Hamarosan új drónnal bővülhet az amerikai légierő arzenálja.
Az MQ-9A Reaper lehetséges utódja végre kézzelfogható formában is megjelent: a General Atomics Aeronautical Systems (GA-ASI) bemutatta a Wildfire nevű, alacsonyabb költségű és magas fokú autonómiával rendelkező új drónkoncepcióját.
Mit érdemes tudni a Wildfire drónról?
A General Atomics Wildfire drónja a vállalat korábbi pilóta nélküli légijármű-rendszereinek bevált megoldásait ötvözi olcsóbb komponensekkel és moduláris felépítéssel. A kialakítás célja, hogy a drónt nagyobb számban és alacsonyabb költséggel lehessen előállítani. A magas fokú autonómiára épülő drónt személyzettel repülő és pilóta nélküli légijárművekkel való együttműködésére szánják. A Wildfire akár négy Joint Strike Missile rakétát, illetve különféle szenzorokat és egyéb taktikai hasznos terheket is hordozhat.
Fejlett autonóm rendszere lehetővé teheti, hogy a kezelők egyidejűleg több tucat, hálózatba kapcsolt drónt koordináljanak, akár alacsony Föld körüli pályán keringő műholdakon keresztül biztosított kommunikáció segítségével.
A drónt úgy tervezték, hogy két nagy hatótávolságú hajó elleni rakéta hordozása mellett több mint 8000 tengeri mérföldet, vagyis mintegy 14 800 kilométert legyen képes megtenni.
A GA-ASI a Wildfire-t az amerikai Védelmi Innovációs Egység (Defense Innovation Unit, DIU) Massed Modular Aircraft programjának keretében fejlesztette ki. A vállalat állítása szerint a konstrukció valamennyi programkövetelményt teljesíti, sőt egyes területeken túl is teljesíti azokat.
Tömeges alkalmazásra tervezve
A Wildfire-t a katonai és polgári felhasználási lehetőségek széles körére szánják. Alkalmazható lehet például
az ellenséges légvédelem túlterhelésére, ugyanakkor nagy tömegű kereskedelmi rakományok szállítására is.
A repülőgép hírszerzési, megfigyelési és felderítési feladatokat (ISR) is elláthat. A GA-ASI olyan nagy darabszámban előállítható, alacsonyabb költségű drónként jellemzi a Wildfire-t, amelynek célja, hogy néhány meghatározott feladatot különösen hatékonyan hajtson végre.
A vállalat meglévő gyártósorait használná fel annak érdekében, hogy a Wildfire már a DIU által meghatározott 2031-es határidő előtt eljuthasson az amerikai fegyveres erőkhöz. A GA-ASI szerint a megközelítésnek köszönhetően ugyanazon időszak alatt akár kétszer annyi Wildfire gyártható le, mint amennyire korábbi pilóta nélküli repülőgépprogramjai esetében lehetőség volt.
Az MQ-9 Reaper szerepe az amerikai légierőben
Az MQ-9 Reaper az Egyesült Államok egyik legismertebb nagy hatótávolságú harci drónja, amely az elmúlt két évtizedben elsősorban felderítési, megfigyelési és precíziós csapásmérési feladatokat látott el. Az MQ-1 Predator utódjaként fokozatosan vált az amerikai légierő egyik fontos ISR-platformjává, miközben fegyverhordozó képessége révén a célpontok megsemmisítésére is alkalmas.
A Reaper különösen azokban a műveletekben bizonyult hasznosnak, ahol hosszú időn keresztül kellett egy adott terület felett járőröznie, célpontokat azonosítania és szükség esetén likvidálnia. Az amerikai katonai műveletekben Afganisztánban, Irakban, Szíriában és más közel-keleti hadszíntereken is rendszeresen alkalmazták.
A Reaper jelentősége ugyanakkor túlmutat a hagyományos csapásmérésen. Hosszú, akár több mint 20 órás repülési ideje és fejlett elektrooptikai, infravörös, valamint radaros szenzorai miatt fontos szerepet töltött be a folyamatos légi megfigyelésben és célfelderítésben. A rendszer egyik alapvető előnye, hogy a kezelőknek nem kell a harctér közelében tartózkodniuk, miközben a repülőgép hosszú időn keresztül képes jelen lenni egy műveleti területen.
A modern légvédelemmel és elektronikai hadviseléssel szemben azonban a Reaper sebezhetőbb, ami egyre inkább ösztönzi az amerikai légierőt olyan új generációs, autonómabb és nagyobb túlélőképességű pilóta nélküli rendszerek fejlesztésére, amelyek a személyzettel repülő vadászgépekkel együtt, hálózatba kapcsolva is képesek működni.







