Egy új kutatás szerint a gyulladt területre irányított figyelem csökkentheti a gyulladásos választ.
Bár elsőre szokatlannak tűnhet, hogy pusztán a figyelem irányítása hatással lehet egy testi folyamatra, a Bar-Ilan Egyetem kutatói szerint az érintett területre való tudatos összpontosítás mérsékelheti a gyulladásos reakciót, és felgyorsíthatja annak megszűnését.
Figyelemmel csökkenthető a gyulladás?
A Bar-Ilan Egyetem Azrieli Orvostudományi Karának kutatói bizonyítékot találtak arra, hogy a figyelem irányítása befolyásolhatja a szervezet gyulladásos válaszát. Amikor a vizsgálat résztvevői tudatosan egy kisebb, mesterségesen begyullasztott bőrterületből származó érzetekre összpontosítottak, a gyulladásos reakció mérhetően kisebb volt, és gyorsabban tért vissza a kiindulási szintre, mint amikor a figyelmüket másra irányították.
A kutatást Dr. Nofar Mizrachi vezette Dr. Liron Rozenkrantz laboratóriumában, Menachem Rottem klinikai immunológus professzor közreműködésével. A három, előzetesen regisztrált kísérletben összesen 57 egészséges önkéntes vett részt. A tanulmányt a szakértői bírálaton átesett Nature Human Behaviour című tudományos folyóirat közölte.
A kutatók egy standardizált eljárással enyhe, átmeneti gyulladásos reakciót idéztek elő a résztvevők bőrén. Ezt követően az önkénteseket arra kérték, hogy vagy az érintett területről származó érzetekre összpontosítsanak, vagy tudatosan tereljék el róla a figyelmüket.
A következő 20 percben a kutatók folyamatosan mérték a gyulladásos választ, valamint több fiziológiai mutatót, köztük a szívfrekvencia-variabilitást, a bőr hőmérsékletét és az autonóm idegrendszer működését, amely a szervezet számos akaratlanul zajló folyamatát szabályozza.
Meglepő felfedezés
A résztvevők mintegy 90 százalékánál kisebb gyulladásos reakciót figyeltek meg akkor, amikor az érintett területre irányították a figyelmüket. A reakció ebben az esetben hozzávetőleg másfélszer kisebb volt, mint amikor a figyelmüket máshová terelték.
A különbség már néhány percen belül megjelent, és az érintett területre összpontosító résztvevőknél a gyulladás gyorsabban tért vissza a kiindulási szintre.
„Különösen figyelemre méltó volt, hogy a gyulladt területre irányított figyelem nem csupán azt változtatta meg, amit a résztvevők érzékeltek, hanem magát a gyulladásos választ is” – mondta Rozenkrantz. Hozzátette, hogy mindez arra utalhat: a szervezetben zajló folyamatok szubjektív megélése nem feltétlenül passzív következménye a fiziológiai változásoknak, hanem aktívan részt is vehet azok szabályozásában.
A kutatók két, egymással párhuzamosan működő mechanizmusra is találtak bizonyítékot. Az egyik a gyulladt szövetből érkező érzékszervi jelekhez kapcsolódott. A másik egy úgynevezett felülről lefelé irányuló folyamat volt, amelynek során az agy akkor is képes volt befolyásolni a gyulladásos reakciót, amikor helyi érzéstelenítővel csökkentették az érintett területről érkező érzékszervi ingereket. Ez arra utal, hogy a jelenség nem egyszerűen annak következménye, hogy a résztvevők érzékelték a gyulladt területet.
A figyelem lehet a megoldás?
Az eredmények alapján a figyelem a szervezetből érkező jeleken és az agyból kiinduló folyamatokon keresztül egyaránt hatással lehet a gyulladásra. Másként fogalmazva: az, hogy az agy miként részesíti előnyben és dolgozza fel a testből érkező információkat, befolyásolhatja bizonyos fiziológiai folyamatok szabályozását.
A kutatásnak ugyanakkor fontos korlátai vannak. A vizsgálat kizárólag egészséges önkéntesekre és egy kontrollált, rövid ideig fennálló bőrgyulladásos modellre terjedt ki. A kutatók hangsúlyozták, hogy egyelőre nem világos, ugyanezek a mechanizmusok szerepet játszanak-e krónikus gyulladás, autoimmun betegségek, sebgyógyulás vagy más egészségügyi problémák esetén.
A felfedezés ugyanakkor új kutatási irányokat nyithat annak vizsgálatára, hogy a figyelem tudatos irányítására épülő technikák alkalmazhatók-e olyan betegségek kiegészítő kezelésében, amelyek tartós gyulladással járnak, például a rheumatoid arthritis, a gyulladásos bélbetegségek vagy a pikkelysömör esetében.
A jelenlegi eredmények azonban önmagukban nem igazolják, hogy az ilyen technikák alkalmasak lennének e betegségek kezelésére. További vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a megfigyelések klinikai környezetben is reprodukálhatók-e, illetve hogy a módszer hozzájárulhat-e például sérülések vagy műtétek utáni felépüléshez, illetve a fájdalom vagy a viszketés enyhítéséhez.







