Egy izraeli startup cég egy ágyúhoz hasonló elektromágneses indítórendszer segítségével lőne fel szuperolcsón rakományokat az űrbe.
A Moonshot, amelyet az izraeli Vaskupola légvédelmi rendszer egyik veterán mérnöke vezet, fejlesztései már ott tartanak, hogy a vállalat reményei szerint öt éven belül olcsón juttathatnak az űrbe kis és közepes rakományokat.
Mit érdemes tudni a Moonshot elektromágneses űrágyújáról?
Egy izraeli startup egy nagy teljesítményű elektromágneses indítórendszert fejleszt, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a rakományok hiperszonikus sebességgel történő űrbe juttatását elektromos áram, nem pedig vegyi üzemanyagok felhasználásával.
A Caesareában működő Moonshot Space hétfőn kilépett a fényre, és bejelentette, hogy 12 millió dollárt gyűjtött egy olyan indítórendszer megépítésére, amely elektromos energiát használna a hagyományos vegyi alapú rakétameghajtás és drága rakéták helyett, hogy hasznos terheket lőjön hiperszonikus sebességgel, és nyersanyagokat és készleteket juttasson az űrbe a jelenlegi költségek töredékéért.
A Moonshotot 2024-ben alapította Hilla Haddad Chmelnik, a Tudományos Minisztérium korábbi főigazgatója és az Vaskupola rakétaelhárító rendszert fejlesztő csapat tagja; Fred Simon, a JFrog szoftver unikornis társalapítója; és Shahar Bahiri, a mesterséges intelligencia által vezérelt intelligens mobilitási vállalat, a Valerann társalapítója.
A startup egyike azoknak az Izraelben és világszerte működő vállalatoknak, amelyek az elektromágneses impulzusok alkalmazását vizsgálják, hogy a hasznos terhet olyan sebességre gyorsítsák fel, amely lehetővé teszi a Föld gravitációjának legyőzését. A legtöbb terv nagy kinetikus energiájú railgun- vagy coilgun-megoldásokban (sín- és tekercságyú) gondolkodik, amelyeket katonai célokra is fejlesztenek – ez az a terület, amelybe a Moonshot szintén belép.
„Az űrkutatás egyre sokszínűbb és összetettebb lesz abban, amit tenni szeretnénk, beleértve a tudományt, a gyártást és a bányászatot.
Mint minden fejlődő iparágban, itt is több közlekedési módra van szükség, amely egyelőre vegyi rakétákon alapul, és túl drága”
– mondta Haddad Chmelnik a The Times of Israelnek. „A kinetikus űrhajó-indítás koncepciója Verne Gyula napjai óta létezik, de most már elérhetőek azok a technológiák, megújuló energia és számítási teljesítmény, amelyek megfizethetővé és megvalósíthatóvá teszik a kinetikus indítást.”
Okosan és olcsón
A startup 32 vegyész-, anyag- és repülőgépipari mérnökből álló sokszínű csapattal rendelkezik, köztük Gil Eilammal, a Dávid Parittyája rakétavédelmi rendszer korábbi főmérnökével; és Ran Livnével, a Ramon Alapítvány korábbi vezérigazgatójával és Izrael második űrhajós-küldetésének vezetőjével. Alon Ushpiz, a külügyminisztérium korábbi igazgatója is csatlakozott a csapathoz, amely elsősorban Caesareából működik, ahol az első gyorsítójuk építése folyamatban van.
„Izrael védelmi iparának egyedülálló szakértelmét használjuk fel, amely bizonyítottan nagyon összetett rakétavédelmi rendszerek, például a Vaskupola vagy a Arrow, nagyon rövid idő alatt, olcsóbb fejlesztési költségekkel történő fejlesztésében bizonyítottan sikeres”
– mondta Haddad Chmelnik, aki azt is elmondta, hogy a vállalat, amelynek végül egy nagyobb gyorsítót kell építenie Izraelen kívül, öt éven belül reméli, hogy eléri az űrt.
A startup gyorsítóindító rendszere egy hosszú, kerek csőből áll, amely hasonlít egy ágyú csövéhez, és egy sín fut végig rajta. A megerősített teherkapszulát egy, a sín mentén működő tekercssor gyorsítja fel azáltal, hogy elektromágneses hullámot generál, míg végül a cső végén kilövi azt az űrbe — akár másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel – közölte a startup.
„A hatalmas mennyiségű üzemanyagot elégető rakétahajtóművek helyett az energia elektromosságból származik, amely a tekercseken keresztül gyorsul” – magyarázta Haddad Chmelnik. „Van egy kondenzátor, amely megkapja az energiát, majd leadja azt a tekercseknek, és a kapszula átmegy ezen a csövön, és az űr felé indul.”
Míg egy hagyományos, űrbe indított rakéta a súlyának legfeljebb 4%-át képes hasznos teherként szállítani, egy kinetikus indítás körülbelül 45%-ra növeli a hasznos teher kapacitását azáltal, hogy megszünteti a nehéz üzemanyagtartályok szükségességét – mondta Haddad Chmelnik.
A rendszer a hagyományos rakétaindítások tizedére csökkenti az űrállomások és műholdak felszerelésének, üzemanyagának és nyersanyagainak szállítási költségeit
– tette hozzá.
Haddad Chmelnik elmondta, hogy az indítórendszer lehetővé teszi az űrállomások, műholdak és a jövőbeli űrinfrastruktúra anyagellátásának gyakori, gyors és olcsó utánpótlását, de a gyorsulás által létrehozott nagy g-erő miatt nem lesz alkalmas űrhajósok vagy emberek számára.
Chmelnik elismerte, hogy az Egyesült Államokban és Kínában kutatócsoportok is dolgoznak kinetikus indítórendszerek fejlesztésén, de ragaszkodott ahhoz, hogy a Moonshot előnyben van.
„Izraelben rendelkezünk a védelmi ipar tehetségével és szakértelmével ahhoz, hogy gyorsabban és olcsóbban csináljuk”
– mondta.
A sebesség iránti igény
Űripari vállalkozásával párhuzamosan a Moonshot egy kisebb gyorsítót is épít, amelyet védelmi cégek számára terveztek hiperszonikus teszteléshez, ami lerövidíti a hiperszonikus fegyverek fejlesztési idejét. A Mach 5-nél nagyobb sebességgel, vagyis a hangsebesség ötszörösével repülő hiperszonikus fegyverek sebességük és manőverezhetőségük miatt kihívást jelentenek a rakétavédelmi rendszerek számára.
Egy hiperszonikus fegyver tesztelése:
„Ma az Egyesült Államok jelentős összegeket fektet be a Golden Dome programjába, Izrael pedig továbbra is olyan rendszereket fejleszt, mint az Arrow 3 és a Dávid Parittyája” – mondta Haddad Chmelnik.
„A tesztelés azonban továbbra is szűk keresztmetszet: a fejlesztők részleges szimulációkra, szélcsatornákra vagy rendkívül drága rakétaindításokra támaszkodnak.”
A Moonshot Mach-6 hiperszonikus tesztgyorsítóját úgy tervezték, hogy a tesztek számát heti egyről napi többre növelje, és a költségek is nagyságrendekkel csökkennek.
