Újév hajnalán, éjfél után nem sokkal iktatták be Zohran Mamdani-t New York város polgármesterévé. A szűk körű, szimbolikus ceremóniát a régi City Hall (Városháza) metróállomáson tartották — egy elhagyott, a nagyközönség elől lezárt helyszínen, amelyet Mamdani stábja a „város rejtett történelmének” jelképeként választott. A rendhagyó helyszín és az éjféli időpont már önmagukban is jelezték: az új polgármester tudatosan szakít a hagyományokkal.
Az esküt Letitia James, New York állam főügyésze vezette le (lásd keretes írásunkat); a hivatalos, nyilvános beiktatást csütörtök folyamán tervezik.
A ceremónia legnagyobb visszhangot kiváltó eleme az volt, hogy Mamdani a Koránra tette le a hivatali esküt — két példányra: egy családi ereklyére és egy történelmi kötetre.
New York történetében még nem fordult elő, hogy a város polgármestere a Koránra esküdjön fel.
Támogatói a lépést a vallásszabadság és a sokszínűség ünnepeként értékelték. Kritikusai viszont — különösen a zsidó és pro-Izrael közösségekben — úgy látják, hogy a gesztus nem pusztán vallási, hanem politikai üzenet is, amely illeszkedik Mamdani eddigi, erősen ideologikus közéleti szerepfelfogásához.
Izrael-ellenes megnyilvánulások árnyékában
Mamdani megválasztása és beiktatása nemzetközi visszhangot váltott ki, különösen Izraelben és a diaszpórai zsidóság körében. Az elmúlt években az új polgármester többször fogalmazott meg éles kritikát Izraellel szemben, támogatta a BDS-mozgalmat, és rendszeresen „gyarmatosító államként” hivatkozott Izraelre.
Izraeli lapok és elemzők felidézték:
Mamdani nem volt hajlandó elhatárolódni az Izrael bojkottját célzó kezdeményezésektől, kétségbe vonta Izrael önvédelmi jogának arányosságát a gázai háború kapcsán, és kampánya során nem kötelezte el magát a hagyományos polgármesteri izraeli látogatás mellett — arra hivatkozva, hogy korábbi nézetei miatt Izrael akár be sem engedné.
Izraeli kormányzati és sajtóreakciók szerint Mamdani retorikája túlmutat a legitim kritikán, és gyakran az anti-cionizmus határát is átlépi.
Ki az a Letitia James?Letitia James, aki Zohran Mamdani éjféli eskütételét levezette, nem csupán New York állam főügyésze, hanem az Egyesült Államok egyik legismertebb, nyíltan politikai szerepet vállaló jogi tisztviselője is.
A főügyész nem titkolta politikai motivációját:
James személye így — Mamdanihoz hasonlóan — erősen megosztó figura, akinek szerepvállalása az éjféli beiktatáson sokak szerint nem volt politikailag semleges gesztus. |
Vitatott kinevezések a városházán
Aggodalmat keltett az is, hogy Mamdani tanácsadói és átmeneti stábjába több olyan személyt vont be, akik nyíltan anti-cionista szervezetekhez kötődnek, korábban „Cionizmus = rasszizmus” jellegű megnyilvánulásokat tettek, vagy egyetemi Izrael-ellenes tiltakozások és bojkottak szervezésében vettek részt.
Izraeli és amerikai zsidó források szerint a kinevezések mintázatot rajzolnak ki:
nem elszigetelt esetekről van szó, hanem egy tudatos politikai irányvonalról, amelyben Izrael-kritikus aktivisták kerülnek be a városvezetés környezetébe.
Egyes kinevezések már a beiktatás előtt visszavonásra kerültek, miután korábbi antiszemita tartalmak kerültek elő az érintettek közösségi felületeiről.
A „Mamdani-jelenség”
Izraeli és pro-Izrael elemzők a „Mamdani-jelenséget” tágabb amerikai trend részeként értelmezik:
a radikális baloldali identitáspolitika, a demokratikus szocializmus és az Izrael-ellenes diskurzus egyre szorosabb összefonódásaként nagyvárosi környezetben.
New York — a világ legnagyobb, Izraelen kívüli zsidó közösség otthona — ebben a kontextusban különösen érzékeny terep. Sokak szerint Mamdani polgármestersége próbakő lesz: kiderül, hogy az ideológiai aktivizmus és a városvezetés összeegyeztethető-e, és hogy a zsidó közösség biztonságérzete miként alakul az elkövetkező években.
Bizonytalanság és fokozott figyelem
Mamdani beiktatása tehát egyszerre történelmi és megosztó. Támogatói új korszakot, ellenfelei veszélyes irányváltást látnak benne. Izraelben és a zsidó világban egyaránt fokozott figyelemmel kísérik, hogy az új polgármester miként fordítja majd le radikális kampányígéreteit a város mindennapi kormányzásának nyelvére — és hogy a szimbolikus gesztusok után milyen konkrét politikai lépések következnek.
