Hiába a rekordmagas részvétel és a Likud váratlan megerősödése, az izraeli választás nem hozott egyértelmű győztest. Benjamin Netanjahu és legfőbb kihívója, Gadi Eisenkot egyaránt messze van a kormányalakításhoz szükséges többségtől. A következő hetekben akár egészen váratlan politikai szövetségek is születhetnek, de egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az izraelieknek ismét az urnákhoz kell járulniuk.
Izrael ismét elhúzódó politikai válság elé nézhet, miután a keddi parlamenti választás eredményei alapján sem Benjamin Netanjahu miniszterelnök, sem legfőbb kihívója, Gadi Eisenkot nem rendelkezik egyértelmű eséllyel a következő kormány megalakítására. A Likud ugyan a várakozásokkal ellentétben az ország legerősebb pártjává vált, és Netanjahu politikai tömbje is jelentősen megerősödött az első előrejelzésekhez képest, a 120 tagú Kneszetben a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátumot egyik oldal sem tudja biztosítani.
A helyzetet különösen bonyolítja az arab pártok váratlanul jó szereplése. A frissített előrejelzések szerint ezek a pártok együttesen akár 17–18 mandátumot is szerezhetnek, ami azt jelenti, hogy nélkülük rendkívül nehéz lenne stabil parlamenti többséget kialakítani.
Csakhogy a zsidó pártok vezetőinek jelentős része a kampány során kizárta az együttműködést az arab politikai formációkkal, vagy legalábbis azok egy részével.
A Ynet elemzése szerint öt lehetséges forgatókönyv körvonalazódik, amelyek közül jelenleg az újabb választás tűnik a legvalószínűbbnek. Más megoldások sem zárhatók ki, de szinte mindegyikhez jelentős politikai engedményekre, korábbi ígéretek megszegésére vagy váratlan pártszakadásokra lenne szükség.
1. Újabb választás: Netanjahu maradhat ügyvezető miniszterelnök
A jelenlegi erőviszonyok alapján könnyen elképzelhető, hogy az izraeli politikai pártok ezúttal sem tudnak működőképes koalíciót létrehozni, és az országnak ismét parlamenti választást kell tartania. Ez különösen kedvezőtlen lenne egy olyan időszakban, amikor Izrael továbbra is súlyos biztonságpolitikai kihívásokkal néz szembe, és több fronton is fennáll a katonai feszültség.
A politikai patthelyzet legfőbb oka, hogy a két nagy tömb egyike sem rendelkezik elegendő mandátummal az önálló kormányalakításhoz, miközben az arab pártokkal való együttműködés több lehetséges koalíciós partner számára elfogadhatatlan. A következő hetekben ezért Jichák Herzog államelnökre különösen fontos szerep hárulhat. Az izraeli alkotmányos rendszer szerint az államfő a választások után konzultációt folytat a parlamentbe jutott pártok képviselőivel, majd annak a politikusnak ad kormányalakítási megbízást, akinek a legnagyobb esélye van parlamenti többséget szerezni.
Herzog megpróbálhat kompromisszumot kialakítani a politikai szereplők között, akár befolyásos közéleti személyiségek és nemzetközi partnerek közreműködésével is. Ha azonban a tárgyalások eredménytelenek maradnak, újabb választás következhet.
Ez a forgatókönyv politikailag nem feltétlenül lenne kedvezőtlen Netanjahu számára. Amennyiben nem sikerül új kormányt alakítani, a jelenlegi miniszterelnök ügyvezető kormányfőként továbbra is hivatalban maradhatna, vagyis anélkül őrizhetné meg pozícióját, hogy új parlamenti többséget szerzett volna. Az ellenzéki tábor egyes szereplői attól is tartanak, hogy Netanjahu a biztonsági feszültségek kiéleződését politikai céljaira használhatná fel, például arra, hogy megnehezítse leváltását vagy nemzeti szükségkormány megalakítására kényszerítse ellenfeleit. Ezek azonban az ellenzék részéről megfogalmazott politikai aggodalmak, nem pedig bizonyított kormányzati tervek.
2. Nemzeti egységkormány Netanjahu vezetésével
Elméletileg elképzelhető lenne egy széles körű nemzeti egységkormány létrehozása, amelyben a Likud mellett az ellenzék egyes pártjai is részt vennének. Izrael történetében korábban többször is alakultak ilyen kormányok, különösen rendkívüli biztonsági vagy politikai helyzetekben.
A jelenlegi körülmények között azonban ez a lehetőség rendkívül nehezen megvalósíthatónak tűnik, elsősorban a pártvezetők korábbi kijelentései miatt.
Netanjahu a választás éjszakáján elmondott beszédében nem tett konkrét ajánlatot az ellenzéki pártoknak, és nem jelezte, hogy hajlandó lenne szakítani jelenlegi jobboldali és vallásos szövetségeseivel. Ehelyett úgy fogalmazott, hogy „a cionista többségnek észhez kell térnie és egyesülnie”, de nem részletezte, milyen politikai együttműködést képzel el. Gadi Eisenkot ezzel szemben rendkívül kemény hangot ütött meg.
A korábbi vezérkari főnököt választási rendezvényén már „a következő miniszterelnökként” mutatták be, ő pedig kijelentette, hogy egy tisztességes vezetőnek már a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásának napján le kellett volna mondania.
Eisenkot a kampány során többször is egyértelművé tette, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó Netanjahu kormányában szolgálni. Egy alkalommal még azt is kijelentette, hogy ha valaha beleegyezne egy ilyen együttműködésbe, másnap lemondana.
Hasonló álláspontot képvisel Naftali Bennett korábbi miniszterelnök, a Bejáchád párt vezetője, valamint Avigdor Lieberman, a nacionalista Jiszráél Béténu elnöke is. Mindketten kizárták, hogy Netanjahu vezetésével működő kormányhoz csatlakozzanak.
A Likud vártnál jobb eredménye tovább nehezítheti a kompromisszumot. Netanjahu ugyanis az ország legerősebb pártjának vezetőjeként aligha lenne hajlandó átengedni a miniszterelnöki tisztséget egy esetleges rotációs megállapodás első időszakában. Így egy nemzeti egységkormány létrejöttéhez több politikusnak is látványosan vissza kellene vonnia korábbi ígéreteit.
3. Netanjahu ellenzéki képviselők átcsábításával alakít kormányt
A Likud vezetője megpróbálhatja úgy is megszerezni a parlamenti többséget, hogy az ellenzéki pártok egyes képviselőit saját politikai táborába csábítja. Netanjahu hosszú politikai pályafutása során többször bizonyította, hogy rendkívül tapasztalt a koalíciós tárgyalásokban és a politikai alkuk megkötésében.
A jelenlegi helyzet azonban jóval nehezebb, mint amikor egy kormányalakításhoz mindössze egy-két további képviselő támogatására van szükség. A frissített exit pollok alapján Netanjahu szövetségesei továbbra is jelentősen elmaradnak a 61 mandátumos küszöbtől, ezért nem lenne elegendő egyetlen ellenzéki politikus átállása. A miniszterelnöknek egy egész képviselőcsoportot vagy több ellenzéki politikust kellene meggyőznie.
Ez különösen nehéz feladatnak ígérkezik egy olyan választási kampány után, amelyben az ellenzéki pártok egyik legfontosabb közös célja éppen Netanjahu leváltása volt. Az átálló képviselőknek saját választóik előtt is meg kellene magyarázniuk, miért támogatják azt a politikust, akinek eltávolítására kaptak felhatalmazást.
Netanjahu ennek ellenére megpróbálhatja megszerezni Herzog államelnöktől az első kormányalakítási megbízást. Ez időt és politikai mozgásteret biztosítana számára a tárgyalásokhoz, még akkor is, ha kezdetben nem rendelkezne a szükséges többséggel. A megbízás megszerzése azonban önmagában nem jelentené azt, hogy sikerül is kormányt alakítania. A következő hetekben így akár rendkívül intenzív háttértárgyalások, személyes alkuk és politikai nyomásgyakorlási kísérletek is várhatók.
4. Eisenkot kisebbségi kormányt alakít az arab pártok támogatásával
A kedden este tíz órakor közzétett első exit pollok alapján még reális lehetőségnek tűnt, hogy Gadi Eisenkot kisebbségi kormányt alakítson. Az első előrejelzések ugyanis a Netanjahu leváltására törekvő politikai tömb szűk előnyét mutatták, ami lehetővé tehette volna, hogy Eisenkot több parlamenti ajánlást szerezzen, mint a hivatalban lévő miniszterelnök.
Eisenkot az első eredmények közzététele után szinte azonnal bejelentette, hogy megkezdi a kormányalakítás előkészítését, mivel álláspontja szerint a kormányváltó tábor szerezte meg a legerősebb parlamenti támogatást.
Egy ilyen kisebbségi kormány azonban valószínűleg csak az arab pártok külső támogatásával működhetne. Ez azt jelentené, hogy az arab képviselők nem feltétlenül kapnának miniszteri tisztségeket, de a parlamentben támogatnák a kormány megalakulását, illetve bizonyos fontos szavazásokon biztosítanák annak fennmaradását.
A megoldás legnagyobb akadályát Avigdor Lieberman jelenti, aki a választási kampány során határozottan kizárta egy kisebbségi kormány támogatását. A politikus a választás éjszakáján sem jelezte, hogy megváltoztatta volna álláspontját, és arra a kérdésre sem válaszolt egyértelműen, hajlandó lenne-e együttműködni Manszúr Abbász iszlamista Ráám pártjával.
Lieberman ehelyett rendkívül élesen támadta Netanjahut, akit „egy bűnszervezet vezetőjének” nevezett, és politikai lázadásra szólított fel ellene. A szerda hajnali frissített exit pollok azonban jelentősen rontották Eisenkot esélyeit. A Likud és Netanjahu politikai tömbjének megerősödése miatt a kormányváltó oldal már nem rendelkezik olyan előnnyel, amelyre egy kisebbségi kabinet létrehozását könnyen alapozhatná. A jelenlegi előrejelzések alapján ezért ez a forgatókönyv egyre kevésbé tűnik megvalósíthatónak.
5. Ideiglenes kormány Netanjahu leváltására
Az ötödik lehetőség egy olyan átmeneti politikai megoldás lenne, amelynek elsődleges célja nem egy hosszú távon működő koalíció létrehozása, hanem Netanjahu ügyvezető kormányának leváltása.
Ebben az esetben Eisenkot egy ideiglenes, korlátozott politikai célokat követő kormány élére állhatna, amelynek támogatói nem feltétlenül értenének egyet minden fontos politikai kérdésben. A közös cél elsősorban a jelenlegi miniszterelnök eltávolítása és néhány kiemelt parlamenti döntés meghozatala lenne.
Egy ilyen konstrukció lehetőséget teremthetne arra, hogy az ellenzék leváltsa a Kneszet jelenlegi elnökét, a Netanjahuhoz hű Amir Ohanát, és új parlamenti vezetést válasszon. Emellett létrehozhatnának egy állami vizsgálóbizottságot a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásának körülményei és az izraeli állami szervek felelősségének kivizsgálására.
A független állami vizsgálóbizottság felállítása az ellenzék egyik legfontosabb követelése. Egy ilyen testület széles körű jogosítványokkal rendelkezne, tanúkat idézhetne be, dokumentumokat vizsgálhatna meg, és részletesen feltárhatná a politikai, katonai és hírszerzési döntések hátterét.
Az ideiglenes kormány emellett más parlamenti intézkedéseket is kezdeményezhetne, miközben a pártok tovább tárgyalnának egy tartósabb koalíciós megállapodásról.
A megoldás azonban ugyanazzal a problémával szembesül, mint az Eisenkot vezette kisebbségi kormány: a szerda hajnali előrejelzések alapján a kormányváltó tábor nem rendelkezik elegendő parlamenti támogatással ahhoz, hogy könnyen megvalósíthassa ezt a tervet. Netanjahu vártnál jobb eredménye és az arab pártok jelentős mandátumszáma miatt egy ilyen átmeneti konstrukció létrehozása is rendkívül nehézzé vált.
Úgy tűnik Netanjahu nyert, de Izrael politikai válsága folytatódhat
A választás utáni helyzet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy bár a Likud egyértelműen a legerősebb pártnak bizonyulhat, Netanjahu számára továbbra sem látszik biztos út a kormányalakításhoz. Ugyanakkor Eisenkot és szövetségesei sem tudnak egyelőre olyan parlamenti többséget felmutatni, amely lehetővé tenné a kormányváltást.
A politikai patthelyzet feloldását különösen megnehezíti, hogy a választási kampány során a pártvezetők rendkívül határozott ígéreteket tettek arról, kikkel hajlandók, illetve kikkel nem hajlandók együttműködni. Ezeknek az ígéreteknek a feladása súlyos politikai árat követelhetne, különösen egy ennyire megosztott társadalomban.
A végleges mandátumeloszlás ráadásul még nem ismert. A hivatalos szavazatszámlálás eredménye, a különleges borítékos szavazatok feldolgozása és a parlamenti küszöb közelében álló pártok sorsa még módosíthatja az erőviszonyokat.
Amennyiben azonban a frissített exit pollok által jelzett politikai egyensúly fennmarad, Izrael könnyen ismét olyan helyzetbe kerülhet, amelyet az elmúlt években már többször megtapasztalt: a választók leadják szavazataikat, de egyik politikai tábor sem képes működőképes kormányt létrehozni. Ebben az esetben a politikai küzdelem nem a választás éjszakáján ér véget, hanem éppen akkor kezdődik igazán.
- 15:00
2022. augusztus 15. - 11:00
2026. október 27. - 14:30
2026. augusztus 21.
