A konzervatív Manhattan Institute frissen közzétett közvélemény-kutatása nemcsak a Republikánus Párt jelenlegi állapotáról rajzol aggasztó képet, hanem azokról az ideológiai törésvonalakról is, amelyek a párt jövőjét akár hosszú évekre – vagy akár évtizedekre – meghatározhatják.
A kutatás egyik legmegdöbbentőbb eredménye, hogy a jelenlegi republikánus szavazók mintegy 17 százaléka olyan nézeteket vall, amelyeket az intézet „zsidóellenes republikánusnak” sorolt be.
Spanyolajkú republikánusok 77%-a szerint a holokauszt „nagyon eltúlzott”
Ez a kategória nemcsak a holokauszt tagadását vagy relativizálását foglalja magában, hanem az Izraellel szembeni, radikális – gyakran posztbalos diskurzusokból átvett – narratívákat is.
Ilyen például az az állítás, hogy Izrael „telepes gyarmatosításon alapuló állam”, amely az Egyesült Államokat „olyan háborúkba rángatja bele, amelyekhez semmi köze”.
A kutatás szerint az antiszemita attitűdök elsősorban a fiatalabb, férfi, faji kisebbségekhez tartozó republikánus szavazók körében jelennek meg nagy arányban:
- a spanyolajkú republikánusok 77%-a szerint a holokauszt „nagyon eltúlzott”, vagy nem úgy történt, ahogyan a történészek leírják;
- ugyanezt vallja a fekete republikánusok 66%-a;
- és az 50 év alatti férfi republikánusok 54%-a.
A kutatás szerzői hangsúlyozzák: ezek a szavazók többnyire „új republikánusok”, akik 2024-ben szavaztak először Donald Trumpra. Társadalmi profiljuk alapján aránytalanul alacsonyabb végzettségűek, és ritkábban járnak templomba – márpedig a vallásgyakorlás hiánya a felmérés szerint az egyik legerősebb előrejelzője a radikalizált antiszemita attitűdöknek.
A holokauszt-tagadás normalizálódása?
A republikánus bázison belül különösen feltűnő, hogy a zsidóellenes nézeteket vallók 37%-a relativizálja a holokauszt történelmi tényét. Ez a tendencia egyértelműen összecseng a közösségi médiában terjedő dezinformációval, valamint a fiatalabb választók körében – pártpreferenciától függetlenül – tapasztalható történelmi tudáshiánnyal.
A kutatás szerint antiszemita érzelmek nemcsak a republikánusok között jelennek meg: a demokraták 20%-a is ilyen attitűdöket mutat, ami magasabb arány, mint a republikánusoknál.
A két oldal antiszemitizmusa azonban eltérő természetű: a demokrata antiszemitizmus gyakran „anticionista”, posztkoloniális narratívába ágyazódik; míg a republikánus oldalon a konspiratív, radikalizált jobboldali elem erősödik.
Ez az érintkezési pont – ahol a szélsőbal és a szélsőjobb antiszemitizmusa találkozik – súlyos társadalmi feszültségek forrása lehet.
Mit jelent mindez a Republikánus Párt jövőjére nézve?
Érdekes módon a republikánusok nagyobb arányban tartják az arab vagy muszlim amerikaiakat „kettős-lojalitásúnak”, mint a zsidókat. A felmérés szerint:
- a jelenlegi republikánus szavazók esetében 10-ből négy gondolja úgy, hogy „a legtöbb vagy az összes arab/muszlim amerikai” inkább egy másik országhoz lojális;
- ugyanakkor mindössze 11% véli ugyanezt a zsidó amerikaiakról – ami nagyjából megegyezik az olasz-amerikaiakra vagy az evangéliumi keresztényekre adott válaszokkal.
Ez a különbség világosan jelzi, hogy a republikánus bázisban a lojalitással kapcsolatos félelmek eltérően működnek, és az Izraellel szembeni kritikák mögött nem feltétlenül a klasszikus antiszemitizmus húzódik meg, hanem összetettebb geopolitikai és kulturális reflexek.
A felmérés nem állítja, hogy a párt szélsőséges irányba fordult volna, de rávilágít egy mélyülő identitásválságra.
A „régi” republikánus világ rendjéhez kötődő, gyakran vallásos, külpolitikai realizmusra építő szavazók mellett mára megjelent egy új, radikális, identitáspolitikát fogyasztó bázis, amely:
- kevésbé intézményhű,
- kevésbé vallásos,
- és sokkal fogékonyabb az online narratívákra.
Ha a Republikánus Párt nem talál módot e kettősség kezelésére, tartós, mély törésvonal alakulhat ki a konzervatív mozgalmon belül – akár évtizedekre meghatározva az amerikai jobboldal arculatát.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.






