Alig egy hétig tartott Francesca Albanese győzelme. Miután egy amerikai bíró ideiglenesen levetette a szankciós listáról az Izraelt rendszeresen ostorozó ENSZ-különjelentéstevőt, Washington most újra feketelistára helyezte. Az olasz jogász szerint ő az elnyomás áldozata, az amerikai kormány szerint viszont egy ENSZ-tisztviselőnek álcázott politikai aktivistáról van szó, aki antiszemita retorikát terjeszt és következetesen Izrael démonizálásán dolgozik.
Az amerikai pénzügyminisztérium szerdán ismét szankciós listára helyezte Francesca Albanesét, az ENSZ palesztin ügyekkel foglalkozó különleges jelentéstevőjét.
A döntés gyakorlatilag globális pénzügyi karantént jelent. Az érintett személy számára rendkívül nehézzé válik a nemzetközi bankrendszer használata, hitelkártyák igénybevétele vagy különböző pénzügyi tranzakciók lebonyolítása.
A korlátozások továbbra is kizárják Albanesét az Egyesült Államok területéről is.
Mindez azért különösen figyelemre méltó, mert néhány nappal korábban úgy tűnt, hogy sikerült megtörnie a Trump-adminisztráció intézkedéseit.
Egy szövetségi bíró ugyanis ideiglenesen felfüggesztette a szankciókat, arra hivatkozva, hogy azok sérthetik az amerikai alkotmány által garantált szólásszabadságot. A történet azonban gyors fordulatot vett: egy fellebbviteli bíróság pénteken hatályon kívül helyezte az ideiglenes könnyítést, így Washington azonnal visszaállította az intézkedéseket.
ENSZ-jelentéstevő? Inkább politikai aktivista!
Francesca Albanese évek óta az egyik legvitatottabb ENSZ-tisztviselő.
Mandátuma szerint független szakértőként kellene vizsgálnia a palesztin területeken zajló emberi jogi helyzetet.
Kritikusai szerint azonban már régen felhagyott a pártatlan megfigyelő szerepével, és gyakorlatilag teljes állású Izrael-ellenes kampányt folytat.
A Trump-kormányzat tavaly azért vezette be ellene a szankciókat, mert szerintük Albanese nemzetközi intézményi pozícióját politikai és gazdasági hadviselésre használta Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben. Marco Rubio külügyminiszter akkor azt mondta róla, hogy
„nyílt antiszemitizmust terjesztett, támogatását fejezte ki terrorista szervezetek iránt, és megvetéssel beszélt az Egyesült Államokról, Izraelről és általában a Nyugatról”.
Albanese természetesen visszautasítja ezeket a vádakat.
A bíróságon a férje és lánya harcol érte
A jogi támadást érdekes módon nem maga Albanese indította.
A keresetet férje, Massimiliano Cali nyújtotta be kiskorú lányuk nevében, aki amerikai állampolgár.
A család azt állítja, hogy a szankciók gyakorlatilag ellehetetlenítették Albanese életét.
A beadvány szerint nehézségekbe ütközött a bankolás, munkalehetőségektől esett el, és még a család mindennapi életét is súlyosan befolyásolták az amerikai intézkedések.
Richard Leon szövetségi bíró korábban egyetértett azzal, hogy a szankciók alkotmányos kérdéseket vethetnek fel, és hangsúlyozta: a szólásszabadság védelme mindig közérdek. A végső döntés azonban még messze van, és addig Albanese ismét a szankciós listán marad.
Miközben izraeli vezetők ellen kampányol, a Hamasz továbbra is mellékszereplő
Az ügy egyik visszatérő kritikája, hogy Albanese energiájának jelentős részét izraeli politikusok és katonai vezetők elleni nemzetközi jogi eljárások szorgalmazására fordítja.
Többször sürgette például, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság indítson eljárásokat izraeli és amerikai tisztviselők ellen.
Ugyanakkor feltűnő az aránytalanság: miközben az izraeli lépések folyamatosan reflektorfénybe kerülnek jelentéseiben, a Hamasz terrorcselekményei és a palesztin civilek elleni visszaélései jóval kisebb hangsúlyt kapnak.
Ez a kettős mérce az egyik fő oka annak, hogy Izrael és több nyugati ország egyre kevésbé tekinti őt független ENSZ-szakértőnek.
Jó üzlet az Izrael-ellenesség
Az elmúlt években Albanese sajátos karriert épített. Könyvei sikeresek, rendszeresen szerepel nemzetközi konferenciákon és médiaműsorokban, dokumentumfilm készült róla, közösségi oldalait pedig több mint egymillió ember követi.
Támogatói szerint ez azt bizonyítja, hogy fontos és bátor hangot képvisel.
Bírálói szerint inkább azt, hogy egy ENSZ-megbízatásból sikerült személyes márkát építenie, miközben egyre kevésbé különböztethető meg egy politikai aktivistától.







