A háború kitörését megelőzően számos jelentés látott napvilágot arról, hogy Kína új radarrendszereket adott át Iránnak, azzal a céllal, hogy megerősítse Teherán légvédelmi képességeit egy esetleges újabb konfliktusra készülve.
Úgy tűnik, hogy az Iránnak átadott kínai és orosz légvédelem teljes kudarcot vallott.
Amerika felmosta a padlót az iráni légvédelemmel
Amint arról a Neokohn is beszámolt, az Egyesült Államok szombati, Izraellel közös iráni csapásai során számos új képességet vetett be. Az amerikai erők az első 12 órában mintegy 900 csapást hajtottak végre az „Operation Epic Fury” (Féktelen Düh) fedőnevű művelet keretében. A támadásban szárazföldi, légi és haditengerészeti erők egyaránt részt vettek, és az amerikai értékelés szerint sikerült „hatékonyan elnyomni” az iráni légvédelmet, a teheráni válaszlépések pedig csak korlátozott eredményeket hoztak.
Mindez azért is meglepő, mert az elmúlt hetekben nagy figyelmet kapott a kínai gyártmányú YLC-8B légvédelmi radar állítólagos Iránnak történő átadása. A lépés különös jelentőségűnek számított az Izrael és Irán közötti, 12 napos háború után, amely rávilágított az iráni légvédelem sérülékenységére és technológiai elavultságára.
Az átadás kapcsán a Defense Security Asia védelmi elemzője egyenesen azt állította, hogy ez a légvédelmi rendszer a világ azon kevés radarjai közé tartozik,
amely nagy távolságból is képes folyamatosan észlelni és követni a nyugati ötödik generációs – azaz lopakodó – harci repülőgépeket.
A több, akár 700 kilométeres hatótávolságú rendszer átadásától ezért sokan jelentős változást vártak az iráni légvédelmi architektúrában, megkérdőjelezve az amerikai és izraeli, lopakodó képességekre épülő csapásmérési doktrínák várható hatékonyságát.
Csődöt mond az orosz és a kínai haditechnika
A YLC-8B légvédelmi radart a Nanjing Research Institute of Electronics Technology fejlesztette ki. A rendszer UHF-sávú, alacsony frekvenciájú radartechnológiát használ, amelyet kifejezetten úgy terveztek, hogy nagyobb eséllyel észlelje a lopakodó repülőgépeket.
Ez azért volt fontos Irán számára, mert az olyan amerikai típusok, mint az F-22-es és F-35-ös vadászgép vagy a B-2-es nehézbombázó, radarhullám-elnyelő formatervezésük révén nehezebben felderíthetők a hagyományos radarok számára.
A hírek szerint ugyanakkor több, Kínából és Oroszországból származó radar nem észlelte az amerikai és izraeli repülőgépeket az iráni műveletek során. Hasonló problémákról számoltak be korábban Venezuelában is, ahol kínai gyártmányú rendszerek nem tudták érzékelni az amerikai légi eszközöket a januári Maduro-rajtaütés során.
Olyan információk is napvilágot láttak, miszerint az amerikai haditengerészet EA-18G Growler elektronikai hadviselési repülőgépei az Abraham Lincoln repülőgép-hordozóról felszállva több, Iránnak szállított kínai és orosz gyártmányú radar- és rakétarendszert is semlegesítettek, köztük a Type 305A és YLC-8B radarokat, valamint HQ-9B és Sz-400 légvédelmi rendszereket.
Utóbbiak kapcsán ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy több hírportál és regionális hírszerzési jelentés is arról számolt be, hogy Irán “nagy mennyiségben” kap HQ-9 légvédelmi rendszereket, és Moszkva is tervezi az Sz-400 átadását (Irán már tesztelte tavaly nyáron a rendszert), de ezt egyik fél sem erősítette meg hivatalosan, és nyilvános fotók, műholdképek vagy független források még nem igazolták a tényleges telepítést.
A nyugati technika legyőzte a keletit
Az amerikai-izraeli nyitótámadás lehengerlő sikere után ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy az iráni, orosz és kínai technikára épülő iráni légvédelem teljesen „vakon volt” a támadás során, és rövid idő leforgása alatt működésképtelenné tették az ellene bevetett nyugati fegyverek. Egyes szakértők úgy vélik, a kudarc oka az lehetett, hogy az Iránnak átadott rendszerek nem tudtak megbirkózni az amerikai erők fejlett elektronikai hadviselési eszközeivel, így a HARM radarelhárító-rakéták könnyen megsemmisítették azokat.
A konfliktus előrehaladtával várhatóan egyre több részlet válik majd ismertté a felek által alkalmazott eszközökről és azok teljesítményéről. Ezek az információk minden bizonnyal komoly szakmai kérdéseket vetnek majd fel a kínai és orosz gyártmányú haditechnika valós harctéri hatékonyságáról, különösen a korszerű, fejlett amerikai elektronikai hadviselési képességekkel szemben.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
- 19:00
2026. február 26. - 18:00
2025. május 1. - 18:00
2026. január 11.
