Amichay Éva cikksorozatának legújabb része, amely az izraeli társadalom történelmébe nyújt egyedi betekintést. A mostani részben az izraeli bírósági rendszerről lesz szó.
Szocialista diktatúra, demokrácia, jurisztokrácia a legújabb-kori Izrael alig évszázadnyi történelmének különböző szakaszai. Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi belső feszültségeket, hogy nem csupán a katonai főügyész lebukásáról van szó, hanem egy radikális társadalmi változásról, vissza kell mennünk a zsidó állam megalakulásának kezdetéig. A cikksorozat korábbi részei itt olvashatók.
Izrael leghíresebb bírája: Aharon Barak
Aharon Barak, aki 1975-1978-ig főügyész, 1978-től a Legfelsőbb Bíróság bírája, majd 1995 és 2006 között ennek a bíróságnak az elnöke volt, egy 2023-as interjúban bevallotta, hogy nem ismeri a zsidóság alapjait jelentő forrásokat, a zsidó jogrendszert. Nincs tudatában annak a logikai-etikai rendszernek, amely évezredeken át a zsidók életének elengedhetetlen része volt. Kétség nem fér Barak kiemelkedő szellemi képességeihez, ezért igen különös az, hogy mint a zsidó állam bírája sosem érezte szükségét, hogy legalább a minimális érdeklődés szintjén tanulmányozza ezeket.
A ma 89 éves ember, aki már 19 éve hivatalosan nyugdíjazott, de akinek még mindig irodája van a Legfelső Bíróság épületében, akinek a szava még mindig perdöntő az országot érintő kérdésekben, egész munkássága során figyelmen kívül hagyta mindazt, ami népének szent és sérthetetlen.
Aharon Barak azokhoz az izraeli értelmiségiekhez tartozik, akik eszménye nem egy zsidó állam, hanem egy héberül beszélő Svédország, ahol idővel a héber nyelvet is el lehet felejteni a globalista ideológia jegyében.
Aharon Barak diplomázása után egyetemi karrierje szépen ívelt fel, 32 évesen már a Jeruzsálemi Héber egyetem professzora volt, 37 évesen a jogi kar dékánja, kutatásai elismeréseképpen 1975-ben Izrael díjat kapott. Ám főügyészi kinevezésekor csakhamar politikai szereplővé vált. A korábban említett Rabin-ügyön kívül, amely megakadályozta Jichak Rabin miniszterelnöki jelölését, két korrupciós vád fűződik a nevéhez ebben az időszakban: Acher Yadlin, a Klalit egészségbiztosító vezérigazgatóját, a regnáló Mapai párt befolyásos tagját az Izrael Bank igazgatói posztjára jelölték, amikor Barak elrendelte a nyomozást. Yadlin különleges elbírálást kért a kihallgatások során, amit Barak elutasított, mondván “Din Yadlin – KeDin Buzaglo” – vagyis a törvény előtt Yadlin személye ugyanolyan mint Buzagloé (Buzaglo jellegzetes marokkói-zsidó név, míg Yadlin az askenázi elit része volt) végső soron Yadlint 5 év börtönre ítélték. A másik korrupciós ügy szerencsétlenül végződött, mert a vádlott, Avraham Ofer építésügyi miniszter az igazság kiderítése előtt öngyilkos lett. A Mapai elveszítette a választásokat, és Aharon Barak valószínűleg ekkor fedezte fel, hogy szava milyen jelentősen befolyásolhatja a politikai helyzetet.
A parlamenti választások nyertese, Menachem Begin elismerése jeléül kinevezte a camp-davidi tárgyalásokon résztvevő izraeli küldöttség jogi tanácsadójának, ami megalapozta a legfelsőbb bírósági tagságát – mindössze 42 évesen. Majd 1995-ben ő lett a bíróság elnöke, és 70 éves korában való nyugdíjazásáig gyökeresen átalakította a hatalmi ágak, a parlament, a kormány és a bíróság közötti egyensúlyi viszonyt.
Mindenekelőtt eltörölte a perképességi tesztet, így a társadalmi élet minden területén, bárki által kifogásolt jelenség bíróság elé vihető, és ehhez, az érintettségét sem kell igazolni, még izraeli állampolgárnak sem kell lenni. Ebből adódóan a legsúlyosabb problémákkal kapcsolatban, az ország biztonsági kérdéseiben is, a végső döntést a Legfelsőbb Bíróság hozza meg.
Bármilyen, a parlament által elfogadott törvényt meg lehet támadni, bármely szakterületen született megállapodást semmissé tehet a bírói döntés.
Ennek következtében a magánszektorban a megállapodások már jó ideje úgy születnek, hogy vita esetén más állam bírósága elé kell vinni az ügyet. Amikor felmerül a 2023 október 7-i terrortámadást okozó helyzet vizsgálatának szükségessége, kihagyhatatlan a bírósági döntések hatását is górcső alá venni. Ezért is elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi, Legfelsőbb Bíróság elnöke nevezze ki a vizsgálóbizottságot.
Izrael alkotmányos forradalma
Barak életműve, az ő megfogalmazása szerint, Izrael alkotmányos forradalma. Hogy ez miként volt lehetséges, vissza kell mennünk az állam alapításának idejére: bár a Függetlenségi Nyilatkozat (1948. május 14.) kimondta, hogy 1948 októberéig létre kell hozni a Nemzetgyűlés által elfogadott alkotmányt, de az azonnal megkezdődött háború ezt lehetetlenné tette. Csak 1950 júniusában született az úgynevezett Harrari-határozat, miszerint: “az Első Kneszet megbízza az Alkotmány-, Jog- és Igazságügyi Bizottságot az állam alkotmánytervezetének elkészítésével. Az alkotmány fejezetekből áll, amelyek mindegyike különálló alaptörvényt alkot. A fejezeteket a Kneszet elé terjesztik, amint a Bizottság befejezi munkáját, és az összes fejezet együttesen alkotja az állam alkotmányát.”
1958 és 1988 között a Kneszet (az izraeli parlament) kilenc alaptörvényt fogadott el. Ezek mindegyike az állami intézményekre vonatkozott, egyike sem foglalkozott a bírósági felülvizsgálat jogkörével, vagyis azzal, hogy a bíróság a törvényhozói, végrehajtói, közigazgatási intézkedéseket felülbírálhatja, megsemmisítheti. 1992-ben fogadott el a Kneszet két olyan alaptörvényt, amellyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak joga van minden olyan törvényt módosítani vagy megsemmisíteni, ami ezekkel az alaptörvényekkel ellentmondásba kerül. Ezek az “Emberi méltóság és szabadság”, valamint a “Foglalkozás szabadsága” címet viselik. A parlamenti viták azt mutatták, hogy sok képviselő nem volt tudatában annak, hogy ezek miképpen befolyásolják a bírósági felülvizsgálat státuszát. A hivatalosan 120 fős parlamentben az elsőt mindössze 31-en szavazták meg, míg 21-en ellene vétóztak, a másodikat pedig 23-an ellenszavazat nélkül fogadták el. Aharon Barak viszont nagyon is tudta, hogy milyen következményei lehetnek ezeknek az alaptörvényeknek, és ettől számította az alkotmányos forradalmat. Annál is inkább, mert ezen alaptörvények szövege nagyszerű lehetőséget teremtett a bírók szabad értelmezésére.
De Barak nem elégedett meg ennyivel, hanem egyre nagyobb teret adott az igazságügyi aktivizmusnak, miszerint a bíróságnak az alkalmazandó jogszabályokon túl is mérlegelniük kell a döntéseik társadalmi hatását, ami valójában azt jelenti, hogy a döntéseiket a saját, szubjektív nézeteik alapján hozzák meg, az “ésszerűségre” hivatkozva.
Barak honosította meg a “lényegi demokrácia” gondolatot, amely felülírja a népfelség jogát a kormányzásra, az igazságszolgáltatás hatalma korlátlan, azt a törvényhozás nem írhatja felül.
De kik azok az emberek, akik bírói minőségükben felülírhatják a politikai, gazdasági, és a katonai döntéseket is?
A bírók és jogtanácsosok belterjes rendszere
Izraelben 1953 óta egy bizottság választja ki a bírókat (הוועדה לבחירת שופטים), amelynek kilenc tagja van: az elnök az igazságügyi miniszter, a Kabinet kinevez még egy tagot maguk közül, egy koalíciós és egy ellenzéki parlamenti képviselő, az Ügyvédi Kamara két tagja, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és két tagja. A bizottság összetételének alapgondolata az volt, hogy a politika kellő szabadságot adjon a szakmai véleményeknek. Ami igaz lehetett az ötvenes években, az ma már durva torzulást okoz, mivel a globalista baloldal megszállta a Legfelsőbb Bíróságot (3) és Ügyvédi Kamarát (2), ami már önmagában többséget jelent, még akkor is, ha kormányzat szuverenista jobboldali (3), nem beszélve arról, ha a jobboldal ellenzékben van (1). Tehát, miközben a parlamenti többség és a kormányzat is 1977 óta megszakításokkal 31 éven át jobboldali volt, és csak 17 éven át baloldali, centrista, a bírói kar önreprodukcióval egyre inkább progresszív baloldali. Jellemző, hogy Aharon Barak felesége munkaügyi bíró volt, és négy gyermeke is jogi pályán mozog.
A rokoni kapcsolatok szerteágazó rendszere szövi át az izraeli igazságügy felső köreit, mint valami nemesi privilégium, feudális előjogokkal rendelkező uralkodó osztály.
A köznyelvben úgy említik, hogy azonos az irányítószámuk, vagyis az ország legelőkelőbb, legdrágább régióiban laknak, közéjük egy beér-sevai, asdódi ügyvéd nem keveredik.
2025-ben ugyan a Kneszet elfogadott egy módosítást, miszerint az Ügyvédi Kamara kimarad a bizottságból, helyettük egy koalíciós képviselő és egy kormánytag erősíti a politikai oldalt, de a módosítás csak a következő választás után lép életbe.
Az izraeli jurisztokrácia második pillére a jogtanácsosok rendszere, élén a kormány jogtanácsosával, aki egyben a főügyész is. Minden minisztériumban, állami hivatalban van jogtanácsos, akik adminisztratíven ugyan az adott hivatal vezetőjének vannak alárendelve, de szakmai felettesük a főügyész, aki szerint minden jogtanácsos véleménye kötelező érvényű a hivatalra nézve. Vagyis nem az adott miniszter, vagy a hivatal vezetőjének a szava a döntő, hanem ahhoz kell tartaniuk magukat, minden ügyben, amit a jogtanácsos mond.
Ha nézeteltérés van a miniszter és a jogtanácsosa között, akkor a kérdést a főügyész dönti el.
Szakmai kérdésekben, legyen az társadalmi, gazdasági vagy éppen biztonsági jellegű, nem a jogszabályok, hanem a jogtanácsosok véleménye kaszálhat el minden kezdeményezést. Ugyanez vonatkozik a parlamenti munkára is, hiszen legyen az bármely törvénymódosítás, amit a parlamenti többség három lépcsőben megszavaz, miután szakmai bizottságok készítették elő, a főügyész ellenjavallatával megsemmisül.
A kormány jogtanácsosát egy szakmai bizottság javaslatára, hat évre nevezi ki az igazságügyi miniszter, amit a kormány hagy jóvá. A jelenlegi főügyészt, Gali Baharav-Miara-t 2022 februárjában nevezte ki Gideon Szaár, az alig másfél évig regnáló Bennett-Lapid kormány igazságügyminisztere. Szaár, mint Likud-tag sikertelenül szállt szembe Netanjahuval a 2019-es előválasztáson. Sértetten távozott a pártból és átállt az alakuló balközép koalícióba, amit igazságügyi miniszteri poszttal jutalmazott Naftali Bennett. Az ő sara Baharav-Miara kinevezése, amit vélhetőleg már megbánt, miután a vesztesektől visszasomfordált a 2022-es választásokat megnyert koalícióba, és jelenleg külügyminiszteri pozíciót tölt be.
Gali Baharav-Miara – a szakmai jelölő-bizottság véleménye szerint sem a legélesebb kés a fiókban… kinevezése politikai jellegű volt. A 2021-es választások után, nyolc pártból, köztük az anticionista, iszlamista arab párt a Ra’am részvételével, nagy nehezen összetákolt koalíció kezdettől a szétesés szélén billegett. 28 miniszter és 6 miniszterhelyettes ékesítette.
A kormányzás negatív következményei, többek között, a kinevezések:
- a hat évre bebetonozott Gali Baharav-Miarán kivül, aki a 2022-ben megválasztott Netanjahu kormány ellenzékeként ténykedik mai napig,
- az öt évre megbízott Amit Aisman államügyész,
- a nemrégiben, hosszas procedúra során kirúgott Ronen Bar, a Sin Bét (a belbiztonságért felelős ügynökség) vezetője, aki totális alkalmatlanságáról tett tanúbizonyságot 2023. október 7-n,
- a hadsereg volt főparancsnoka, Herzi Halevi tábornok, egy héttel a választások előtt kinevezve, aki nemcsak a terrortámadás napján, hanem az azt követő háború során is csak akadálya volt a győzelemnek, mígnem 2025 márciusában sikerült megszabadulni tőle.
A jurisztokrácia sajátossága, hogy az alkalmatlan kinevezettektől nehéz megszabadulni: a Netanjahu-kormány 2025. augusztus 4-n menesztette Baharav-Miarat, de a Legfelsőbb Bíróság még aznap befagyasztotta a felmentését, és hanuka előestéjén, december 14-én egyhangúlag hatályon kívül helyezte a kirúgást.
Hamarosan közreadjuk a cikk második részét is. Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és engedélyével került közlésre.
Kép: Wikimedia Commons/Spokesperson unit of the President of Israel
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 18:00
2025. december 9. - 09:00
2025. december 13. - 14:00
2021. szeptember 15.
