Donald Trump a tőle már megszokott módon egymás után tesz egymásnak ellentmondó kijelentéseket. A világ többsége még most sem érti, hogy ez az amerikai elnök klasszikus tárgyalási és nyomásgyakorlási technikája. Csütörtökön, legújabb kijelentésében Trumo egyszerre beszél „nagyon jól haladó tárgyalásokról” és új célpontokról, miközben Washington már szárazföldi művelet lehetőségét is mérlegeli Irán ellen. A tét: háború vagy kényszerbéke a Hormuzi-szoros árnyékában.
Donald Trump váratlanul tíz nappal elhalasztotta az iráni energetikai létesítmények elleni csapások ultimátumát, miközben azt állítja: a tárgyalások „nagyon jól haladnak”. A döntést saját közösségi platformján jelentette be, hangsúlyozva, hogy a
halasztás állítólag iráni kérésre történik — ezt azonban közvetítő források cáfolják.
Az amerikai elnök korábban 48 órás határidőt adott Teheránnak, hogy biztosítsa az olajszállító tankerek szabad áthaladását a Hormuzi-szoros térségében. A határidő azonban előbb öt nappal, majd újabb tíz nappal tolódott ki, miközben
Washington egyre több jelét adja annak, hogy nem csupán diplomáciai megoldásban gondolkodik.
„Nagyon jól haladunk” – vagy mégsem?
Trump kommunikációja látványosan ellentmondásos. Miközben nyilvánosan azt állítja, hogy a tárgyalások előrehaladott állapotban vannak, korábban egy kabinetülésen még arról beszélt:
nem biztos abban, hogy egyáltalán lehetséges megállapodás Iránnal.
Retorikája egyszerre magabiztos és fenyegető. Egyik pillanatban azt hangsúlyozza, hogy Teherán „könyörög” a megállapodásért, a másikban pedig kijelenti: az Egyesült Államok egyáltalán nem szorul rá az egyezségre, és további célpontokat is kész támadni.
Egyoldalú diktátum vagy béketerv?
Irán közben határozottan elutasította a washingtoni javaslatot. A Reutersnek nyilatkozó iráni tisztviselők szerint a 15 pontos amerikai terv „egyoldalú és igazságtalan”, és még a minimális elvárásaikat sem teljesíti.
A csomag lényegében Irán nukleáris programjának teljes felszámolását, a regionális proxyk támogatásának megszüntetését, valamint a rakétaprogram szigorú korlátozását követeli. Teherán számára ez nem tárgyalási alap, hanem kapitulációs feltétel.
Már nem csak légicsapásokban gondolkodnak
A háttérben ennél is súlyosabb forgatókönyvek körvonalazódnak. A The Wall Street Journal és a The Times of Israel értesülései szerint Trump egy szárazföldi hadművelet lehetőségét is mérlegeli.
A tervek szerint amerikai tengerészgyalogosok foglalhatnák el az iráni olajexport mintegy 90 százalékát kezelő Kharg-szigetet, ezzel kényszerítve térdre Teheránt. Több ezer katona érkezése már napokon belül megkezdődhet a térségbe.
Ugyanakkor a közvetítők figyelmeztetnek: a sziget elfoglalása még nem jelentene győzelmet. A megtartása hosszú és véres konfliktust igényelne — jóval túl azon a néhány hetes időkereten, amelyet Washington eddig kommunikált.
Izrael a pálya szélén?
A fejlemények egyik legérzékenyebb pontja Izrael szerepe. Jeruzsálem ugyan számít arra, hogy előzetesen értesítik egy esetleges tűzszünetről, de saját értékelése szerint érdemi befolyása korlátozott Trump döntéseire.
Benjamin Netanyahu állítólag egyeztetett Marco Rubio külügyminiszterrel, és ismertette Izrael vörös vonalait.
Mindeközben az izraeli hadsereg folytatja az iráni célpontok elleni csapásokat, különösen a ballisztikus rakétarendszerek ellen.
A konfliktus tehát nem lassul, hanem több szinten párhuzamosan zajlik: diplomácia, légiháború és egy esetleges szárazföldi invázió előkészítése.
Trump: „Nem érdekel, lesz-e megállapodás”
Az amerikai elnök kijelentései tovább növelik a bizonytalanságot. Nyíltan kimondta: nem érdekli, hogy létrejön-e megállapodás, az Egyesült Államok így is folytatni fogja a hadműveleteket.
Azt állítja, hogy a háború a tervezettnél gyorsabban halad, és az iráni rezsim már felismerte vereségét. Szerinte Teherán azért hajlik a tárgyalásokra, mert „szét lett verve” — miközben az iráni fél ezt következetesen tagadja.
Trump közben azt is kijelentette:
az Egyesült Államoknak valójában nincs is szüksége a Hormuzi-szorosra, annak ellenére, hogy korábban éppen annak megnyitását tette meg egyik fő célként.
A „jó szándék” jelei – vagy félreértett üzenetek?
A Fehér Ház szerint Irán már tett gesztusokat, például több olajszállító tanker áthaladását is engedélyezte a szoroson. Trump ezt a tárgyalási hajlandóság bizonyítékának tekinti.
A valóság azonban ennél árnyaltabb:
bár valóban áthaladt néhány tanker, az amerikai elnök által említett részletek — például a konkrét számok vagy a hajók zászlaja — nem minden esetben erősíthetők meg független forrásokból.
A jelenlegi helyzet inkább emlékeztet egy ideiglenes taktikai szünetre, mint valódi deeszkalációra. Miközben Washington időt ad Teheránnak, párhuzamosan növeli a katonai nyomást, és nyitva hagyja a konfliktus minden lehetséges eszkalációs útját.
- 16:08
2026. március 23. - 06:13
2021. december 19. - 11:00
2026. február 15.
