A szervezők szerint több mint százezren gyűltek össze szombat este Tel-Avivban, hogy követeljék a 2023. október 7-i Hamász-mészárláshoz vezető mulasztások független kivizsgálását. A demonstráció három nappal az izraeli parlamenti választások előtt zajlott, és az ellenzék vezető politikusai is csatlakoztak hozzá. A rendezvény körül komoly politikai vita bontakozott ki: a Likud választási propagandától tartva korlátozni akarta az élő televíziós közvetítést, míg az áldozatok családtagjai szerint a kormány továbbra is kitér a felelősség tisztázása elől.
Tömegek töltötték meg szombat este Tel-Avivban a Túszok terét és a környező utcákat, hogy egy független állami vizsgálóbizottság felállítását követeljék a 2023. október 7-i terrortámadás körülményeinek feltárására. A demonstrációt az Október Tanács (Móecet Október) szervezte, amely a Hamász mészárlásának túlélőit, a korábbi túszokat és az áldozatok hozzátartozóit tömöríti. A szervezők több mint százezer résztvevőről számoltak be, ugyanakkor hivatalos rendőrségi létszámbecslést nem tettek közzé. A héber nyelvű sajtó több orgánuma, köztük a Ynet és az Israel Hayom, több ezer, illetve több tízezer demonstrálóról írt. A rendezvény központi követelése az volt, hogy
három évvel Izrael történetének egyik legsúlyosabb biztonsági katasztrófája után végre független testület vizsgálja ki a politikai, katonai és hírszerzési vezetés mulasztásait.
A tüntetés különös politikai jelentőséget kapott, mivel október 27-én, kedden parlamenti választásokat tartanak Izraelben. A rendezvényen megjelent Gadi Eisenkot, a Jásár párt vezetője, Naftali Bennett volt miniszterelnök, Avigdor Lieberman, a Jiszráél Béténu elnöke, valamint Jair Golan, a Demokraták vezetője és Jair Lapid is. Golan híveivel a Rabin térről vonult át a Túszok terére, ahol a felszólalók közül többen arra buzdították a résztvevőket, hogy kedden éljenek szavazati jogukkal. Az ellenzéki politikus kijelentette: választási sikerük esetén már szerdától megkezdik egy állami vizsgálóbizottság létrehozását.
A rendezvény szervezői ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az esemény a családok civil kezdeményezése, nem valamelyik párt választási nagygyűlése.
A 14-es csatorna szerint a Likud korlátozni akarta az élő közvetítést
A tüntetés előtti napokban komoly vita alakult ki arról, hogy az izraeli televíziók élőben közvetíthetik-e a rendezvényt. A 14-es csatorna október 22-i beszámolója szerint a Likud ügyvédje, Ilan Bombach levélben fordult a 11-es, 12-es, 13-as és 14-es csatornához, arra kérve őket, hogy ne sugározzák késleltetés nélkül a demonstrációt. A kormánypárt arra hivatkozott, hogy a választások előtti napokban a rendezvényen elhangzó politikai kijelentések tiltott választási propagandának minősülhetnek.
A Likud nem a tüntetés teljes médiabeszámolóját kívánta megakadályozni, hanem olyan késleltetett közvetítést javasolt, amely lehetővé tenné az esetlegesen jogsértő kampányüzenetek kiszűrését.
A kormánypárt a választási kampányokra vonatkozó izraeli jogszabályokra hivatkozott, és azzal érvelt, hogy a demonstráció politikai jellege a részt vevő ellenzéki vezetők, valamint a közelgő választások miatt különösen hangsúlyos. Az ügy a Központi Választási Bizottság elé is került, ám annak elnöke, Noam Sohlberg bíró elutasította a Likud kérelmét, mivel nem találta kellően megalapozottnak. Az Október Tanács élesen reagált a kormánypárt kezdeményezésére, és azzal vádolta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, hogy el akarja hallgattatni a gyászoló családokat. A szervezet szerint a rendezvény valódi célja nem a választási kampány, hanem az, hogy az izraeli társadalom megismerje az áldozatok és túlélők történeteit, és követelje a történtek független kivizsgálását.
„Aki elkerüli a vizsgálatot, annak valószínűleg oka van rá”
A rendezvény egyik legmegrázóbb felszólalását Elchanan Danino rabbi tartotta, akinek fiát, Ori Daninót a Hamász terroristái a Nova fesztiválról rabolták el, majd 2024 augusztusában öt másik tússzal együtt meggyilkolták. A gyászoló édesapa beszédében kijelentette, hogy három évvel a tragédia után az izraeli vezetés még mindig nem tette meg a legfontosabb lépést az igazság feltárása érdekében. „Aki kitér egy állami vizsgálóbizottság felállítása elől, annak valószínűleg oka van rá” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a kormány még parlamenti vagy más kormányzati vizsgálóbizottságot sem hozott létre, ami szerinte felveti annak gyanúját, hogy egyeseknek takargatnivalójuk lehet.
Danino hangsúlyozta, hogy a vizsgálat nem hozhatja vissza a meggyilkoltakat, de nélkülözhetetlen az állam jövője és a következő nemzedékek biztonsága szempontjából. Danino szavait többször „Busá!”, vagyis „Szégyen!” kiáltások szakították meg. A demonstrációt megnyitó Joszi Marsak és Titi Aynaw ugyancsak arról beszélt, hogy a családok három év elteltével sem hajlandók lemondani az igazság megismeréséről. A rendezvényen nemcsak politikai beszédek hangzottak el: Dana Berger, Anja Bukstein és a Hadag Nahas együttes is fellépett, miközben az áldozatok emlékét felidéző felvételeket vetítettek.
A volt túsz édesanyja: „Most a politikai vezetésen a sor”
A héber nyelvű sajtóbeszámolók további fontos felszólalásokról is tudósítottak. Viki Cohen, a Hamász fogságából kiszabadult Nimrod Cohen édesanyja különösen élesen bírálta a kormányt, amelyet felelősnek tart a terrorszervezet korábbi megerősödéséért. Az Israel Hayom szerint azt mondta, hogy az izraeli állam éveken át hozzájárult a Hamász finanszírozásához, miközben fia később éppen a terrorszervezet föld alatti alagútjaiban raboskodott.
„A biztonsági vezetők már távoztak. Most eljött az ideje, hogy a politikai vezetés is vállalja a felelősséget”
– jelentette ki. Cohen arra kérte a választókat, hogy a szavazófülkében emlékezzenek a meggyilkoltakra, a túszokra, a harcokban elesettekre és a túlélőkre.
Hasonlóan kemény szavakat használt Rafi Ben-Sitrit, akinek fia, Elroj a Nahal Oz-i harcokban esett el. Szerinte október 7. nem egyszerűen egy tragikus esemény volt, hanem a politikai, katonai és biztonsági rendszer egészét érintő kudarc. A gyászoló édesapa azt követelte, hogy valamennyi érintett vezető felelősségét vizsgálják meg, és senki se dönthesse el saját maga, milyen módon vizsgálják ki a tevékenységét. Ejal Eshel, a Nahal Oznál meggyilkolt Roni Eshel édesapja szintén azt kérdezte, miként lehetséges, hogy éppen azok kívánják meghatározni a vizsgálat feltételeit, akiknek a döntéseit és mulasztásait ellenőrizni kellene.
A Hamász fogságából 49 nap után kiszabadult Danielle Aloni arról beszélt, hogy kislányával, Emiliával együtt élte át az elrablás borzalmait. Felidézte, milyen érzés volt édesanyaként attól rettegni, hogy gyermeke meghalhat, miközben ő semmit sem tehet a megmentéséért. Aloni szerint a történtek független kivizsgálása nélkül nem lehet visszaadni az izraeli családok biztonságérzetét. Meli Zander, akinek lányát, Noát a Nova fesztiválon gyilkolták meg, ugyancsak felelősségvállalást követelt:
„Egy ország nem léphet tovább önvizsgálat nélkül, és a vezetők nem kérhetnek bizalmat az állampolgároktól anélkül, hogy felelősséget vállalnának.”
Miért ellenzi Netanjahu az állami vizsgálóbizottságot?
A demonstráció középpontjában álló állami vizsgálóbizottság – héberül vaadát chakirá mamlachtit – Izrael egyik legerősebb vizsgálati intézménye. A testületet kormányzati döntéssel hozzák létre, tagjait azonban az igazságszolgáltatás jelöli ki, és működése független a politikai vezetéstől. Jogosult tanúkat idézni, dokumentumokat bekérni, és személyes felelősséget megállapító ajánlásokat is megfogalmazhat. A vizsgálat következményei ezért akár magas rangú politikusok és katonai vezetők pályafutását is meghatározhatják.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök eddig elutasította az ilyen típusú bizottság felállítását. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének közreműködésével kijelölt testület politikailag elfogult lehetne a kormánnyal szemben.
A vita tehát nem csupán arról szól, szükség van-e október 7. kivizsgálására, hanem arról is, hogy ki nevezze ki a vizsgálatot végző személyeket, és milyen garanciák biztosítsák a függetlenségüket.
Az áldozatok családjainak jelentős része azonban éppen azért ragaszkodik az állami vizsgálóbizottsághoz, mert nem tartaná elfogadhatónak, hogy a vizsgálandó politikai vezetés döntő befolyást gyakoroljon a vizsgálat összetételére.
A kormány és az ellenzék közötti nézetkülönbség az október 27-i választások egyik fontos témájává vált. Az ellenzéki pártok közül többen megígérték, hogy kormányra kerülésük esetén létrehozzák a független vizsgálóbizottságot. A tüntetésen ezért a személyes gyászról és a felelősségvállalásról szóló beszédek mellett egyre hangsúlyosabban jelent meg a közelgő választások jelentősége is.
Országos tiltakozások és figyelmeztetés a provokációkra
Az Israel Hayom beszámolója szerint a tel-avivi demonstrációval párhuzamosan mintegy negyven másik helyszínen is tartottak kormányellenes megmozdulásokat, többek között Haifában, Naharijában, Afulában, Haderában, Raananában, Beér-Seván és Eilatban. A szervezők már a rendezvény előtt jelezték, hogy több ezer ember jelentkezett az ország különböző részeiből induló szervezett buszjáratokra. A rendőrség jelentős biztosítással, útlezárásokkal és forgalomkorlátozásokkal készült a tel-avivi eseményre. A demonstráció előtt a Rabin térről induló felvonulást is engedélyezték.
Az Október Tanács ugyanakkor levélben fordult Danny Levy országos rendőrfőkapitányhoz, mert állítása szerint olyan információkat kapott, hogy a kormánykoalícióhoz kötődő személyek provokációkkal próbálhatják megzavarni a tüntetést. A szervezők attól tartottak, hogy idegen transzparensek, zászlók vagy esetleges összecsapások elterelhetik a figyelmet a vizsgálóbizottság követeléséről. A figyelmeztetésről a 12-es és a 13-as csatorna, valamint az Israel Hayom is beszámolt.
A feltételezett szervezett provokációkra vonatkozó állításokat azonban a nyilvánosságra került információk nem bizonyították, és a levél konkrét személyeket sem nevezett meg.
A szombati demonstráció így egyszerre vált az október 7-i áldozatok emléke előtti tisztelgéssé, a felelősségvállalás követelésévé és a közelgő választások egyik meghatározó politikai eseményévé.
