Nem mindennapi filmvetítés és kiállításmegnyitó lesz csütörtök este Budapesten: 18 órakor a 2B Galériában tartják „Az én Berlinem – egy emlékező hely? Hogyan látja hat Berlinben élő zsidó a német a fővárost 2025-ben?” című németországi projekt hazai bemutatóját.
„Az én Berlinem” projekt azt mutatja be, milyen zsidóként élni a német fővárosban október 7-e után, a projekt kivándorolt magyar újságírók és filmesek kezdeményezése – írja a Kibic.
A koncepció „crossmediális” történetmesélésre épül: filmben, fotón és pódiumbeszélgetésen elemzi ugyanazt a témát és rajzol sokrétegű portrét Berlinről, valamint annak lakóiról. A hazai bemutató április 9-én, csütörtökön 18 órakor lesz a 2B Galériában.
Berlini zsidó közérzet október 7-e után
A projekt háttere, hogy október 7-e után Európa-szerte, így Németországban, ezen belül is főként a fővárosban drámaian megszaporodtak az „anticionista”, zsidóellenes támadások, atrocitások. Az elkövetők túlnyomó többségben a migrációs hátterű, illetve szélsőbaloldali közeghez köthetők.
A film és a kiállítás berlini zsidók közérzetének alakulását mutatja be 2023. október 7. óta: a megélt fenyegetettséget, a megrendült bizalmat és a mindezek ellenére eltéphetetlen köteléket a városhoz.
Sem a filmben, sem a fotókiállításon nem tűnnek fel arcok – írja a hvg.hu. Nemcsak interjúalanyok védelmében mondtak le arról, hogy beazonosítható módon mutassák be őket.
Ez a művészeti koncepció egyik lényeges eleme is egyben, amellyel arra inspirálják a nézőt, hogy elgondolkodjon láthatóságról és láthatatlanságról.
A szereplők tehát megőrzik anonimitásukat, történeteik mégis személyesek és megragadhatók.
A pódiumbeszélgetésen a tudomány, az oktatás és a művészet területéről érkező berlini és budapesti szakértők beszélgetnek egymással, a közönséget is bevonva. A pódium célja, hogy láthatóvá és megvitathatóvá tegye a jelenkori antiszemitizmus érzékelésében és kezelésében megmutatkozó párhuzamokat és sajátosságokat -Németország és Magyarország viszonylatában.
Néhány fontos idézet a filmből
„Berlin a kilencvenes években elég őrült hely volt. A klubok, az egész éjszakai élet… A világ minden tájáról érkeztek ide az emberek. Egyfajta felszabadult, új kezdeteket ígérő korszak volt.”
„Október 7. óta sok minden megváltozott. Többek között a biztonságérzetem, amely korábban adott volt Berlinben.”
„Sokat gondolkodtam azon, hogy részt vegyek-e ebben a filmben. Nem szeretném, ha az utcán felismernének. Kicsi a világ, Berlin meg pláne kicsi.”
„Úgy tűnik, a családom története megismétlődik. Az apámnak mennie kellett innen. A családomnak is mennie kellett. Aztán visszatértünk – és most úgy látszik, megint mennünk kell.”
„A lányomról csak a két legjobb barátnője tudja, hogy zsidó.”
„Nem tudom, hogy a rendőrség meg tud-e védeni engem.”
„Nagyon csalódott vagyok amiatt, hogy Németországban a politika csak szimbolikus szinten lép fel az antiszemitizmussal szemben.”
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP







