A lépés egyelőre csak kísérleti jellegű, amelynek célja az volt, hogy felmérjék a változtatás lehetőségét anélkül, hogy az újabb feszültségekhez vezetne.
Vasárnap először engedélyezték zsidó férfiaknak, hogy imakönyveket vigyenek magukkal a Templomhegyre, amit Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter is megerősített a The Jerusalem Postnak.
Visszatérés a Templomhegyre
A lépésre azután került sor, hogy Arnon Segal jobboldali újságíró közzétett egy fényképet zsidó férfiakról, akik imádkoztak és imakönyvből olvastak, állítása szerint a Templomhegyen.
„Egyelőre nincs általános engedély, ez csak egy első kísérlet annak felmérésére, hogy a Közel-Kelet ne veszítse el az eszét emiatt”
– írta Segal a bejegyzésében. „Történelmi.”
Az izraeli rendőrség a JPost megkeresésére azt közölte, hogy a Templomhegyen „a politikai vezetés utasításaival, a helyszínre vonatkozó kialakult szabályokkal és az operatív helyzetértékelésekkel összhangban” végzi munkáját, a közbiztonság, a biztonság és a közrend megőrzését szem előtt tartva.
A Templomhegyen érvényes, évtizedek óta fennálló status quo értelmében zsidók és keresztények látogathatják a helyszínt, ám általában nem imádkozhatnak ott, míg a muszlimok számára engedélyezett a vallásgyakorlás.
Az izraeli rendőrség januárban kezdte fokozatosan enyhíteni a zsidó imádkozásra vonatkozó korlátozásokat.
Miért ennyire érzékeny kérdés a Templomhegy?
Mint ismert, a Templomhegy mind a zsidóság, mind az iszlám szent helye, ezért az ottani vallásgyakorlás kérdése különösen könnyen vált ki politikai és vallási feszültséget.
A zsidó hagyomány szerint itt állt az első és a második jeruzsálemi Szentély, így a helyszín a zsidó vallási és történelmi identitás legszentebb helye. A muszlimok számára ugyanez a terület Haram al-Saríf, ahol az al-Aksza-mecset és a Sziklamecset található, és az iszlám harmadik legszentebb helyének számít. A jelenlegi status quo ezért rendkívül érzékeny egyensúlyt próbál fenntartani.
A helyszín jelentőségét jól mutatja, hogy Ariel Saron 2000. szeptemberi látogatása a Templomhegyen – amelyet a palesztinok provokációnak tekintettek – a második intifáda kirobbanásának egyik közvetlen előzménye lett.
