A brit baloldal újra ugyanabba a csapdába sétál bele, amelybe már többször belebukott: a múlt kísértetei visszatérnek, és magukkal rántják a jelent is. Jeffrey Epstein neve ismét felbukkant a londoni politikában, és ezúttal nemcsak egy háttérembert, hanem magát a miniszterelnököt sodorhatja veszélybe. A kérdés már nem az, történt-e törvénysértés, hanem az, hogy Keir Starmer túléli-e politikailag Peter Mandelson örökségét.
Az elmúlt napokban több brit lap, köztük a The Independent, új lendülettel kezdett foglalkozni a Jeffrey Epsteinhez köthető politikai kapcsolatokkal. A történet középpontjába ismét Peter Mandelson került, a Munkáspárt egyik legbefolyásosabb háttérembere, a Blair-korszak szürke eminenciása, akinek Epsteinhez fűződő kapcsolatai régóta ismertek, de eddig következmények nélkül maradtak.
Mandelson Epsteinhez fűződő, dokumentált kapcsolatai önmagukban is kínosak, de az ügy akkor vált igazán mérgezővé, amikor kiderült:
az Új Munkáspárt egykori kulcsfigurája Starmer hatalomra kerülése után sem tűnt el teljesen a Munkáspárt befolyási köréből.
Bár semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Starmer személyesen érintett lenne Epstein megbotránkoztató ügyeiben, politikailag mégis ő viseli a felelősséget azért, hogy nem vágott azonnal és látványosan el minden szálat Mandelson felé. Az Epstein-név így nem jogi, hanem morális fegyverré vált: azt a kérdést szegezi a miniszterelnöknek, valóban szakított-e a baloldal régi elitjével, vagy csak új csomagolásban viszi tovább ugyanazt a hatalmi hálózatot.
Most azonban a Mandelson-szál túlnőtt önmagán.
Az ügy már nem egy kellemetlen melléksztori, hanem a kormányfő politikai becsületének próbája lett.
| Peter Mandelson a brit baloldal egyik legellentmondásosabb figurája: a Tony Blair-féle New Labour (Új Munkáspárt) korszak kulcsembere, aki soha nem választásokon, hanem a háttérben gyakorolt valódi hatalmat. Stratéga, „királycsináló”, aki túlélte a párton belüli tisztogatásokat és botrányokat is. Jeffrey Epsteinhez fűződő kapcsolatai azonban politikailag mérgező örökséggé váltak. Bár Mandelson ellen nem született jogerős ítélet, az Epstein-szál éppen azt testesíti meg, amitől Keir Starmer el akarta határolni a Munkáspártot: az elit belterjességét, az erkölcsi szürkezónákat és azt az érzést, hogy vannak, akikre nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok. Mandelson neve ezért nem egy múltbeli ügy, hanem egy folyamatosan újraéledő politikai teher. |
Starmer csapdája: erkölcsi póz vagy hatalmi kompromisszum
Keir Starmer egész pályáját arra építette, hogy ő más, mint a régi Munkáspárt: jogász, rendpárti, erkölcsös, unalmasan kiszámítható. Éppen ezért vált robbanásveszélyessé, hogy Mandelson ügyében nem történt gyors és látványos szakítás. A közvélemény azt látta, hogy a miniszterelnök inkább tompít, magyaráz és időt nyer, miközben a párt múltjának egyik legtoxikusabb figurája továbbra is ott lebeg a kormány felett.
Starmer számára ez nem jogi, hanem morális kérdés.
Nem az számít, hogy személyesen érintett-e, hanem az, hogy hajlandó-e levágni a Munkáspárt régi elitjének utolsó, kompromittáló szálait.
A brit politikában az ilyen hezitálás gyorsan végzetessé válhat.
Epstein neve mint politikai fegyver
Jeffrey Epstein neve ma már nem egyszerűen egy bűnügyi ügyhöz kötődik, hanem egy egész globális elit erkölcsi csődjének szimbóluma. Amikor ez a név felbukkan, nem bizonyítékokat keresnek, hanem fejeket. Mandelson kapcsolatai éppen ezért váltak újra politikailag mérgezővé, és ezért ragadtak rá közvetve Starmerre is.
A botrány valódi veszélye abban rejlik, hogy lerombolja a miniszterelnök egyik utolsó védvonalát: a hitelességet. Ha Starmerről elhiszik, hogy nem képes elszakadni a baloldal régi, zárt elitjétől, akkor a „tiszta lap” narratívája összeomlik.
Utódlási suttogás Westminsterben
Ebben a légkörben nem meglepő, hogy már az utódlásról is suttognak. A sajtóban egyre gyakrabban jelenik meg Shabana Mahmood neve, mint egy lehetséges válságkezelő figura. Nem azért, mert hivatalos kihívó lenne, hanem mert nem köthető sem Mandelsonhoz, sem a New Labour (Új Munkáspárt) korszakának kompromisszumaihoz.
Ez azonban egyelőre puszta spekuláció.
Nincs bejelentett lemondás, nincs pártbeli lázadás, csak egy lassan mérgezővé váló történet, amely napról napra gyengíti a miniszterelnök pozícióját.
| Shabana Mahmood a brit Munkáspárt új generációjának egyik legismertebb arca. Birminghamben született, pakisztáni származású, gyakorló muszlim családból érkezett, jogi végzettséggel. Politikailag a párt baloldalához sorolják, de pragmatikus, fegyelmezett szereplőként tartják számon. Karrierje során tudatosan kerülte a nagy botrányokat, és nem kötődik az Új Munkáspárt korszak régi hatalmi hálózataihoz. Éppen ez teszi vonzóvá a nevét egy esetleges vezetőváltásról szóló találgatásokban. |
Előjáték vagy végjáték?
A Mandelson–Epstein-szál önmagában nem buktat meg kormányfőt. De kiváló eszköz arra, hogy felszínre hozza mindazt, amit a brit baloldal el akar felejteni: a hatalomhoz való görcsös ragaszkodást és a morális határok elmosását. Ha Starmer nem képes egyértelműen lezárni ezt az ügyet, akkor nem egy botrányba bukik bele, hanem egy hosszú politikai kifárasztásba. És a brit politikában ez gyakran sokkal végzetesebb.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
