Kutatók szerint az Anastasi I. néven ismert papirusz – vagyis a „Szatirikus levél” – tartalma egybevág az óriásokról szóló bibliai leírásokkal.
A British Museumban 1839 óta kiállított, 3300 éves egyiptomi papiruszt nemrégiben az Associates for Biblical Research (ABR) nevű szervezet a bibliai óriások létezésének bizonyítékaként hozta fel.
Mi áll az egyiptomi papiruszon?
A dokumentumot a szakértők többsége egyfajta gúnyiratnak tekinti, amelyet két katonai írnok váltott egymással egy Kánaánba indított egyiptomi hadjárat részleteiről. Alan Henderson Gardiner 1911-es fordítása szerint a levél említést tesz a „saszu” (shashu) népről – egy nomád kánaáni törzsről –, amelynek tagjai négy-öt „egyiptomi királyi könyök” magasak voltak.
„Ez azt jelenti, hogy az általuk észlelt egyének magassága legalább 203 és 259 centiméter között mozoghatott”
– írta az ABR a levél elemzésében. „Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a levél egyik fő hangsúlya éppen a pontosság iránti igényen van.”
Az ABR azzal támasztja alá, hogy a levél tartalma nem csupán szatíra, hanem valóság, hogy létezik egy dombormű, amely két saszu kém elfogását ábrázolja. A dombormű az i. e. 13. századi kádesi csata idejéből származik (amelyet az Egyiptomi és a Hettita Birodalom vívott egymással), és az egyiptomiak által elfogott kémeket ábrázolja.
„Egy dolog az, hogy az egyiptomi faragványokon a fáraókat szinte emberfeletti méretűnek ábrázolják a saját dicsőségük hirdetésére.
Az viszont egészen más, amikor az ellenségeiket tüntetik fel ekkorának”
– érvelt az ABR. „Úgy tűnik, az egyiptomiak valóban szokatlanul magas harcosokkal találták szembe magukat a kánaáni hadjárataik során.”
Bibliai bizonyítékok az óriások létezésére
Az ABR emellett felhívta a figyelmet a berlini múzeumban őrzött ókori egyiptomi cseréptöredékekre is. Ezeken az „Iy Aneq” felirat szerepel, amely egyes elméletek szerint megegyezik a Bibliában említett „Anák fiaival”, akiket óriásokként azonosít a szöveg.
A bibliai hagyomány szerint Anák fiai egy óriástermetű nép voltak, akiktől még a zsidó kémek is megijedtek Kánaán felderítésekor.
A szervezet hivatkozik továbbá Góliátra (Sámuel I. könyve), Ógra, Básán királyára (Mózes V. könyve), valamint egy harmadik óriásra, aki Sámuel II. könyvében bukkan fel, mint a bibliai óriások létezésének további írásos bizonyítékaira.
