Az „Epikus düh” hadművelet kezdete óta Irán keresztény közösségeit még az árulónál is súlyosabb váddal illetik: azzal, hogy cionisták.
Májusban az iráni hatóságok bejelentették három olyan vezető letartóztatását, akiket „keresztény evangelizációs hálózat” tagjainak neveztek – írja a Foundation for Defense of Democracies (FDD) elemzője, Mariam Wahba.
Az állami ügyészek szerint ezek a személyek házi gyülekezetet alapítottak, családtagjaikat és barátaikat megtérítették, és terjesztették azt, amit a rezsim hatóságai „cionista kereszténységnek” neveztek. A hatóságok továbbá azzal vádolták őket, hogy Izrael győzelméért imádkoztak, és az Iráni Iszlám Köztársaság érdekei ellen cselekedtek.
„Cionistaellenes” keresztényüldözés Iránban
A vád nem új – írja az elemző. A 2025. júniusi 12 napos háború után a rezsim fokozta a keresztény közösségek elleni támadásait, és a gyülekezeti vezetőket azzal vádolta, hogy „Moszad-zsoldosok”. Becslések szerint 53 keresztényt tartóztattak le és vádoltak meg „moharebeh”-vel, azaz „Isten elleni ellenségeskedéssel”, egy olyan bűncselekménnyel, amely akár halálbüntetést is vonhat maga után.
2024-ben Iránban a keresztények bebörtönzései hatszorosára nőttek 2023-hoz képest.
Ezek az esetek a rezsim keresztény közösségekhez való hozzáállásának jelentős változását mutatják. Ahelyett, hogy a keresztényeket egyszerűen „hitehagyottaknak” vagy „árulóknak” nevezné, egy külföldi ellenség ügynökeiként üldözik őket.
Irán keresztényei számára ezek a megtorlások egy folyamatos tendencia részei. A rezsim által alkalmazott szigorú saría-jog értelmezése és végrehajtása miatt a keresztények 1979 óta szenvednek. Templomokat zártak be, házi gyülekezeteket razziáztak, a hívőket pedig homályos nemzetbiztonsági vádak alapján börtönözték be – idézi fel a lap.
A rezsim belföldi bűnbakokat keres – és talál
Mivel a rezsim külső katonai nyomással és belföldi elégedetlenség növekedésével szembesül, egyre inkább arra törekszik, hogy belföldi bűnbakokat találjon. A keresztények, különösen a perzsa nyelvű áttértek, kényelmes célpontot jelentenek.
Az áttértek közösségei általában függetlenek az állam által ellenőrzött vallási intézményektől, gyakran kapcsolódnak földalatti hálózatokhoz, és alternatívát jelentenek az iszlám ideológiával szemben, amelyre a rezsim a legitimitását alapozza.
Az amerikai elemző szerint azonban rezsim kereszténységtől való félelme túlmutat a teológián.
A keresztényeket és a keresztény hitre áttérteket komoly fenyegetésnek tekintik. 1979 óta a rezsim azzal indokolja hatalmát, hogy az iszlám nevében kormányoz. Az áttérés ezért számukra több, mint pusztán lelki döntés: az állam ideológiai alapjainak elutasítását jelenti.
A rezsim számára politikailag hasznos, hogy a közvélemény szemében összekapcsolja a kereszténységet a cionizmussal.
Azzal, hogy a keresztény hitre áttért embereket egy külföldi ellenség ügynökeiként ábrázolja, Teherán a vallási elnyomást „nemzetvédelemként” tudja beállítani.
Az Iszlám Köztársaság évtizedek óta arra törekszik, hogy szinte mindenfajta ellenzéki tevékenységet külföldi beavatkozásként állítson be – írja az elemző. A tüntető diákokat, a női jogi aktivistákat, az újságírókat és a politikai ellenzéki személyiségeket egyaránt azzal vádolták, hogy külföldi hatalmaknak szolgálnak. A keresztények pedig egyre gyakrabban kerülnek fel erre a listára.
Fotó: AFP
