Vajon elfelejtették ellenzéki oldalon, hogy a Jobbiktól jövő programelemeket miféle boszorkánykonyhában munkálták ki?
Szinte közhely, hogy az emlékezet szelektív. Sajnos a politikai emlékezet nem csak szelektív, de rövidtávú is. Alig néhány éve, hogy a Jobbik képviselői és szimpatizánsai gárdista egyenruhában masíroztak fel és alá, megfélemlítve minden jóérzésű embert, provokálva a kisebbségeket és szörnyű emlékeket ébresztve a 20. század borzalmainak túlélői közt.
Ma ezek az emberek levették gárda egyenruháikat, persze nem jószántukból, sokkal inkább az azok viselését ellehetetlenítő szigorú törvény miatt. Azonban valószínűtlen, hogy a fekete mellény és sávos karszalag eltávolításával az eszmék és meggyőződések is megszűntek volna.
Merthogy nyilván nem szűntek meg. Még akkor sem, amikor ezek a derék emberek, rájöttek, hogy gyűlöletükkel elérték a szavazatszerzési potenciál maximumát.
Ahhoz, hogy áttörjék az üvegplafont, muszáj lesz valamelyest pacifikálni nézeteiket. Legalábbis a nyilvánosság előtt.
Mert azt azért mégse gondoljuk, hogy kocsmai társalgásaikban, vagy a pártülések zárt ajtói mögött nem folytatódott tovább a kurucinfóról ismert retorika, a cigánybűnözés, a zsidóbűnözés és a holokamu.
Ha megszűnt volna, talán nem szivárog ki olyan levelezés néhány héttel ezelőtt Mirkóczki Ádámról és elvtársairól, amiben szalonfasiszták egymással viccelődnek a holokauszton és az áldozatokon.
Dehogy szűnt meg, maximum hátrébb szorult a prioritási listán, és akkor lehet elővonakodni vele, amikor majd pozíciókhoz jutnak, beülnek a megfelelő parlamenti és önkormányzati helyekre.
A Jobbik bűzét az se nyomja el, hogy van nála büdösebb. A Mi Hazánk Mozgalomba tömörültek és a Jobbikosok közt mindössze annyi a különbség, hogy amazok nem voltak képesek néhány évre disztingválni magukat, kivárva a megfelelő pillanatot arra, hogy megmutassák foguk fehérjét.
De azok legalább vállalják nézeteiket. Összeálltak olyan szellem-pártokkal, mint a Kisgazdák és a MIÉP, aminek a közös ideológiai platformon kívül nem sok hozadéka lehet, így legalább egyértelmű, mire is fogja leadni szavazatát az a – remélhetőleg – alig néhány választó.
Ami az elfogadhatatlanságot illeti, megjegyzem, hogy Molnár Oszkárt sem tartom elfogadható figurának még akkor sem, ha amit mondott, nehezen összevethető Mirkóczi, Sneider vagy Gyöngyösi egy átlagos megszólalásával.
Szögezzük le: a Jobbik fasisztái nem válnak szalonképessé csak azért, mert demokratákkal pózolnak egy listán.
Jóérzésű ember nem tarthatja elfogadhatónak a fasisztákat, akármennyire próbálkoznak is az ellenzék más jelöltjeihez dörgölőzni. Márpedig a Jobbik most pont ezt teszi. Felül az ellenzéki vonatra, azok meg nem veszik észre, hogy a közös listának közös program, a közös programnak közös ideológia az alapja. Hiszen a programnak kell legyenek közös elemei, melyek egy esetleges győzelem esetén megvalósításra kerülhetnek.
Vajon elfelejtették ellenzéki oldalon, hogy a Jobbiktól jövő programelemeket miféle boszorkánykonyhában munkálták ki? Hogy milyen ideológiai alapokon nyugszanak még akkor is, ha első ránézésre bizonyosan tartalmaznak szimpatikusnak tűnő megoldásokat és célokat?
Az, hogy miként lehet közös ideológiai platformra helyezkedni a Jobbikkal, teljességgel érthetetlen számomra. Mint ahogy az is, miként felejtheti el a józan, épelméjű szavazó amit ezek az emberek mondtak és tettek — alig néhány évvel ezelőtt.
Nem lehet ugyanis olyan politikai cél, nincs olyan magasztosnak tűnő agenda, ami a rohadt almát megtűrje magával egy kosárban.
