Október 27-én több mint 7,3 millió izraeli választópolgár dönthet a zsidó állam politikai jövőjéről. A választás legnagyobb kérdése, hogy Benjamin Netanjahu megőrizheti-e miniszterelnöki székét, vagy Gadi Eisenkot, a hadsereg korábbi vezérkari főnöke és az ellenzék új vezető alakja képes lesz leváltani. A közvélemény-kutatások rendkívül szoros versenyt, sőt akár feloldhatatlan parlamenti patthelyzetet vetítenek előre. Kik indulnak, mit ígérnek, és hogyan lesz a szavazatokból kormány? Összegyűjtöttünk mindent, amit a keddi izraeli választásokról tudni érdemes.
Izraelben október 27-én, kedden választják meg a 120 tagú parlament, a Kneszet képviselőit. A voksolásra 38 párt és választási lista jelentkezett be, ám a közvélemény-kutatások alapján mindössze 11–12 politikai formáció számíthat parlamenti mandátumra. A választásra jogosultak száma 7 331 981 fő, ami Izrael lakosságának valamivel több mint 71 százalékát jelenti. A legutóbbi, 2022-es választáson a részvételi arány meghaladta a 70 százalékot.
A mostani voksolás több szempontból is történelmi jelentőségű. Ez lesz az első parlamenti választás a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása óta, amelyet a gázai háború, a Hezbollahhal és Iránnal vívott összecsapások, valamint súlyos belpolitikai konfliktusok követtek.
A választás egyúttal Benjamin Netanjahu politikai jövőjéről is szól. Az izraeli miniszterelnök 2022 végén tért vissza a hatalomba, és azóta a jobboldali, vallásos és ultraortodox pártokra támaszkodó koalíciót vezeti. Kormánya rendkívüli biztonsági kihívásokkal, a hadsereg vezetésével kapcsolatos vitákkal, a 2023. október 7-i kudarc felelőseinek kérdésével, valamint a háredi fiatalok katonai szolgálata körüli konfliktussal nézett szembe.
A kampány egyik legfontosabb sajátossága, hogy a hagyományos jobb- és baloldali megosztottság mellett egy másik törésvonal is meghatározóvá vált: Netanjahu támogatói és ellenfelei között húzódik.
Hogyan működik az izraeli választási rendszer?
Az izraeli választási rendszer jelentősen eltér a magyartól. Izraelben nincsenek egyéni választókerületek, az egész ország egyetlen választókerületet alkot. A polgárok nem személyekre, hanem pártlistákra szavaznak, a 120 parlamenti mandátumot pedig arányosan osztják el a választási eredmények alapján.
A parlamentbe jutáshoz legalább 3,25 százalékos eredményt kell elérni. Ez hozzávetőleg négy mandátumnak felel meg. Azok a pártok, amelyek nem érik el a küszöböt, egyetlen képviselőt sem küldhetnek a Kneszetbe, szavazataik pedig kiesnek a mandátumelosztásból.
Ez különösen fontos a mostani választáson, mert több kisebb jobboldali és ellenzéki párt is a bejutási küszöb közelében áll. Ha valamelyikük néhány ezer szavazattal lemarad, az akár az egész politikai tábor kormányalakítási esélyeit megváltoztathatja.
A választók nem közvetlenül választanak miniszterelnököt. A szavazás után az államelnök konzultál a parlamentbe jutott pártok képviselőivel, majd azt a politikust bízza meg kormányalakítással, akinek a legnagyobb esélye van működő parlamenti többséget létrehozni.
A kormányalakításhoz 61 képviselő támogatása szükséges. Ez azt jelenti, hogy önmagában a választási győzelem nem elegendő: az lesz a döntő, hogy ki tud maga köré többséget szervezni.
Kik a legfontosabb szereplők?
Benjamin Netanjahu – Likud
Az izraeli politika meghatározó alakja továbbra is Benjamin Netanjahu, a Likud vezetője, aki minden korábbi izraeli miniszterelnöknél hosszabb ideig irányította az országot. A Likud nemzeti-konzervatív, jobboldali párt, amely a biztonságpolitikát, az erős hadsereget, a gazdasági növekedést és Izrael nemzeti érdekeinek érvényesítését állítja programja középpontjába.
Netanjahu kampányának egyik legfontosabb üzenete, hogy a térségben zajló háborúk és az iráni fenyegetés idején tapasztalt vezetésre van szükség. A miniszterelnök hangsúlyozza Donald Trump amerikai elnökkel kialakított kapcsolatát, az iráni nukleáris fenyegetés felszámolásának fontosságát és az Ábrahám-megállapodások további bővítését.
A palesztin kérdésben Netanjahu határozottan elutasítja egy önálló palesztin állam létrehozását. A Likud emellett a gazdaság megerősítését és az igazságszolgáltatási rendszer átalakításának folytatását is célul tűzte ki.
Netanjahu legnagyobb politikai előnye, hogy továbbra is ő rendelkezik a leginkább összeszokott jobboldali szövetségi rendszerrel. Legfontosabb partnerei a vallásos cionista, a nemzeti radikális és az ultraortodox pártok. Legnagyobb hátránya ugyanakkor, hogy az október 7-i biztonsági kudarc és a kormányával szembeni társadalmi elégedetlenség miatt sok választó mindenekelőtt a leváltását szeretné elérni.
Gadi Eisenkot – Jásár (Yashar)
A választás legnagyobb kihívója Gadi Eisenkot, az izraeli hadsereg korábbi vezérkari főnöke, aki Jásár, azaz „Egyenes” nevű centrista pártjával indul.
Eisenkot korábban a Nemzeti Egység politikai formációjának egyik vezető politikusa volt. Katonai pályafutása és a 2023. október 7. utáni háborús kabinetben vállalt szerepe országosan ismertté tette. A politikus személyes tragédiát is átélt: fia, Gal Eisenkot 2023 decemberében, a Gázai övezetben folytatott harcokban esett el.
Eisenkot kampánya a nemzeti felelősségvállalásra, a politikai intézményekbe vetett bizalom helyreállítására, a hadsereg megerősítésére és az izraeli társadalom megosztottságának csökkentésére épül. Fontos célja a katonai szolgálat terheinek igazságosabb elosztása, valamint az október 7-i kudarcok független kivizsgálása.
Biztonságpolitikai kérdésekben Eisenkot nem tekinthető klasszikus baloldali politikusnak. Katonai múltjából következően kemény fellépést támogat Izrael ellenségeivel szemben, ugyanakkor Netanjahunál nagyobb hangsúlyt helyez az intézményi felelősségre és a szélesebb politikai együttműködésre.
A közvélemény-kutatások alapján a Jásár a Likud legfontosabb vetélytársa, és több felmérés szerint akár a legnagyobb parlamenti párttá is válhat.
Naftali Bennett és Jair Lapid – Bejáchád (Együtt)
A másik jelentős ellenzéki erő a Bejáchád, vagyis „Együtt” nevű választási szövetség, amelyet Naftali Bennett korábbi miniszterelnök és Jair Lapid volt kormányfő vezet.
A két politikus 2021-ben már együttműködött Netanjahu leváltásában. Akkor egy rendkívül sokszínű, jobboldali, centrista, baloldali és arab pártokat is magában foglaló koalíció jött létre, amelyben Bennett, majd Lapid töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Bennett politikai gyökerei a nemzeti-vallásos jobboldalhoz kötődnek, Lapid pedig a világi, liberális középosztály egyik legismertebb képviselője. Szövetségük ezért elsősorban azokat a választókat kívánja megszólítani, akik változást akarnak, de nem feltétlenül baloldali politikát.
Programjuk hangsúlyos elemei a gazdasági versenyképesség, az állami intézmények működésének javítása, a biztonság, a társadalmi megosztottság mérséklése és a vallási, illetve világi lakosság közötti feszültségek kezelése.
Bennett és Lapid szövetsége fontos szereplője lehet egy Netanjahu nélküli koalíciónak, de az Eisenkot vezette Jásárral való együttműködés és a kormányfő személye a választás után külön tárgyalásokat igényelhet.
Avigdor Lieberman – Jiszráél Béténu
Avigdor Lieberman pártja, a Jiszráél Béténu, vagyis „Izrael az otthonunk” a világi, nacionalista jobboldalt képviseli. Lieberman korábban Netanjahu szövetségese volt, ám az elmúlt években egyik legkeményebb politikai ellenfelévé vált. Pártja különösen népszerű az egykori Szovjetunióból bevándorolt izraeliek egy részének körében.
Lieberman a kemény biztonságpolitika, a gazdasági liberalizmus és az állam világi jellegének erősítése mellett kampányol. Egyik legfontosabb követelése, hogy az ultraortodox fiatalok se élvezzenek általános mentességet a katonai szolgálat alól.
Ez a kérdés a választások egyik meghatározó témája, hiszen a háredi pártok éppen a jesivanövendékek katonai szolgálat alóli mentesítését tekintik egyik legfontosabb politikai céljuknak.
Jair Golan – Demokraták
A baloldali politikai térfél legfontosabb szereplője a Demokraták nevű párt, amely a Munkapárt és a Merec politikai hagyományait egyesíti. Vezetője Jair Golan, az izraeli hadsereg korábbi vezérkari főnökhelyettese, aki a Netanjahu-kormány egyik leghatározottabb bírálója. A Demokraták programjában a liberális demokrácia, a jogállamiság, a társadalmi egyenlőség, a közszolgáltatások megerősítése és a diplomáciai megoldások előtérbe helyezése kap hangsúlyt.
A párt az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmét és a kormányzati hatalom korlátozását is kiemelten kezeli. A palesztin kérdésben nyitottabb a politikai rendezés lehetőségére, mint a jobboldali pártok többsége.
A Demokraták a felmérések szerint körülbelül 8–10 mandátumra számíthatnak, így egy ellenzéki koalíció meghatározó szereplőivé válhatnak.
Netanjahu lehetséges koalíciós partnerei
Itamar Ben-Gvir – Ocma Jehudit
Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter pártja, az Ocma Jehudit, azaz „Zsidó Erő”, a nemzeti radikális jobboldal egyik legfontosabb szereplője. Ben-Gvir kampánya a terrorizmussal szembeni kemény fellépésre, a rendvédelmi szervek megerősítésére, a szigorúbb büntetőjogi szabályokra és a zsidó települések biztonságának fokozására épül.
A politikus támogatja Izrael szuverenitásának kiterjesztését Júdea–Szamária területeire, és a Gázai övezetben is tartós izraeli biztonsági ellenőrzést szorgalmaz.
Pártja várhatóan 8 mandátum körüli eredményt érhet el, és egy újabb Netanjahu-kormány egyik legfontosabb koalíciós partnere lehet.
Becalel Szmotrics – Vallásos Cionizmus
Becalel Szmotrics pénzügyminiszter a Vallásos Cionizmus pártjának vezetője, amely a mostani választáson Mose Feiglin Zehut nevű politikai mozgalmával közös listán indul. A párt a vallásos cionista ideológiát képviseli, hangsúlyozza Izrael zsidó identitását, a Tóra és a zsidó hagyomány szerepét a közéletben, valamint a júdea–szamáriai zsidó települések fejlesztését.
Szmotrics egyik legfontosabb politikai célja Izrael szuverenitásának kiterjesztése Júdea–Szamária területeire, és határozottan ellenzi egy palesztin állam létrehozását.
A közvélemény-kutatások szerint a közös lista 6–8 mandátumot szerezhet.
Árje Deri – Sász
A Sász az izraeli szefárd és mizráchi ultraortodox zsidóság legfontosabb politikai képviselete. Vezetője Árje Deri, a párt politikáját pedig a hagyományos vallási értékek, a Tóra-tanulás támogatása, a szociális juttatások és a hátrányos helyzetű családok segítése határozza meg.
A Sász egyik legfontosabb célja a jesivák állami támogatásának fenntartása és a Tóra-tanulással foglalkozó fiatalok katonai szolgálat alóli mentességének rendezése.
A párt rendszerint Netanjahu szövetségese, és várhatóan 7–8 képviselőt küldhet a Kneszetbe.
Egyesült Tóra-judaizmus – Jahadut HáTorá
Az askenáz ultraortodox zsidóság politikai képviseletét az Egyesült Tórajudaizmus látja el, amely a haszid Agudat Jiszráél és a litván jesivavilághoz kötődő Degel HáTorá szövetsége.
A párt politikai tevékenységének középpontjában a jesivák és vallási intézmények támogatása, a háredi közösségek önállóságának megőrzése, valamint a Tóra-tanulók katonai szolgálat alóli mentessége áll.
A vallásos oktatás finanszírozása és a háredi életforma védelme szintén meghatározó célkitűzés.
A közvélemény-kutatások szerint a párt 7–8 mandátumra számíthat, és hagyományosan a Netanjahu vezette jobboldali koalíció fontos partnere.
Az arab pártok: nélkülük is lehetetlen lesz kormányt alakítani?
Az izraeli arab lakosság politikai képviseletét elsősorban két választási lista biztosítja.
Az egyik az Egyesült Arab Lista, közismert nevén Raám, amelyet Manszúr Abbász vezet. A párt az izraeli arab társadalom gazdasági és szociális problémáira, a közbiztonság javítására, a lakhatási kérdésekre és az arab települések fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.
Abbász korábban már részt vett a Bennett–Lapid-kormány parlamenti többségének biztosításában, ezért az egyik legfontosabb kérdés, hogy egy esetleges újabb Netanjahu-ellenes koalíció számíthat-e a támogatására.
A másik jelentős formáció a Közös Lista, amely a Hadas, a Taál és a Balad pártok együttműködésével indul. A lista elsősorban az arab állampolgárok jogainak, a társadalmi egyenlőségnek és a palesztin nemzeti törekvéseknek a képviseletére összpontosít.
A két arab lista együttesen 14–16 mandátumra számíthat.
Ez rendkívül fontos szám, hiszen a legtöbb felmérés szerint sem Netanjahu jelenlegi szövetségesei, sem a zsidó ellenzéki pártok nem rendelkeznek önálló parlamenti többséggel.
Ugyanakkor több meghatározó ellenzéki párt előzetesen kizárta, hogy arab pártokkal közös kormányt alakítson. Ez jelentősen megnehezítheti a kormányváltást, még akkor is, ha a Netanjahuval szemben álló pártok összesen több mandátumot szereznek.
Mit mutatnak az utolsó közvélemény-kutatások?
A pénteken, október 23-án közzétett utolsó felmérések szerint a választás rendkívül szorosnak ígérkezik. Az izraeli törvények értelmében a választást megelőző napokban már nem lehet újabb közvélemény-kutatási eredményeket nyilvánosságra hozni.
A 12-es kereskedelmi televíziócsatorna utolsó felmérése a következő eredményeket vetítette előre:
| Párt | Várható mandátum |
|---|---|
| Jásár – Gadi Eisenkot | 23 |
| Likud – Benjamin Netanjahu | 21 |
| Bejáchád – Bennett és Lapid | 15 |
| Demokraták – Jair Golan | 10 |
| Közös Lista – arab pártok | 9 |
| Jiszráél Béténu – Lieberman | 8 |
| Sász – Árje Deri | 8 |
| Ocma Jehudit – Ben-Gvir | 8 |
| Egyesült Tórajudaizmus | 7 |
| Vallásos Cionizmus – Szmotrics | 6 |
| Raám – Manszúr Abbász | 5 |
A felmérés alapján a Netanjahuval szemben álló zsidó pártok 56, a jelenlegi kormányoldal pártjai 50, az arab pártok pedig 14 mandátumra számíthatnak.
A 13-as csatorna hasonló képet mutatott: az ellenzéki blokk 54, a Netanjahu-párti tömb 50, az arab pártok pedig 16 mandátumot szerezhetnek.
A közszolgálati Kan felmérése szerint az ellenzéki pártok 52, a jelenlegi kormányoldal 50, az arab pártok 14 mandátumot kaphatnak, miközben a Joáz Hendel vezette Tartalékosok pártja négy képviselővel bejuthat a parlamentbe.
A különböző felmérések tehát eltérő eredményeket jeleznek előre, de egy dologban megegyeznek: jelenleg egyik nagy politikai tömbnek sincs biztos 61 mandátumos többsége.
A kisebb pártok közül különösen Joáz Hendel Tartalékosok pártjának, Ofer Winter volt katonai parancsnok Izrael Népe nevű formációjának, valamint egy új háredi politikai kezdeményezésnek a szereplése lehet érdekes. Ezek a pártok többnyire a bejutási küszöb alatt állnak, de akár néhány tizedszázalékos elmozdulás is megváltoztathatja a parlamenti erőviszonyokat.
Melyek a választás legfontosabb témái?
Bár az izraeli választásokat gyakran a biztonságpolitika határozza meg, a mostani kampányban több belpolitikai kérdés is meghatározó szerepet kapott.
- Az első természetesen Izrael biztonsága. A választók arról is döntenek, hogy melyik politikai vezetést tartják alkalmasabbnak az Irán, a Hezbollah és a Hamász jelentette fenyegetések kezelésére, illetve a háborúk utáni biztonsági stratégia kialakítására.
- A második az október 7-i kudarc felelősségének kérdése. Az ellenzéki pártok és az áldozatok családjainak jelentős része független állami vizsgálóbizottság felállítását követeli. A kormányoldal más megoldásokat szorgalmaz, miközben a felelősség kérdése továbbra is súlyos politikai vitákat okoz.
- A harmadik az ultraortodox férfiak katonai szolgálata. A háredi pártok a Tóra-tanulók mentességének biztosítását követelik, míg több ellenzéki politikus és a világi jobboldal szerint a katonai szolgálat terheit igazságosabban kell elosztani az izraeli társadalomban.
- A negyedik az igazságszolgáltatási rendszer jövője. A Netanjahu-kormány korábbi igazságügyi reformtervei hatalmas tiltakozásokat váltottak ki. A jobboldali pártok a választott politikai vezetés hatáskörének erősítését hangsúlyozzák, míg az ellenzék jelentős része a bíróságok függetlenségének védelmét tekinti elsődlegesnek.
- Az ötödik a megélhetés és a gazdaság. Az izraeli családokat a magas lakhatási költségek, az élelmiszerárak, a háborúk gazdasági következményei és a katonai tartalékos szolgálatból eredő terhek is foglalkoztatják.
- Végül a palesztin kérdés és Júdea–Szamária jövője is fontos választási téma. A jobboldali pártok egy része Izrael szuverenitásának kiterjesztését szorgalmazza, míg a centrista és baloldali pártok között jelentős nézetkülönbségek vannak a terület jövőjét és egy esetleges diplomáciai rendezést illetően.
- Mi történik a választás napján?
Izraelben a választás hivatalos munkaszüneti nap. Az országban több mint 11 ezer szavazóhelyiség működik majd.
A választópolgárok személyazonosságuk igazolását követően egy szavazófülkébe lépnek, ahol a pártokat jelölő, héber betűkkel ellátott cédulák közül választanak. A kiválasztott cédulát kék borítékba helyezik, majd az urnába dobják. A legtöbb szavazóhelyiség reggel 7 órakor nyit, és este 10 órakor zár. A kisebb településeken és egyes különleges szavazóhelyeken eltérő nyitvatartás is lehetséges.
A szavazóhelyiségek bezárását követően az izraeli televíziós csatornák közzéteszik az exit pollok eredményeit. Ezekből már kirajzolódhatnak a várható parlamenti erőviszonyok, de a végleges eredményekhez meg kell várni a szavazatok hivatalos összesítését.
A hivatalos eredményeket legkésőbb november 4-ig kell közzétenni.
Ki alakíthat kormányt, és mi történik, ha senkinek sem sikerül?
A választás után Izrael államelnöke egyeztet a parlamentbe jutott pártok képviselőivel. A frakciók javaslatot tesznek arra, hogy szerintük ki kapjon megbízást a kormányalakításra.
Az államelnök nem köteles automatikusan a legtöbb mandátumot szerző párt vezetőjét megbízni. A döntésnél az számít, hogy melyik politikusnak van a legnagyobb esélye a parlamenti többség megszerzésére.
Ezért akár az is előfordulhat, hogy Eisenkot pártja végez az első helyen, mégis Netanjahu marad miniszterelnök, ha utóbbi több koalíciós partnert tud maga mögé állítani.
Fordított helyzet is elképzelhető: a Likud lehet a legerősebb párt, de ha az ellenzéknek sikerül 61 képviselőt felsorakoztatnia egy alternatív kormány mögött, akkor Netanjahu elveszítheti a hatalmat.
Ha egyik politikusnak sem sikerül működőképes koalíciót létrehoznia, Izrael újabb parlamenti választások elé nézhet, akár már 2027 elején.
Az ország történetében erre már volt példa: 2019 és 2022 között Izrael öt parlamenti választást tartott, mert a politikai táborok többször sem tudtak tartós kormányzati megoldást találni.
A keddi voksolás tehát nem feltétlenül hoz azonnali választ arra, ki vezeti majd Izraelt a következő négy évben. Az első eredményekből megtudhatjuk, hogy melyik párt hány mandátumot szerzett, de a következő miniszterelnök személye végső soron a választást követő koalíciós tárgyalásokon dőlhet el.
