1940 nyarán egy japán konzul Litvániában kormányával szembemenve tranzitvízumok ezreit írta alá, és ezzel több ezer zsidónak teremtett menekülési lehetőséget. Szalai Kálmán az 50 perc adásában innen indul Cseresnyési László nyelvésszel, egyetemi tanárral, aki több mint harminc évet élt és tanított Japánban. A beszélgetés szól arról is, hogy a második világháború idején Japán miért nem vette át Berlin antiszemita politikáját?
Szalai Kálmán először arra kíváncsi, hogyan jutott el egy magyar nyelvész Japánba. Cseresnyési László eredetileg angol nyelvészettel és kínai tanulmányokkal foglalkozott, Kínába azonban többszöri próbálkozás után sem jutott ki. Egy japán ösztöndíj viszont elsőre sikerült.
Az első japán szó, amelyet helyben megtanult, nem a köszönés volt, hanem a „gokiburi”: csótány. A szállásán a villany felkapcsolásakor rovarok futottak szét a falon. Harminc év után is úgy látja, Japánt csak töredékesen lehet megérteni. A nyelv és az írás még a japánoknak is folyamatos tanulást jelent, egy-egy bonyolultabb szöveghez gyakran szótárra van szükség.
Marránusok és az első japáni zsidók
Szalai Kálmán a több mint kétszáz éves japán elzárkózás elé lép vissza: éltek-e zsidók Japánban már a 17. század előtt? Cseresnyési szerint igen. Az 1580-as években portugál fennhatóság alatt álló Makaóból marránus, vagyis kikeresztelkedett zsidó családok jutottak el Japánba. Makaó azért kínált menedéket, mert az inkvizíciós bíróság több ezer kilométerrel távolabb, Goában működött.
A családok Japánban újra felvették zsidó nevüket és követték vallásuk előírásait. Később a belháborúk szétszórták őket, további sorsukról kevés adat maradt fenn. A sógunátus a keresztény misszionáriusoktól és a külföldi befolyástól tartva egyre szigorúbb korlátozásokat vezetett be, végül szinte teljesen lezárta az országot.
Bagdadi kereskedők, orosz pogromok és Jakob Schiff
Japán kikötőinek 19. századi megnyitása után új zsidó közösségek jelentek meg. Szalai Kálmán Nagaszaki első zsinagógájáról kérdez, Cseresnyési pedig két fontos bevándorlási hullámot említ. A Sanghaj felől érkező, arab nyelvi hátterű bagdadi zsidó kereskedők mellett az orosz pogromok elől menekülő askenázi zsidók is letelepedtek Jokohamában, Nagaszakiban, majd Kóbéban.
Az orosz–japán háborúnak külön zsidó vonatkozása is volt. Szalai Kálmán Jakob Schiff New York-i bankár szerepét hozza szóba. Cseresnyési szerint Schiffet felháborították az oroszországi pogromok, ezért hatalmas összeggel finanszírozta Japánt. Az általa említett 200 millió dollár a háború japán költségeinek mintegy felét fedezte.
A japánok lennének Izrael elveszett törzsei?
Szalai Kálmán egy különös japán elméletet is felvet: vannak, akik Izrael elveszett törzseivel hozzák kapcsolatba a japán népet. Cseresnyési szerint a gondolat a 19. században terjedt el. Egy Skóciából érkező misszionárius azt állította, hogy az asszírok által elhurcolt tíz törzs Koreán keresztül jutott Japánba.
Az elmélet később japán szerzőknél is megjelent. Egy 1924-es könyv szerzője abból indult ki, hogy a japán és a zsidó nép egyaránt kiválasztottnak tekinti magát, márpedig szerinte két kiválasztott nép logikai ellentmondás lenne. A megoldását abban látta, hogy a kettő valójában ugyanaz a nép. Cseresnyési ezt történeti érdekességként, tudományos alap nélküli elképzelésként mutatja be.
Antiszemita szövegből zsidó szövetséges
A második világháború kapcsán Szalai Kálmán arra kérdez rá, miért nem vette át Japán a náci Németország zsidóellenes politikáját. Cseresnyési válasza különös fordulatot idéz fel. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei Japánban is ismertté vált, és több katonai-politikai szereplő valóságként kezelte a hamisítvány állításait.
A következtetés azonban eltért az európai antiszemitákétól. Egyes japán döntéshozók úgy gondolták: ha a zsidók valóban olyan befolyásosak, szervezettek és tehetségesek, amilyennek az antiszemita propaganda állítja őket, érdemes velük szövetséget kötni. Felmerült több tízezer német zsidó mandzsúriai letelepítése is, tudásuk és feltételezett nemzetközi kapcsolataik felhasználásával.
Cseresnyési idézi Macuoka Jószuke külügyminiszter 1940-es álláspontját is: „Én vagyok felelős a Hitlerrel kötött szövetségért, de sehol nem ígértem meg, hogy végrehajtjuk az antiszemita politikáját Japánban.” 1938-ban a vezető japán miniszterek írásban is rögzítették, hogy a Japánba került zsidókat nem deportálják.
Sugihara Chiune: vízumok ezrei a minisztérium tiltása ellenére
Szalai Kálmán ezután ahhoz a japán diplomatához tér vissza, akivel a műsor indult. Sugihara Chiune kaunasi konzul háromszor kért engedélyt Tokiótól, hogy tranzitvízumokat adhasson a menekülő zsidóknak, és háromszor kapott elutasítást.
Ezután a feleségével úgy döntöttek, megszegik az utasítást. Cseresnyési szerint Sugihara két hónapon át napi tizennyolc órát dolgozott, 2185 kézzel írt családfői vízumot állított ki, amelyekkel összességében körülbelül hatezer, esetleg hétezer ember menekülhetett meg. A Mír jesiva mintegy négyszáz diákja is ennek köszönhette a menekülését. Sugihara még távozásakor, a vonat ablakából is lepecsételt üres papírokat dobott ki.
Hazatérése után a japán külügyminisztérium elbocsátotta. Izraelben 1969-ben fogadták nagy tisztelettel, a Világ Igaza címet azonban csak 1985-ben kapta meg. Japán saját külügyminisztériuma 2000-ben rehabilitálta.
Anne Frank és antiszemita könyvek ugyanazon a polcon
A mai Japán zsidóságáról kérdezve Szalai Kálmán a holokausztoktatást is szóba hozza. Cseresnyési elmondja, hogy Anne Frank naplóját 1952-ben fordították japánra, milliós példányszámban fogyott, és bekerült az iskolai oktatásba. A nagyobb könyvesboltokban külön zsidó témájú polcok találhatók.
Ugyanezeken a polcokon antiszemita összeesküvés-elméletek is megjelenhetnek. Cseresnyési ezt a japán szólásszabadság sajátos működésével magyarázza: az állam széles teret enged a véleményeknek, a társadalmi reakció viszont erős lehet. Amikor 1995-ben egy folyóirat holokauszttagadó cikket közölt, közfelháborodás követte, a kiadó bocsánatot kért, a lap megszűnt, a példányokat pedig visszahívták.
A Japánban élő zsidók számát Cseresnyési szerint pontosan nem lehet megmondani. Két-háromezer olyan emberről szólnak a becslések, akik valamely zsidó közösséghez tartoznak, miközben sok zsidó származású ember közösségi kötődés nélkül él az országban.
Szalai Kálmán végül azt kérdezi, mit érdemes a magyaroknak megtanulni a japánoktól. Cseresnyési két dolgot emel ki: az egymás iránti szolidaritást, valamint a munkához és tanuláshoz való rendkívül komoly viszonyt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 06:13
2026. október 17. - 14:15
2021. december 7. - 19:072019. február 24.
