Irán rakétákat lőtt ki egy fontos amerikai-brit katonai bázis felé, amelyeknek hatótávolság meghaladta az eddig ismert képességeket.
Irán két ballisztikus rakéta segítségével támadta meg az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közös katonai bázisát, Diego Garciát – számolt be péntek este a Wall Street Journal több amerikai tisztviselőre hivatkozva.
Már Diego Garciát is elérik az iráni rakéták
A beszámolók szerint az egyik rakéta a repülés során meghibásodott, míg a másik ellen egy amerikai hadihajó indított elfogórakétát. Egyelőre nem erősítették meg, hogy az elfogás sikeres volt-e, ugyanakkor egyik rakéta sem érte el a bázist.
A támadás azért is figyelemre méltó, mert a Diego Garcia nevű támaszpont mintegy 4000 kilométerre található Irántól.
Ez kétszerese annak a körülbelül 2000 kilométeres hatótávolságnak, amelyet Abbász Aragcsi még a közelmúltban Irán ballisztikus rakétáinak maximális hatótávaként említett.
Egy korábbi elemzés szerint Irán rakétaarzenáljának jelentős részét rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták alkotják. A rövid hatótávolságú eszközök általában legfeljebb 1000 kilométerre képesek eljutni, míg a közepes hatótávolságú rakéták akár 3000 kilométeres távolságot is elérhetnek. Az izraeli Alma Research and Education Center ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy Teherán hosszú hatótávolságú ballisztikus rakéták fejlesztésének előrehaladott szakaszában jár.
Diego Garcia az Indiai-óceán közepén fekvő szigeten található stratégiai katonai bázis, ahol az Egyesült Államok bombázó repülőgépeket, nukleáris tengeralattjárókat és irányított rakétákkal felszerelt rombolókat állomásoztat.
Mit lép Európa?
Ha valóban igaz, hogy Irán képes volt egy több mint 4000 kilométerre fekvő célpont felé rakétát indítani, az komoly biztonsági következményekkel járhat Európa számára is. Egy ilyen hatótávolságú fegyverrel a Közel-Keletről indított rakéták már Európa jelentős részét elérhetik, beleértve számos NATO-tagállamot is.
Ez alapvetően változtathatja meg a kontinens rakétavédelmi számításait, hiszen a jelenlegi rendszerek elsősorban regionális fenyegetésekre vannak optimalizálva.
Egy esetleges iráni interkontinentális vagy közel interkontinentális rakétaprogram előrehaladása nemcsak katonai, hanem politikai és stratégiai nyomást is gyakorolhat Európára. Az ilyen fegyverek megjelenése új lendületet adhat a rakétavédelmi rendszerek fejlesztésének és a NATO védelmi stratégiájának átalakításának, miközben tovább növelheti a Közel-Kelet és Európa közötti biztonsági feszültségeket.








