A svájci képviselőház tagjai – a szenátus álláspontját követve – 116 szavazattal 66 ellenében (11 tartózkodás mellett) elutasították a javaslatot. A döntés azért is érdekes, mert Svájc önmagában nem mond nemet az úgynevezett kétállami megoldásra.
A svájci parlament alsóháza elfogadta külpolitikai bizottságának ajánlását, miszerint a jelenlegi helyzetben még nem teljesülnek a palesztin állam elismerésének feltételei. A bizottság többsége szerint elsősorban egy független és működőképes kormány hiányzik.
Ráadásul az elismerés ellentétes lenne a semlegességgel, és megfosztaná Svájcot attól a lehetőségtől, hogy közvetítőként lépjen fel a konfliktus megoldása érdekében.
A javaslat támogatói, különösen a baloldalon, azzal érveltek, hogy egy ilyen lépés szükséges lenne, más országok példáját követve (eddig 193 országból 148 ismerte el a nem létező „Palesztina Államot”), annak érdekében, hogy ellensúlyozzák Izrael „annektálási törekvéseit”.
Azzal pedig a Svájc által támogatott kétállami megoldás még távolabb kerülne – érveltek a baloldalon.
A svájci baloldal hiába érvelt a palesztin állam elismerése mellett
Ha Svájc hiteles és következetes akar lenni a kétállami megoldás tekintetében, csatlakoznia kell a Palesztina elismerésére irányuló, jelenleg is folyó folyamathoz, amely Laurence Fehlmann Rielle szociáldemokrata képviseő szerint a „béke előfeltétele”.
A politikusnő azonban végül hiába érvelt azzal, hogy az elismerés megtagadása semmilyen hatással nem lenne Svájc semlegességére.
A szavazás tárgya egy Genf kanton által benyújtott szöveg volt, amely azt is kimondta volna, hogy Svájc „minden lehetséges erőfeszítést megtesz az Izrael és Palesztina közötti igazságos és tartós béke megteremtése érdekében, különös tekintettel a Genfi Kezdeményezésre”.
A Genfi Kezdeményezés egy olyan terv volt, amelyet a 2000-es években baloldali és szélsőbaloldali izraeliek, valamint a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) tisztviselői támogattak, és amely többek között
azt javasolta, hogy a Palesztin Hatóság vegye át a jeruzsálemi óváros irányítását – a zsidónegyed kivételével -, a palesztin állam létrehozásának előkészítéseként Júdeá-Szamáriában (Ciszjordániában) és Gázában.
Jonathan Kreutner, a Svájci Zsidó Közösségek Szövetségének (SIG) főtitkára a JNS-nek elmondta: „Mindig is azt mondtuk, hogy támogatjuk a kétállami megoldást, de azt tárgyalások és békés megoldás útján kell elérni, nem pedig egyoldalú nyilatkozatokkal.”
A tényleges államiság a központi kérdés
2025. szeptember 9-én a Svájci Államtanács, azaz a svájci szenátus, 27 ellenszavazattal és 17 támogató szavazattal elutasította azt a kezdeményezést, amely szerint Svájc ismerje el a „Palesztin Államot”.
Bern hivatalos álláspontja az, hogy csak akkor hajlandó elismerni a palesztin államot, ha Izraellel közösen kidolgoznak egy átfogó békemegállapodást és egy megfelelő politikai ütemtervet.
Svájc számára központi jelentőségű a tényleges államiság, amely általában három elem alapján nyilvánul meg: a területi egység, a nép és a hatalom.
Ugyanakkor a politikai általános helyzet függvényében mindig nagy mozgásteret hagyott magának e kritériumok alkalmazásában – írja a Swissinfo, hozzátéve, hogy
további elemeket is figyelembe vesznek, mint például „a nemzetközi államközösség vagy Svájc számára releváns államcsoport magatartását”.
Ezzel Svájc más utat jár, mint sok más állam, amelyek Palesztina elismerésével kívánnak nyomást gyakorolni Izraelre az úgynevezett kétállami megoldás előmozdítása érdekében.
Kérdéses persze, hogy a nyomásgyakorlás Izraelre hat-e: az izraeli parlament, a Knesszet tavaly egy határozatban a palesztin államot „Izrael létezését fenyegető veszélynek” nyilvánította, és határozottan elutasította annak létrehozását.
Fotó: Vatican News
Svájc csak azt tette, amit fordított esetben Izraelnek is tennie kéne: Nem belepofázni mások dolgába, főleg nem az erurópai országokéba.
Nem számon kérni az állásfoglalásaikat, hogy kivel értenek egyet, és kit nem támogatnak, folyamatosan fúrva a neki nem tetsző kormányokat, telekürtölve a vádaskodásaival a nemzetközi médiát, és ráerőltetve a saját narratíváját. A Neokohn még a címben is minősítgeti, hogy Svájc jót tett-e, vagy sem, ahogy azt szokta, nehogy valaki hülye maradjon, mert mást gondol róla.
Svájc tette a dolgát, amit én ugyan nem semlegességnek, hanem beszariságnak nevezek, de eddig bejött neki. Izrael viszont mindenkivel összeveszik, aztán meg csodálkozik, hogy nem szeretik, és már annak is örül, ha nem ítélik el, vagy nem foglalnak állást vele kapcsolatban.
Csak mert a palesztin államot már több mint 150 ország ismerte el, talán Svájcnak is eszébe jut egyszer, nem kapkodja el. Az ENSZ-nek is százkilencvenedik (!) országként lett a tagja 2002-ben a szervezet megalapítása után 57 évvel, akkorra érett meg benne a gondolat, hogy az a semlegességgel nem összeegyezethetetlen. Talán a palesztinokkal is így tesz egyszer, mondjuk 2089-ben közvetlen azután hogy Izrael is elismeri, és amiért már minimális kockázat sem terheli.
Palesztina elnevezése idö számitásunk 135. évétöl Hadriánusz görög-romai császár büntetése a Bar Kochba sikertelen felkelésétöl számitódik , a Zsidó Királyság , Erec Israel vagy Judea megnevezés helyett . . A palesztinok arabok , öshazájuk , a Jordán Királyság . 1970-töl használják a szociáldemokrata mozgalom hátttéri céljaiban a Yasser Arafat politikai célérdekeiben a palesztin elnevezést , Izrael Állam és a zsidóság kiirtásának céljaiban , mint " végleges megoldás" zsidókérdésében , az antiszemita és anticionista erök operativ akcióiban a terrorrezsimek és terrorszervezetek gazdasági finánszirozásával , az ENSZ és az EU világszervezetébe infiltrálott idegen hatalmak ügynökhálózata álltal … A.D. 5787 a múlt befejezetlen … Remember … http://www.nizkor.org … https://global100.adl.org … Historia est magister vitae …