A 2023. október 7-e óta meredeken felfutó antiszemita incidensek nyomán Európa számos országában a zsidó közösségek idén hanukakor már nem vállalják olyan bátran a nyilvános megjelenést. A menóra ablakba tételének hagyománya – amely a zsidó identitás békés, látható jelenlétét jelképezte – újra biztonsági kérdéssé vált.
Európa nagyvárosaiban és kisebb közösségeiben egyaránt megfigyelhető, hogy a családok jelentős része idén nem helyezi ki a menórát a lakás utcára néző ablakába a vasárnap este kezdődő nyolcnapos ünnep idejére. A jelenség széles körű, és több országban zsidó szervezetek, rabbik és közösségi vezetők is megerősítették, hogy a félelem és az elővigyázatosság mérhetően erősödött a tavaly ősz óta drámaian megugró antiszemitizmus miatt.
A hanuka hagyományosan a nyílt identitásvállalás ünnepe volt Európában is: a lángok célja, hogy kint, az utcáról is láthatóak legyenek.
Most azonban a kontinens számos pontján ismét az válik a legbiztonságosabb döntéssé, ha az ünnep fényei a lakások belső tereiben maradnak.
Csúcson az antiszemitizmus Európa-szerte
A tendencia hátterében a 2023. október 7-i Hamász-támadást követő politikai és társadalmi feszültség áll. Az Európai Unió 2024-es kutatása szerint a kontinens több országában minden korábbinál magasabbra szöktek az antiszemita incidensek:
Olaszország, Hollandia és Németország történelmi rekordokat döntött, míg Franciaország és az Egyesült Királyság a második legrosszabb évét jelentette.
Az adatok azt mutatják, hogy az európai zsidók jelentős része már a munkahelyén vagy oktatási intézményében sem szívesen vállalja identitását.
A hanuka nyilvános jelképei ehhez képest még érzékenyebb terepet jelentenek, hiszen a lakóingatlanok ablakaiba helyezett menóra nemcsak jelképes, hanem könnyen azonosítható.
A közterek szűkülése és a közösségi rendezvények nehézségei
Bár sok helyen továbbra is megtartják a hagyományos, több száz vagy több ezer embert vonzó nyilvános hanukai gyertyagyújtásokat, ezek megszervezése egyre több akadályba ütközik.
Hollandiában például egy bevásárlóközpontban lemondták az éves eseményt biztonsági okokra hivatkozva, miközben a karácsonyi díszítés gond nélkül maradhatott.
A művészeti és kulturális intézmények is óvatosabbá váltak.
A Holland Királyi Koncertterem például törölt egy hanukai koncertet, mert a fellépő kantorról kiderült, hogy izraeli katonaként is szolgál.
A döntést végül visszavonták, de az ügy komoly visszhangot keltett, és sokak szerint a zsidó közösségeket sújtó előítéleteket tükrözte.
Zsidó jelenlét Európában: visszavonulás?
A jelenség nem egységes. Egyes térségekben – különösen olyan városokban, ahol erős a muszlim diaszpóra és régóta jelen van az antiszemitizmus – sok zsidó család a visszavonulást választja. Mások épp ellenkezőleg: még erőteljesebben mutatják fel identitásukat, kifejezve, hogy nem engednek a megfélemlítésnek. A többség azonban óvatosabb, mint korábban, és a menóra elhelyezése már nem vallási, hanem biztonsági mérlegelés kérdése lett.
A döntések így országonként, városonként, sőt háztartásonként is eltérőek, de a kontinens közösségei ugyanazt a problémát írják le:
az európai zsidó élet láthatósága szűkebb térbe kényszerült, és nem világos, visszafordítható-e ez a folyamat.
Magyarország más
A helyzet alapvetően eltérő hazánkban, ahol az antiszemitizmus mértéke nemigen nőtt a 2023. október 7-én, Izrael ellen elkövetett brutális terrortámadás és az azt követő, Izrael által vezetett terrorellenes háború óta.
Magyarország kormányának hathatós és egyértelmű kiállása Izrael mellett, az antiszemitizmus ellen hozott szigorú törvények, az illegális, főként muszlimokat érintő bevándorlás elleni szigorú lépések Magyarországot Európa talán legbiztonságosabb helyévé tették a kontinensen úgy, hogy itt él Európa egyik legnagyobb számú zsidó közössége.
A bizonytalanság Európa jövőjét is érinti
Menachem Margolin rabbi, az Európai Zsidó Szövetség elnöke szerint bár a hatóságok több országban megerősítették a biztonsági intézkedéseket, a zsidó közösségek félelme továbbra is nő.
A hanukai menóra helye így az identitáspolitikai viták szimbólumává vált: jelzi, mennyire érzik magukat biztonságban Európa zsidói, és azt is, milyen irányba mozdul a kontinens társadalmi klímája.
Egyre több családban jelenik meg a kérdés, amely korábban tabunak számított: vajon van-e hosszú távú jövője a zsidó életnek Európában, vagy egy újabb kivándorlási hullám küszöbén állnak?
