Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a százéves zsinagóga, amely hosszú évtizedeken át raktárként szolgált. A csodálatosan helyreállított épületben új Tóratekercset avattak, és bemutatkozott a közösség új rabbija is — írja az EMIH, szerkesztőségünkhöz is eljuttatott sajtóközleménye.
Ünnepélyes keretek között szentelték újra szeptember 17-én, csütörtök este a Rákospalotai Zsinagógát. A száz évvel ezelőtt felavatott, majd több mint nyolc évtizeden keresztül eredeti rendeltetésétől megfosztott épület zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.
A 2026-os Zsinagógák Hete csúcspontjaként megrendezett eseményen a magyarországi zsidó közösség vezetői, a zsinagóga egykori rabbijának Izraelből érkezett leszármazottai, támogatók és a környéken élők együtt ünnepelték, hogy az épület ismét a hitélet, a tanulás és a közösségi összetartozás otthonává vált.
A Régi Fóti úton álló neoklasszicista és art deco stílusú zsinagógát Feith Mihály tervei alapján 1926-ban avatták fel. Az egykor virágzó rákospalotai zsidó életnek a vészkorszak és a deportálások vetettek véget. Az államosított épület belső terét később födémmel kettéosztották, és több mint hatvan éven keresztül az Országos Széchényi Könyvtár zárt könyv- és térképraktáraként használták.
A hajdani szakrális térből az évtizedek során szinte minden eltűnt: az egykori Tórafülke helyét már csak egy falbemélyedés jelezte. Az épület jellegzetes kék, sárga és fehér üvegablakai azonban csodával határos módon átvészelték a hányattatott időszakot.
Az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség által irányított, javarészt önerőből és magánadományokból megvalósult felújítás során a zsinagóga mindössze egy év alatt nyerte vissza eredeti szépségét.
Az ünnepségen a Lis család felajánlásának köszönhetően új Tóratekerccsel szentelték fel az épületet. A megnyitó ünnepi hangulatát a Jeruzsálemből érkezett Zorger Kántorkórus fellépése tette teljessé.
A magyarországi zsidó reneszánsz újabb állomása
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik adományaikkal, munkájukkal és támogatásukkal hozzájárultak a zsinagóga megmentéséhez és helyreállításához.
A vezető rabbi hangsúlyozta: a Rákospalotai Zsinagóga újjászületése nem önmagában álló esemény, hanem annak a magyarországi zsidó reneszánsznak a része, amelynek során egyre több, hosszú időre elnémult zsidó közösségi tér telik meg ismét élettel.
Az EMIH az elmúlt években öt olyan zsinagógát adott vissza eredeti rendeltetésének, amelyet korábban más célokra használtak, miközben új zsinagógákat és közösségi helyeket is létrehozott.
Köves Slomó méltánytalannak és méltatlannak nevezte, hogy Budapesten még ma is vannak olyan egykori zsinagógák, amelyek raktárként, vívóteremként vagy más, a szakrális rendeltetésüktől teljesen idegen módon működnek.
Mint fogalmazott, az EMIH feltett szándéka, hogy lehetőség szerint minden ilyen épület visszakerüljön a zsidó közösség tulajdonába, és ismét zsinagógaként szolgálhasson.
A vezető rabbi külön köszönetet mondott a felújítás fő támogatójának, az Egyesült Államokban élő, fehérorosz származású Igor Tulshinszkynek, akinek nagylelkű adománya meghatározó szerepet játszott az épület helyreállításában.
Egy segítség, amelyből közösség született
Igor Tulshinszky ünnepi beszédében felidézte, hogy a Szovjetunióban született, majd az Egyesült Államokban kezdett új életet. Amerikába kerülése teljes fordulatot hozott számára, és idővel fontos személyes küldetésévé vált, hogy lehetőségeihez mérten támogassa a zsidó közösségeket és a zsidó élet megerősödését.
Elmondta, hogy a koronavírus-járvány idején egy teljes évet Magyarországon töltött. Ebben az időszakban Köves Slomótól és az EMIH közösségétől sok segítséget kapott: biztosították számára a kóser ellátást, és lehetővé tették, hogy a rendkívüli körülmények között is megélhesse zsidóságát, kapcsolódhasson a közösséghez, és folytathassa hagyományhű életét.
Hozzájárulása a Rákospalotai Zsinagóga felújításához részben ennek a segítségnek és befogadásnak a viszonzása.
Támogatásával most nem csupán egy különleges épület újulhatott meg, hanem egy olyan közösség is új otthonra talált, amelynek tagjai ismét imával, tanulással és közös programokkal tölthetik meg a százéves falakat.
Egykori történetek és Izraelből hazatérő leszármazottak
Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox Rabbinátus elnöke a zsinagóga történetének meghatározó alakjáról, Duschinszky Mihály főrabbiról beszélt. Felidézte az egykori rabbi életének fontosabb állomásait, valamint annak a rákospalotai zsidó közösségnek az emlékeit, amelyet Duschinszky Mihály 41 éven keresztül vezetett.
Az újjászentelésre Izraelből és a világ más pontjairól Budapestre érkeztek a Duschinszky család leszármazottai is.
A főrabbi unokája, aki nagyapjához hasonlóan a Duschinszky Mihály nevet viseli, az Él malé ráchámim gyászimát énekelte el a család elhunyt tagjai, a hajdani közösség vezetői és a rákospalotai zsidóság áldozatainak emlékére. A Duschinszky család tiszteletére emléktáblát is elhelyeztek a zsinagógában, hogy az újonnan formálódó közösség tagjai és az épület látogatói a jövőben is megismerhessék annak a rabbinak és családnak a történetét, amely évtizedeken át összefonódott Rákospalota zsidó életével.
Egy százéves naptár és a gondviselés különös útja
A megnyitón bemutatkozott a zsinagóga új rabbija, Nógrádi Eli és felesége, Sterna rebecen is, akik a jövőben közösen szervezik és vezetik a helyi vallási és közösségi életet.
Nógrádi Eli székfoglaló beszédében egy különleges személyes történetet osztott meg a jelenlévőkkel. Kilencéves korában – amikor még semmit sem sejthetett arról, milyen irányt vesz majd az élete – a Köves családtól ajándékba kapott egy apró zsinagógai naptárat. A kiadvány az 1926–1927-es zsinagógai évre készült, és éppen a Rákospalotai Zsinagóga naptára volt. Évtizedekkel később, a zsinagóga fennállásának századik évében Nógrádi Eli lett az újjászülető közösség rabbija.
Mint mondta, a százéves naptár és jelenlegi küldetése közötti különös kapcsolatban az isteni gondviselés jelét látja: mintha a Teremtő már gyermekkorában kezébe adta volna annak a helynek a történetét, ahol később rabbiként kell közösséget építenie.
Nógrádi Eli és Sterna hangsúlyozták, hogy a zsinagóga ajtajai szélesre vannak tárva a Rákospalotán és a környező kerületekben élő zsidók előtt.
A fiatal rabbi és felesége rendszeres imákkal, tanulásokkal, ünnepi alkalmak és családi programok szervezésével szeretnének nyitott, összetartó és gyarapodó közösséget teremteni.
A csütörtök esti ünnepségen megtelt padsorok már önmagukban is azt jelezték, hogy a százéves épület nem egyszerűen műemlékként született újjá. A hosszú évtizedekig könyveket és térképeket őrző falak között ismét felhangzott az ima, Tóratekercs került a Tórafülkébe, és megkezdődött egy új rákospalotai zsidó közösség története.
