Az izraeli kormány jóváhagyta az Indiában élő zsidók alijázást.
Több ezer zsidó vándorol be Indiából Izraelbe.
Hazatérnek az Indiában élő zsidó törzs tagjai
Az izraeli kormány jóváhagyta Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Ofir Sofer bevándorlási miniszter javaslatát, hogy fellendítsék az északkelet-indiai Bnéj Menásse zsidó közösség Izraelbe költöztetési erőfeszítéseit a Manipur és Mizoram régiókban tapasztalható etnikai feszültségek közepette – jelentette be a miniszterelnök hivatala egy közleményben.
A vasárnapi kormányülésen jóváhagyott kabinethatározat szerint 2026 végéig a közösség 1200 tagja fog bevándorolni Izraelbe, és 2030-ra a kormány további mintegy 5800 bevándorló érkezését tervezi befejezni. A lépés célja, hogy a teljes Bnéj Menásse közösséget Izraelbe vezesse, és a már az országba költözött tagokkal egyesítse a családokat – áll a közleményben.
Az újonnan érkezőket Nof HaGalil és más északi városok fogják befogadni
– teszi hozzá a közlemény.
Netanjahu a lépést „fontos és cionista döntésnek” nevezte, amely Észak-Izraelt és Galileát is megerősíti. A miniszterelnök megköszönte Sofernek, Bezalel Szmotrics pénzügyminiszternek és Ze’ev Elkin miniszternek a munkáját kezdeményezés során.
Az elmúlt két évtizedben a közösség körülbelül 4000 tagja vándorolt be Izraelbe a korábbi kormányzati döntések értelmében, és a kormány most arra törekszik, hogy befejezze az egész közösség áttelepítésének folyamatát – teszi hozzá a miniszterelnök hivatala.
Hogy kerültek Indiába zsidók?
Indiában a történelem során három zsidó közösség élt, a legnagyobb csoport a Bné Jiszráél volt, míg a Cochini és az ún. Bagdadi zsidók jóval kevesebb főt számláltak. Az 1960-as években tisztázódott a Bné Jiszráél csoport zsidósága, a legtöbben közülük Izraelbe költöztek, ahol ma mintegy hetvenezer indiai eredetű zsidó él. Az Indiában maradt néhány ezer zsidó, pár éve kérelmezte, hogy elismert kisebbséggé válhasson.
A Bné Jiszráél zsidóság történelme csak mintegy kétszáz évre visszamenően dokumentált. Számos hagyomány maradt fenn arról, hogyan érkeztek oda zsidók. A XIX. század elején keresztény misszionáriusok feljegyeztek egy történetet, eszerint 1600 évvel korábban, Konkan partjainál hét férfi és hét nő hajótörést szenvedett. Miután a helyiek kimentették őket, a környező falvakban telepedtek le.
Családneveiket ezeknek a falvaknak a nevei alapján kapták, hozzáadva a ‘-kar’ végződést, mely mind a mai napig jellemzője a Bné Jiszráél neveknek.
Ezenkívül számos legenda maradt fenn Bné Jiszráél eredetével kapcsolatban. Az egyik alapján az elveszett tíz törzs tagjai lennének, akiket i.e. 721-ben az asszírok kényszerítettek száműzetésbe, de lehet, hogy i.e. 175-ben a hanukai történetből ismert Antiokhosz Epiphanesz elől menekültek el a Vörös-tengeren keresztül. Más változatok szerint a Második Templom lerombolását közvetlenül megelőző időben hagyták el a Szentföldet. Megint mások úgy tartják, hogy az i.sz I. és VII. század között érkeztek Jemenből és Perzsiából erőszakos térítésektől tartva.
Az indiai zsidók eredetének kérdése sokáig megoldatlan volt és talán az is maradt volna, ha nem segített volna az ügyben a modern genetikai kutatás, illetve a Jewish HapLap projekt, amit a New Yorki Albert Einstein Orvosi Iskolában tanító Harry Ostrer genetika szakértő professzor kezdeményezett. A projekt célja a zsidóság genetikájának feltérképezése és ennek alapján a különböző zsidó diaszpórák eredetének és történelmének jobb megértése.
A kutatás a különböző genetikai jellemzők statisztikai összehasonlításán alapszik. A munkában számos amerikai és izraeli tudós vett részt, a Cornell Egyetemen dolgozó Yedael Waldman professzor vezetésével. A sok száz zsidó, indiai, pakisztáni és egyéb genetikai mintát összehasonlító elemzés viszonylag egyértelmű eredményt hozott. Bár genetikailag hasonlítanak az általános indiai lakossághoz, a Bné Jiszráél közösség genetikailag jobban hasonlít más zsidó csoportokhoz. A kutatók szerint a közösség ősei csak 19-33 nemzedékkel ezelőtt (körülbelül 600-1000 éve) érkeztek Indiába.
A vizsgálat azt is kimutatta, hogy főleg zsidó férfiak érkeztek, akik helyi nőkkel házasodtak, vélhetően miután azok zsidó hitre tértek.
Az azóta eltelt évszázadokban a közösség tagjai egymás közt házasodtak, ami bizonyos recesszív genetikai betegségek magasabb arányát hozta magával.
