Izraelben sokan garantáltnak látják Amerika katonai segítségnyújtását, partnerségét ebben a háborúban. A The Jerusalem Post biztonságpolitikai szakértője szerint azonban ez veszélyes tévedés.
Az izraelieknek igazuk van abban, ha történelmi jelentőségűnek látják az Izrael és Amerika közötti katonai partnerséget, amely az Irán ellen folyó háborúban alakult ki.
Amit most látunk, az rendkívüli: példátlan közös műveletek és hírszerzési információk megosztása, alig néhány évvel ezelőtt még kevesen tudták volna ezt elképzelni
– írja a The Jerusalem Poston megjelent véleménycikkében Yaakov Katz biztonságpolitikai szakértő, a MEAD think tank egyik alapítója.
A szerző szerint azonban éppen itt követnek el az izraeliek egy alapvető hibát: sokan természetesnek veszik ezt a partnerséget.
Nem ez az új normális Amerika és Izrael között?
Izraelben hajlamosak azt feltételezni, hogy amit a Trump-kormány nyújtott ebben a háborúban – a hajlandóságot közvetlen háborút indítani Irán ellen, a példátlan stratégiai koordinációt és az Izraelnek az elmúlt 15 hónapban nyújtott szélesebb körű támogatást – az egyszerűen az új normális. Ez a feltételezés veszélyes tévedés – állítja Katz.
Az amerikai–izraeli kapcsolatok soha nem voltak statikusak. Mindig is voltak az együttműködésnek fénypontjai, de voltak a feszültségek és nézeteltérések mélypontjai is.
Joe Biden például olyan döntéseket hozott, amelyek Izraelt mélyen csalódásként érintették. Kormánya elhalasztotta az egytonnás bombák leszállítását, és nyíltan ellenezte Izrael rafahi szárazföldi offenzíváját. Ezeket a döntéseket Izraelben széles körben bírálták, és nem alaptalanul – írja.
De ezt nem lehet a tágabb összefüggésből kiragadva vizsgálni: október 7-ét követően Biden repülőgép-hordozó harci csoportokat küldött a régióba, hogy elriassza Iránt és a Hezbollahot. Kiállt Izrael mellett az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és háborús időkben személyében elsőként tett látogatást Izraelben egy amerikai elnök.
Izraelnek észre kell vennie: Amerika változik
A kemény igazság, amit az izraelieknek be kell látniuk: a jövőbeli amerikai elnökök Izraelhez való viszonya aligha fog hasonlítani Joe Biden vagy Donald Trump hozzáállásához.
És ez aggodalomra ad okot. Mert ha nem ébredünk rá az amerikai politikában és társadalomban végbemenő változásokra, a következmények végül súlyosabbak lehetnek, mint amit jelenleg el tudunk képzelni –
hívja fel a figyelmet az izraeli lap kommentátora.
Már nem az a kérdés, hogy a következő elnök biztosít-e Izraelnek éves katonai támogatást. Kérdéses, hogy egy jövőbeli háborúban egy másik elnök engedélyezni fogja-e a harci repülőgépek alkatrészeinek Izraelbe szállítását.
Vessünk egy pillantást a háború kitörése előtt mindössze két nappal közzétett legfrissebb Gallup-felmérésre.
Több mint két évtized után először az amerikaiak nagyobb szimpátiát tanúsítanak a palesztinok iránt, mint az izraeliek iránt. Az amerikaiak 41 százaléka mondta, hogy jobban szimpatizál a palesztinokkal, szemben a 36 százalékkal, akik azt állították, hogy inkább az izraeliekkel szimpatizálnak.
Alig egy évvel korábban Izrael még 13 pontos előnnyel vezetett – emlékeztet a szerző.
Ez azért jelentős elmozdulás, mert a szimpátia a szolidaritás egyik mérőszáma. Jól tükrözi, hogy az amerikai közvélemény érzelmi középpontja merre mozdul el.
Be kell látnunk az igazságot: Izrael elmúlt két és fél évbeli háborúit – amelyeket az izraeliek túlnyomó többsége a nemzeti túléléshez szükségesnek tart – az Egyesült Államokban nem így értelmezik. És a politikai következmények máris láthatók – állítja Katz.
Vegyük például Chicagót
Chicagóban él Amerika egyik legnagyobb, minteg 300 ezres zsidó közössége, amely néhány nap múlva egy jelentős kongresszusi választási küzdelem tanúja lesz.
És bár a vezető jelöltek közül ketten zsidók, a verseny nem arról szól, ki áll jobban Izrael mellett, hanem arról, ki bizonyítja, hogy kritikusabb vele szemben.
Az egyik esélyes, Laura Fine, eddig mindig Izrael-párti álláspontot képviselt, de még ő is érzi a nyomást, hogy távolodjon el a hagyományos Izrael-párti politikai támogatói hálózatoktól, hogy esélyes maradjon a demokratikus szavazók körében.
Vagy ott van Gavin Newsom kaliforniai kormányzó, akit széles körben a 2028-as demokratikus elnöki jelöltség egyik fő esélyesének tartanak. A múlt héten Izraelt „apartheid államnak” nevezte, és azt javasolta, hogy az Egyesült Államok fontolja meg újra Izraelnek nyújtott katonai támogatását.
Már a jobboldal sem áll ki egyértelműen Izrael mellett
A támogatás eróziója nem korlátozódik a politikai baloldalra, egyre inkább a jobboldalon is megfigyelhető – idézi fel a szerző.
A konzervatív média és politika befolyásos szereplői egyre inkább megkérdőjelezik az Egyesült Államok és Izrael közötti kapcsolatot.
Olyan kommentátorok, mint Tucker Carlson, Candace Owens és mások olyan narratívákat terjesztenek, amelyek Izraelt nem stratégiai szövetségesként, hanem az Egyesült Államok számára terhet jelentő vagy kockázatot hordozó tényezőként ábrázolják. Egy nemrégiben készült Pew-felmérésben az 50 év alatti republikánusok fele nyilvánított kedvezőtlen véleményt Izraelről.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fiatalabb evangéliumi keresztény szavazók körében is tapasztalható az automatikus támogatás fokozatos csökkenése, a tendencia már nem hagyható figyelmen kívül – Izrael támogatása már nem csupán arról szól, hogy melyik párt irányítja a Fehér Házat. A változás pártállástól függetlenül zajlik.
És ez az, ami miatt ez a pillanat olyan veszélyes – írja Katz.
Képzeljük csak el, hogy Izraelnek a magas szintű amerikai katonai támogatás nélkül kellene szembenéznie Iránnal, a Hezbollah-val, a Hamászszal, a huszikkal és más regionális szereplőkkel.
Izrael a tűzzel játszik, ha megengedi, hogy támogatása pártkérdéssé váljon Amerikán belül. Épp ezért a szerző szerint szükség van az izraeli politika, a hangnem és a stratégiai megközelítés alapos újragondolására. Izraelnek fel kell ismernie, hogy számos politikáját és intézkedését az Egyesült Államokban egyre inkább más szemszögből szemlélik, mint ahogyan ők maguk értelmezik azokat.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 19:45
2020. január 13. - 15:06
2026. február 19. - 07:30
2025. június 16.
