Dr. Kornéli Beáta történész, Közel-Kelet-kutató szerint az iráni vezetés egy mélyen gyökerező, machiavellista alapokon nyugvó pragmatizmust követ.
Az iráni vezetés döntéshozatali mechanizmusának kulturális gyökereiről ír legújabb Facebook-posztjában Dr. Kornéli Beáta, lapunk állandó szerzője, megemlítve, hogy jól ismeri a 19. századi közel-keleti folyamatokat.
A történésznek meggyőződése, hogy a válasz ebben az időszakban keresendő.
Az iráni vezetés egy mélyen gyökerező, machiavellista alapokon nyugvó pragmatizmust követ, amelyet jelentős mértékben formáltak a 19. század közepétől datálható európai katonai és közigazgatási modellek – állítja a szerző.
Az iráni stratégiai gondolkodás európaizálódása
Mivel a nagyhatalmak és ezzel együtt az európai eszmeáramlatok századokon át igen markánsan jelen voltak a régióban, nincs olyan óriási szakadék az európai és a közel-keleti elit gondolkodásmódja között, mint ahogy véljük – írja a Közel-Kelet szakértő.
Az iráni stratégiai gondolkodás európaizálódását szerinte pont az Orosz és a Brit Birodalom iráni expanziós törekvések tették szükségszerűvé.
Ez a kétoldalú nyomás kényszerítette ki azt a felismerést, hogy a hagyományos perzsa államszervezet és hadviselés képtelen ellenállni a nyugati technológiának, ezért modernizálni kell,
éspedig európai módra, mint ahogy azt az Oszmán Birodalom is tette – állítja.
A 19. századi iráni vezetők realizmusát talán legjobban Nászer ad-Din sah tükrözi, aki a feljegyzéseiben elismerte, hogy bár gyűlöli az európai hatalmak beavatkozását, kénytelen a lehető legtöbb előnyt kicsikarni belőlük az ország túlélése érdekében.
A nyugati tudás felhasználása a nyugati dominancia ellen az iráni reálpolitika egyik alapkövévé vált
– írja Kornéli Beáta.
Nem tűnt el a racionalitás, csak átcsomagolták
Reza sah felismerte, hogy egy egységes és erős államhoz modern, európai típusú tiszti karra van szükség. Ennek érdekében tisztek ezreit küldték francia, brit és német katonai akadémiákra, amelyek döntő befolyást gyakoroltak az iráni tiszti elit világképére.
Ez a racionalitás az 1979-es iszlám forradalom után sem tűnt el, csak új retorikai csomagolást kapott.
Az iráni politikai gondolkodás leginkább félreértett, de legfontosabb eleme a maslahat, a célszerűség elvének intézményesítése
– írja posztjában a történész. Ez a fogalom az iráni államszervezetben azt a funkciót tölti be, mint az európai politikai elméletben a raison d’état.
A szakértő szerint az iráni katonai doktrína egyik alapeleme retorikailag a Koránra vezethető vissza, amely szerint a hit és az állhatatosság többszörösére növeli egy katona erejét.
8:65: ‘Ha akad köztük húsz állhatatos, azok kétszáz fölött is győzelmet aratnak, és ha akad köztük száz, akkor azok ezer hitetlen felett is győzelmet aratnak, mivel olyan nép ez, amely nem ért semmit.
Alapvetően ez egy racionális elv, a Vietnam-szindróma iráni megfelelője. A cél nem az ellenség teljes megsemmisítése, hanem a győzelem árának olyan magasra emelése, amit a nyugati társadalmak már nem hajlandóak megfizetni. Pont ezzel operálnak most is a Perzsa-öböl lángra gyújtásával. Egyébként ez sem új jelenség – állapítja meg.
Az iráni vezetők machiavellisták
Niccolò Machiavelli művének megírásához bizonyítottan használta a bagdadi Sirr al-Asrar című munkát, amit Secretum Secretorum címmel latinra fordítottak – idézi fel, egy olyan „körforgást” említve, amelyben
a reálpolitikai elvek részben az iszlám keletről kerültek Európába, majd a 19. és 20. században az európai katonai iskolák közvetítésével tértek vissza Iránba.
A szakértő véleménye szerint az iráni stratégiai gondolkodás fő jellemzői a 19. századi Dar al-Funun óta állandóak, amelyeket sokkal inkább a technokrata realizmus, a rendszer-prioritás, az aszimmetrikus elrettentés és a machiavellista hatalommegosztás jellemez, mint a síita teokratikus elvek.
De mit jelent ez a háború kimenetelével kapcsolatban?
A szakértő szerint nem egy apokaliptikus végkifejlet a legvalószínűbb, hanem egy olyan pont elérése, ahol az iráni vezetés, felismerve, hogy a támadókapacitásuk nagyrészét elveszítették, a rendszer fennmaradása érdekében hajlandó lesz egy súlyos kompromisszumra, amelyet belföldön ismét „hősi rugalmasságként” vagy a nemzet védelmeként fognak keretezni.
Kornéli Beáta úgy látja, a Nyugat is kénytelen lesz visszavonulni és egyezséget kötni Teheránnal, mielőtt az olajárak egekbe szökése bedöntené a gazdaságaikat és Washingtonban elkezdődne a szavazatvesztés.
Persze ezt a kalkulációt az orosz és kínai célok bőven felülírhatják, amivel ebben a cikkben nem számoltunk – teszi hozzá végül.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 06:13
2026. március 18. - 06:13
2025. március 13. - 19:00
2025. november 5.
