Bár az izraeli gazdaság fejlődik, a megélhetési költségek az egekben vannak, egy egységkormány pedig nem lenne képes kezelni a bajokat – írja egy izraeli publicista a Jewish News Syndicate-en.
A szeptember 17-ei választások óta egyre többen próbálják meggyőzni az izraeli közvéleményt, hogy egy nemzeti egységkormányra van szükségük. Párhuzamot vonnak a korábbi, 1984-es egységkormány idején lévő és a jelenkori Izrael között. De ez egy hamis párhuzam – véli a szerző, Gideon Ben-Zvi.
Amikor a likudos Jichák Shamír és a munkapárti Simon Peresz megosztott kormányzásról állapodott meg 1984-ben, az izraeli gazdaság az összeomlás szélén állt, magas volt az infláció. Az ország emellett háborúban állt Libanonnal.
Jelenleg, az ország gazdasága és biztonsága relatíve stabil, már egy ideje ilyen. A Hamásszal és a Hezbollah-val való incidensek mellett a hadsereg nincs háborúban ellenséges területen.
Egy politikailag, vallásilag és gazdaságilag végletesen megosztott országban az emberek megrészegülnek a nemzeti egység vágyától. De ez rosszabb mint a naivitás, ez veszélyes az izraeli társadalom jólétére – írja a szerző.
Egy nemzeti egységkormány rosszat jelentene a legtöbb izraelinek az emelkedő megélhetési költségek miatt. Az ország makrogazdasági mutatói meggyőzőek, főleg 1984-hez viszonyítva. Az OECD jelentése azonban már kongatja a vészharangokat, amelyeket a legtöbb izraeli már évek óta hall.
A mindennapi élet Izraelben kifejezetten drága. Az élelmiszer 19 százalékkal drágább, mint az OECD-országok átlagában. Az albérlők keresetük 25 százalékát költik átlagosan bérleti díjra, míg a jelzáloghitelt fizető tulajdonosok a jövedelmük 15 százalékát költik erre a célra. Ez a legnagyobb különbség az OECD-ben.
Az izraeli statisztikai hivatal adatai szerint a lakásárak az elmúlt 10 évben 90 százalékkal emelkedtek.
Amennyiben gyereket nevelsz Izraelben, akkor sok szerencsét. Az általános iskolai és az egyetemi oktatás költségei 17 százalékot emelkedtek 10 év alatt, az óvodai költségek pedig 14 százalékot.
Az izraeli botorkáló egészségügyi rendszer arra késztet sokakat, hogy kiegészítő, fizetős szolgáltatásokat vegyen igénybe. Az OECD adatai szerint az izraelieknek csak a 8 százaléka támaszkodik kizárólag a közegészségügyi ellátásra.
Még egy sokatmondó statisztika:
Izrael az alacsony, 38. helyen áll a gazdasági szabadságot mérő skálán. 2018-hoz képest még egy helyet rontott is.
Amiről nem beszélnek a nemzeti egységkormány támogatói, az az, hogy a történelmi tapasztalatok szerint a nagykoalíció leállítja a nagyon is szükséges változtatásokat a fontos politikai kérdésekben. Samír és Peresz sem volt képes semmilyen jelentős politikai döntést végigvinni a nemzeti egységkormányzásuk idején, mert a másik oldal azonnal megfúrta.
Izrael következő kormányának komoly felelőssége van.
Olyan döntéseket kell hoznia és végrehajtania, amelyek leveszik az aránytalanul nagy pénzügyi terhet az izraeli dolgozó férfiak és nők válláról. Izraeliek milliói számára jelenleg a nemzeti lebénulás kormánya nem életképes lehetőség.
A tartós stagnálás költsége egyszerűen túl magas lenne – írja az izraeli publicista.