Február 1-jén mérföldkőhöz érkezett a gázai tűzszünet: részlegesen újranyílt a Rafah-i határátkelő Gáza és Egyiptom között. A lépést sokan a 2025. október 13-án életbe lépett tűzszünet egyik legfontosabb „kézzelfogható hozadékának” tekintik, ugyanakkor már az első órákban világossá vált, hogy a döntés rendkívül törékeny politikai és biztonsági környezetben született.
Az Egyesült Arab Emírségekben működő Al-Ain média szerint Izrael hónapok óta tartó nemzetközi nyomás és humanitárius szervezetek követelései után egyezett bele abba, hogy korlátozott formában, szigorú ellenőrzés mellett megkezdje a gázai átkelő újranyitását. A forgalom egyelőre kizárólag személyekre vonatkozik, áruszállításról vagy széles körű humanitárius belépésről nincs szó.
Az időzítés különösen érzékeny. Az átkelő újranyitása mindössze két nappal követte az izraeli légicsapásokat Gázában.
Az izraeli hadsereg szerint a csapásokra azért került sor, mert nyolc fegyveres lépett ki egy föld alatti alagútrendszerből Kelet-Rafahnál, megsértve a tűzszünetet.
Az izraeli közlés szerint több Hamász- és Iszlám Dzsihád-parancsnokot is célba vettek.
Palesztin források ugyanakkor arról számoltak be, hogy a támadásokban mintegy két tucat ember vesztette életét. Izrael erre azzal reagált, hogy fegyverraktárakat, fegyvergyártó létesítményeket és rakétakilövő állásokat semmisítettek meg, hangsúlyozva: a Hamász rendszeresen civil infrastruktúrát használ katonai célokra.
Nemzetközi aggodalmak és politikai felügyelet
A Rafah-i átkelő megnyitását szorosan figyelik azok az országok is, amelyek a tűzszünetet támogatták, és együttműködnek a Fehér Házzal a Trump elnök által kezdeményezett Béketanács keretében. A testület gázai főmegbízottja, Nickolay E. Mladenov nyíltan aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a rafahi incidens és az azt követő izraeli csapások alááshatják az eddig elért eredményeket.
Mladenov szerint a helyzet világosan mutatja, milyen könnyen visszacsúszhat a folyamat egy újabb válságba, ha nincs teljes együttműködés minden fél részéről.
Hivatala jelenleg a palesztin technokrata bizottsággal dolgozik azon, hogy megelőzzék az újabb incidenseket.
Rafah történelmi és stratégiai jelentősége
Rafah történelmileg kulcsfontosságú kapu volt Gáza és Egyiptom között. 1967 után, amikor Izrael mindkét oldalt ellenőrizte, a határ gyakorlatilag eltűnt, később viszont – a Sínai-félsziget egyiptomi visszakerülése után – az átkelő a csempészet egyik fő útvonalává vált. Az IDF többször is „megtisztította” az úgynevezett Philadelphi-folyosót, legutóbb 2024 májusában, amikor Rafahban nagyszabású műveletet hajtott végre.
A mostani megállapodás szerint az átkelő kizárólag izraeli előzetes biztonsági ellenőrzéssel, egyiptomi koordinációval és európai uniós felügyelettel működhet – hasonlóan a 2025 januárjában alkalmazott mechanizmushoz.
Humanitárius remények és politikai félelmek
A tűzszünet részeként Izrael korábban azt a feltételt szabta, hogy Rafah csak akkor nyithat újra, ha minden túszt visszaszolgáltatnak. Ez a feltétel a héten teljesült, amikor az utolsó túsz holtteste is hazakerült.
Washington ezt követően jelentette be a megállapodás második szakaszába való átmenetet, Egyiptom és Katar közreműködésével.
A Rafah-i átkelő újranyitása lakmuszpapírként szolgál a tűzszünet számára. Ha a folyamat rendezett marad, az erősítheti a nemzetközi bizalmat, és utat nyithat a palesztin technokrata bizottság tényleges működéséhez Gázában. Ha azonban újabb incidensek, káosz vagy gyors lezárás követi, az azt üzeni: a tűzszünet még messze nem stabil, és a következő hónapokban komolyabb akadályok várhatók.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.