A tavaly februárban szabadon engedett amerikai-izraeli Sagui Dekel-Chen a Hamász fogságában töltött 498 nap alatt kilenc dalt szerzett és tanult meg kívülről. Most ezeket a dalokat adta elő egy 3 000 fős közönség előtt a Nir Oz kibucban.
A Ynet izraeli portál „kis Woodstock-ként” írja le a kibuc hangulatát a koncert estéjén. A rendezvény középpontjában Sagui Dekel-Chen állt, a Hamász által Nir Oz-ból elrabolt egykori túsz, aki bemutatta debütáló albumát, a „Minus One”-t. A cím a terroralagút földalatti szintjére utal, ahol fogva tartották.
Az album mind a kilenc dalát fejben írta és komponálta a fogságban töltött 498 nap alatt. Hétfőn, szabadulása után közel másfél évvel, végre a közönség elé tárta őket.
A 36 éved férfi, aki nem is énekes, 3000 fős közönség előtt adta elő a szerzeményeit, köztük olyan személyes dalokat is, amelyeket felesége, lányai és a Gázában való fogsága idején született kisbabája ihlettek.
A Hamász túszát a dalai segítették át a fogságon
A most megjelent albumhoz csatolt füzet végén Dekel-Chen egy személyes levelet is közölt, amellyel az előadást is megnyitotta. „Nem vagyok énekes, csak egy éneklő apa. Soha nem állt szándékomban énekesnek lenni, vagy énekelni. Elraboltak, mindent elvettek tőlem.”
Leírta, hogyan ébredt fel fogságban egy kórházi ágyon, sérült karral, begipszelt lábbal és lekötözött testtel. „Amit nem vettek el tőlem – egyszerűen azért, mert nem tudtak róla -, az a belső erőm volt” – írta. „Ez segített megőrizni a reményt, az egészségemet és a józan eszemet.” A zene, mondta, az egyik olyan dolog lett, ami átsegítette a fogságon.
Eleinte más előadók dalai jártak a fejében. Néhány hónap elteltével aztán elkezdett saját dalokat komponálni. Nem volt lehetősége leírni őket, és nem volt hangszere sem, amellyel kipróbálhatta volna a dallamokat. Ehelyett megtanulta a szövegeket kívülről, és elképzelte hozzá a zenét – írja a Ynet.
Dekel-Chen-t végül 2025. február 15-én engedték szabadon a fogságból. Két nappal később, kórházi kezelése alatt, átment egy másik helyiségbe, és először csendben felvette mind a kilenc dalt a telefonjával, megőrizve mind a szövegeket, mind a dallamokat, amelyek addig csak az emlékezetében léteztek.
Néhány héttel később elhatározta, hogy egy nap élőben is előadja őket.
Énekórák Hán Júniszban
Ezt a napot azonban többször is elhalasztották az orvosi kezelések, a rehabilitáció, a családi élet, valamint a Gázában, Iránban és Libanonban zajló események miatt. Legfőképpen azonban – ahogy ő maga is elmondta – nem tudta rávenni magát a fellépésre, amíg a többi túsz még fogságban maradt.
A színpadon egyértelműen látszottak érzelmei – írja az izareli lap. Hangja többször is elcsuklott, miközben a feleségének és lányainak írt dalokat adta elő.
Az egyik legszemélyesebb dalt lányának, Shahar Mazalnak írta, aki akkor született, amikor ő fogságban volt, és akivel a dal megírásakor még nem találkozhatott.
A koncerten kiosztott füzetkében szerepel egy fénykép is, amelyet Hamas készített 2024 januárjában Rafahban, és amelyen Dekel-Chen látható rögzített karral. „Ezeket a dalokat ott írtam az alagutakban, a fejemben” – mondta a közönségnek. „Dalokat, amelyeket eleinte csak megtanultam és elképzeltem.”
Szabadulása után a dalokat profi zenészek játszották el a stúdióban, sőt, arra is rávették, hogy énekórákat vegyen, amelyekről viccesen azt mondta, hogy „Hán Júniszban készültek”.
Képünkön Sagui Dekel-Chen hamászos fogvatartói körében, tavaly februári szabadulásakor. Fotó: Bashar TALEB / AFP
