A baloldali német tageszeitung (taz) kommentátora felszólította a németországi hitközség vezetőjét, hogy „fogja be a száját”, ne támogassa az Irán elleni háborút, és határolódjon el az izraeli hadsereg fellépésétől. Hogy miért tett ilyet, az nagyon érdekes kérdés.
Fenti fotónk egy németországi baloldali, Gáza melletti tüntetésen készült, a táblán a felirat azt jelenti: „vér tapad a kezetekhez”. A miénkhez? Kiéhez? A jóhiszemű olvasat ugye az lenne, hogy Izraelre, talán Amerikára vagy a zsidó államot kisebb hezitálásokkal támogató német kormányra gondolnak, egy konkrét állami politika bírálatára.
És akkor ezt a naiv baromságot még ebben a pillanatban vessük el.
Ezek az emberek nem Izrael nagykövetségei, konzulátusai előtt tüntetnek. Nem csak az ott élő vagy odalátogató, héberül beszélő, kipát viselő izraelieket támadják meg, késelik meg, október 7-e óta egyre fokozódó iramban.
Nem izraeli természetes vagy jogi személyekre korlátozzák a „népirtás”, az „apartheid” a „kolonizáció” elkövetésének vádját, hanem zsidókra mint olyanokra. Éspedig rasszista alapon: aki zsidó, az genetikailag felel Gázáért.
A jó zsidó vagy baloldali, vagy csöndben van
Ezek az emberek a németországi 90 ezres zsidó közösség egészét fenyegetik, ki nem mondva azzal, hogy zsidók lévén Izrael ötödik hadosztálya, Netanjahu európai alvó ügynökei, a genocídium fedésben köztük élő támogatói.
Ezek az emberek azokat a zsidókat szeretik, akik a baloldali „békerendezvényeken” vonulnak, jelezve, hogy ők zsidókként vetik el a népirtást, és ha kameráknak nyilatkoznak, mindig hangsúlyozzák, mennyire elhatárolódnak Netanjahu háborújától, ami csak arra szolgál, hogy hatalomban tartsa a diktátort.
A lényeg az, hogy nem politikai, hanem etnikai alapon diszkriminálnak, verik meg, inzultálják, késelik meg a zsidókat, festenek horogkereszteket vagy Dávid-csillagokat állítólag zsidók lakta házakra. Izraelben is azt utálják, hogy zsidó.
Most pedig a vezető baloldali napilap, az egy ideje már csak online megjelenő tageszeitung (taz) egyik munkatársa akarja korlátozni a zsidó hitközség vezetőjének szólását, mondván, hagyja az izraeli nagykövetre a háború melletti kiállást.
Itt van megint: a németországi zsidók, mint Izrael állam érdekkijárói. Ha a zsidók kiállnak Izrael mellett, ne csodálkozzanak, ha.
Pont a hitközség vezetője ne beszéljen
Susanne Knault, aki korábban húsz évig a taz izraeli tudósítója volt, az zavarta, hogy „pont Josef Schuster” állt ki az Irán elleni izraeli-amerikai légitámadások mellett, és hogy ezt „nyilvánosan és a Zsidó Központi Tanács elnökeként” tette.
A Jüdische Allgemeine felhívja a figyelmet, hogy a tanult újságírónő pont arra a Josef Schusterre mutogat, aki pont az iráni rezsim fenyegetései miatt éjjel-nappal személyi védelemre szorul, és ezzel pont annak a kisebbségnek a képviselőit akarja elhallgattatni, akiknek zsinagógáit számos esetben Irán megbízásából gyújtották fel. Pont.
Mintegy 330 ezer olvasójával a taz Németország egyik legbefolyásosabb baloldali lapja, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a vélemény rovatban lejöhetett egy olyan kitétel, hogy „nem először merészkedett túl messzire a Zsidó Központi Tanács elnöke”, a gázai genocídium idején merészelte bírálni a német fegyverszállítások leállítását, szerepzavaros és önélzetes a kis latol.
De a legviccesebb javaslatát Knaul a végére hagyta:
Mennyivel jobb lett volna, ha távol tartotta volna magát az izraeli háborútól, és egyúttal párbeszédet kezdeményezett volna a Németországban élő palesztinokkal.
Egyszerűen zseniális ötlet, elképzelni sem tudom, hogy ez miért nem jutott magától Schuster eszébe.
Amiről biztosan nem beszéltek volna
A németországi zsidó és palesztin vezetők beszélgetését nagyjából így képzelem:
– Jó napot kívánok, Josef Schuster vagyok, és azért telefonálok, hogy addig se támogassam Amerika és Izrael Irán elleni légicsapásait.
– Szálem alejkum. Mi ugye totál elítéljük az amerikai imperialisták és a cionisták támadásait legfőbb szponzorunk ellen. Ami genicídium, de csak azért, mert zsidók csinálják.
– Értem. Ezt akkor szerintem megbeszéltük. Mik a terveik amúgy? Németország iszlamizációját mikorra tervezik?
– Á, azt csak jövő hétre, nagyon sok dolgunk van még, most mennem is kell, ha nem haragszik, beraknék egy agymosást, pardon, nagymosást.
Amiről biztos nem beszéltek volna: az, hogy október 7-e után Izrael ürügyén Németországban és Európa-szerte kilőtt a zsidóság elleni támadások száma, kollektív büntetésként, ez az intenzitás pedig elképzelhetetlen a muszlim „kulturális intézmények”, egyes mecsetek masszív iráni támogatása nélkül.
Nem teljesen pimf ügyek
A taz három főszerkesztőnője egy emberként állt ki munkatársa vállalhatatlan publija mellett, azzal az arrogáns kitétellel elütve a kritikát, hogy „Aki csak a kommentár címét nézi, az esetleg elmulasztja a szövegben szereplő érvelést”, saját olvasóikat hülyének nézve ezzel.
Pimf ügy? Kit érdekel egyrészt a kommentár, másrészt a három nő a taz élén? Sajnos van némi súlya az ügynek,
nem teljesen mindegy ugyanis, hogy Európa vezető gazdaságában milyen ideológiákkal lehet normalizálni az antiszemita gyűlöletkeltést, a woke normák lassú intézményesítését, a kritika arrogáns félresöprését.
Ugyanez a mentalitás köszön vissza a Berlinale-ügy kezelésében: mint megírtuk, végül a helyén maradhatott a rangos filmfesztivál igazgatónője, aki csöndben maradt a díjátadón történt antiszemita botrány közben és utána. Neves alkotók tömegei szolidarizálódtak ugyanis vele, egy szóval sem említve a hallgatását és azt, hogy palesztin művészekkel Hamász-esztétikájú kellékek között fotózkodott.
A nemzetközi vendégekkel való közös fotózás része egy ilyen fesztivál szokásainak. A különböző identitások láthatósága nem jelenti azok támogatását, hanem egy nyitott és demokratikus közszféra kifejeződése
– hazudta közleményében a Berlinale. Akárcsak ezt: „A nemzetközi filmfesztivál nem diplomáciai eszköz, hanem védelemre méltó demokratikus kulturális tér. Erőssége abban rejlik, hogy képes befogadni eltérő nézőpontokat és láthatóvá tenni a sokszínűséget.”
Nem vagyunk ostobák: pontosan tudjuk, hogy izraeli és IDF-zászlókkal fotózkodva, Izrael-párti statement-ek és mondjuk a „Free Palestine from Hamas” szlogen hangoztatásával egyetlen igazgatónő sem élné túl az eltérő nézőpontokat, a látható sokszínűséget mindig kiemelten fontosnak tartó progresszív erők shitstormját.
Ez pedig markáns üzenet a zsidóknak is. Ugyanaz, amit a taz publicistája üzent: fogjátok be.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 14:20
2024. március 26. - 16:032023. június 28.
- 06:052019. március 21.
