látogathassák meg a kiállítást — hozzátette: a tárlat példaképeket mutat be, olyan személyeket, akik emberek tudtak maradni azokban az időkben is.
Maruzsa a Neokohn kérdésére, hogy pontosan mi mindent tesznek az esemény népszerűsítéséért, elmondta: az ország sokezer oktatási intézményének rendszeresen hírlevelekben számolnak be az általuk is fontosnak vélt eseményekről. Igy lesz ez a mostani tárlat kapcsán is. Továbbá emlékeztetik majd a pedagógusokat és oktatási szervezőket arra is, hogy a budapesti intézménybe — korábbi kormányrendelet értelmében — vidékről ingyenes vonatokkal is el lehet jutni.
Az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata egy nemzetközi vállalkozás, amelynek célja a 20. századi Európa emlékezetének megőrzése, történelmének kutatása, dokumentálása és népszerűsítése, különös tekintettel a diktatúrákra, a háborúkra és az elnyomással szemben álló társadalomra.
Pók Attila, történész professzor, a Hálózat egyik tudományos tanácsadója a megnyitón a Neokohn kérdésére elmondta: az alig egy hónapig látható tárlatnak elsősorban inkább politikai jelentősége van — erre utal az eseményre ellátogatt rangos diplomaták jelenléte is. Mutatja azt is, hogy a résztvevő országok számára mennyire fontos a közös emlékezet.