Egy egyiptomi bevándorló fia, oxfordi diplomás orvos, Bernie Sanders politikai örököse, aki népirtással vádolja Izraelt, az amerikai muszlim közösség egyik legnagyobb reménysége, és akár az Egyesült Államok első muszlim szenátora is lehet. Abdul El-Sayed felemelkedése azonban jóval túlmutat Michigan állam határain: egy új Demokrata Párt és egy új Amerika születésének egyik legfontosabb jelképe lehet.
Az amerikai félidős választások egyik legérdekesebb politikusa kétségkívül Abdul El-Sayed. A 41 éves demokrata politikus augusztus elején meglepetésre legyőzte a mérsékelt, Izrael-barát Haley Stevenst a michigani demokrata előválasztáson, így ő lesz a Demokrata Párt szenátusi jelöltje novemberben. Győzelme nem csupán egy személyes politikai siker: sokkal inkább jelzi azt a mély átalakulást, amely az amerikai baloldalon zajlik, különösen Izrael megítélésében. Ha novemberben is nyer, Abdul El-Sayed lesz az Egyesült Államok történetének első muszlim szenátora.
Egyiptomi bevándorló fiából a progresszív baloldal új sztárja
Abdulrahman Mohamed El-Sayed 1984-ben született Detroitban egy egyiptomi muszlim bevándorló családban. Édesapja mérnökként érkezett az Egyesült Államokba, fia pedig az amerikai álom mintapéldáját járta végig. A Michigani Egyetemen végzett kitüntetéssel, Rhodes-ösztöndíjasként az Oxfordi Egyetemen szerzett doktori fokozatot közegészségügyből, majd a Columbia Egyetemen orvosi diplomát kapott. Később Detroit, majd Wayne megye közegészségügyi vezetőjeként dolgozott, mielőtt politikai pályára lépett.
Már 2018-ban Michigan kormányzói posztjáért indult Bernie Sanders támogatásával, és hamar az amerikai progresszív baloldal egyik legismertebb figurájává vált.
Programja klasszikus baloldali elemekre épül: állami egészségügy, a nagyvállalatok visszaszorítása, a kampányfinanszírozás reformja és erős állami szerepvállalás.
Olvasóink számára azonban nem egészségpolitikája miatt lehet leginkább érdekes.
Izrael-ellenes retorika, de nem antiszemitizmus?
El-Sayed az elmúlt két évben az amerikai Izrael-kritikus baloldal egyik legismertebb hangjává vált. Rendszeresen népirtással vádolja Izraelt, követeli az amerikai katonai támogatás felfüggesztését, és azt állítja, hogy Washingtonnak Izraellel szemben is ugyanazokat a feltételeket kellene alkalmaznia, mint bármely más szövetségesével.
Kampánybeszédeiben visszatérően beszél a gázai humanitárius helyzetről, miközben persze hangsúlyozza, hogy kritikája nem a zsidók, hanem kizárólag az izraeli kormány politikája ellen irányul.
Ezt igyekezett több alkalommal is bizonyítani. Amikor egyik kampánytámogatójáról antiszemita bejegyzések kerültek elő, visszafizette az adományát. Nyilvánosan elítélte a michigani Temple Israel zsinagóga elleni támadást is, és többször kijelentette, hogy a zsidó amerikaiak biztonsága ugyanolyan fontos számára, mint bármely más közösségé.
Ennek ellenére politikai környezete rendre vitákat vált ki.
Néhány nappal előválasztási győzelme előtt nyilvánosságra került egy michigani síita imám, Mohammad Baqer Qazwini prédikációja, amelyben Lindsey Graham republikánus szenátor halálát ünnepelte, Donald Trump haláláért imádkozott, majd vallási kötelességnek nevezte Abdul El-Sayed támogatását. Édesapja, Hassan Qazwini szintén a mecsetből kampányolt mellette, arra biztatva híveit, hogy szavazataikkal „mérjenek nagyobb csapást a cionistákra”. Bár nincs bizonyíték arra, hogy El-Sayed tudott volna ezekről a kijelentésekről vagy egyetértett volna velük, politikailag aligha véletlen, hogy egyik legerősebb támogatói bázisa éppen ezekből a vallási közösségekből kerül ki.
Michigan és Dearborn: Amerika változó arca
El-Sayed felemelkedését nem lehet megérteni Michigan társadalmi átalakulása nélkül. Az államban ma becslések szerint 200–300 ezer muszlim él, ami az Egyesült Államok egyik legnagyobb muszlim közösségét jelenti.
A lakosság jelentős része libanoni, iraki, jemeni, palesztin vagy egyiptomi gyökerekkel rendelkezik, és a közösség politikai súlya évről évre növekszik.
Ennek szimbóluma Dearborn városa.
A Detroit melletti település ma az Egyesült Államok legnagyobb arab-amerikai központja, ahol a lakosság jelentős része közel-keleti vagy észak-afrikai származású.
Itt található Észak-Amerika egyik legnagyobb mecsete is, miközben a város politikai élete az elmúlt években egyre hangsúlyosabban palesztinpárti irányt vett.
A 2023. október 7-i terrortámadást követően rendszeres Izrael-ellenes tüntetések zajlottak Dearbornban, miközben több helyi politikus is rendkívül élesen bírálta Izraelt. A város ugyanakkor más kulturális konfliktusok középpontjába is került: a muszlim szülők több alkalommal konzervatív keresztény szervezetekkel közösen tiltakoztak az iskolák LMBTQ-programjai ellen. Ez jól mutatja, hogy az amerikai muszlim közösség kulturális kérdésekben sokszor közelebb áll a republikánus konzervativizmushoz, külpolitikai kérdésekben – különösen Izrael ügyében – viszont egyre inkább a progresszív baloldallal talál közös hangot.
A növekvő muszlim közösség önmagában természetesen nem jelent különösebb konfliktust, ugyanakkor az elmúlt években egyre több feszültség alakult ki Izrael megítélése, az antiszemitizmus, valamint a közel-keleti konfliktusok amerikai importja miatt. Dearborn neve emiatt rendszeresen szerepel az országos médiában.
Nem kivétel, hanem egy új demokrata mintázat
Abdul El-Sayed győzelmét könnyű lenne pusztán egy michigani helyi politikai történetként kezelni. Valójában azonban sokkal többről van szó.
Az elmúlt években a Demokrata Pártban látványosan megerősödött a progresszív szárny, amely Izrael kérdésében gyökeresen más álláspontot képvisel, mint a párt korábbi vezetése. Néhány évvel ezelőtt még kivételnek számítottak azok a demokrata politikusok, akik Izraelt apartheid államnak vagy népirtással vádolták.
Ma ez a retorika már a párt progresszív irányzatának meghatározó nyelvezete.
Alexandria Ocasio-Cortez, Rashida Tlaib, Ilhan Omar, Jamaal Bowman, Cori Bush, majd legutóbb New Yorkban Zohran Mamdani felemelkedése ugyanabba az irányba mutat. Abdul El-Sayed ennek a politikai hullámnak a legújabb szereplője.
Különösen beszédes, hogy nem egy mélyen demokrata államban, hanem Michiganben győzte le a párt mérsékelt, hagyományosan Izrael-barát jelöltjét. Ez arra utal, hogy a Demokrata Párt aktivista bázisának egy része már nem egyszerűen elfogadja ezt az új irányt, hanem kifejezetten ezt keresi. Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy ez még nem jelenti azt, hogy a Demokrata Párt egésze radikális fordulatot vett volna. A mérsékelt centrum továbbra is jelentős befolyással bír, több államban sikeresen visszaverte a progresszív kihívókat, és a párt országos vezetése sem szakított Izrael hagyományos támogatásával.
A belső küzdelem azonban egyre látványosabb.
A kérdés már nem az, hogy létezik-e Izrael-ellenes progresszív szárny a Demokrata Pártban. Merthogy lézetik. A kérdés sokkal inkább az, hogy ez a szárny átveszi-e idővel a párt vezetését.
Figyelmeztető jel Izrael számára
Izrael szempontjából Abdul El-Sayed győzelme sokkal fontosabb, mint egy egyszerű előválasztási eredmény.
Az amerikai–izraeli kapcsolatok évtizedeken keresztül valódi kétpárti konszenzuson alapultak. Mára ez a konszenzus egyre inkább repedezik. A Demokrata Párt fiatalabb politikusai és választói már egészen más szemüvegen keresztül tekintenek Izraelre, mint elődeik:
számukra az ország gyakran nem a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, hanem elsősorban „emberi jogi és gyarmatosítási” narratívák szereplője.
Abdul El-Sayed tehát nem pusztán egy tehetséges, fiatal demokrata politikus. Ő annak a generációváltásnak az egyik leglátványosabb jelképe, amely alapjaiban formálhatja át az amerikai Demokrata Párt külpolitikai gondolkodását – és vele együtt hosszú távon az Egyesült Államok Izraelhez fűződő kapcsolatát is. Ha Michigan csak az első dominó volt, Izrael számára érdemes nagyon figyelni arra, melyik dől el legközelebb.
